Lányokat futtató családi bűnszervezet tündöklése és bukása

Sarkadi utca, Berlin

Bűn

Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.

Jól felépített rendszert működtetett a sarkadi B. család, akik nem csak saját üzletüket menedzselték Berlin általuk elfoglalt, majd ellenőrzött utcájában, de olykor kemény harcokat is vívtak az ugyancsak Békés megyei Zsadány prostituáltakat futtató csapatával, nemkülönben a különböző ukrán nagyvárosokhoz köthető brigádokkal. A sarkadi fiúk megtermett, széles vállú legények, akikkel nem volt ajánlatos nézeteltérésbe kerülni.

A történet 2013-ban kezdődött. Ekkortól kezdve a későbbi első-, másod-, harmad-, negyed- és ötödrendű vádlottak kiszolgáltatott helyzetben lévő nőket dolgoztattak Németországban prostituáltként. Berlin nagy, jól fizető keresleti piac volt és maradt mindmáig. A 16 év feletti fiatal, nem kis részben roma lányok beszervezését a bandán belül külön egység intézte. Nagy részüknek nem volt szakképzettsége, leginkább nyolc általánost végeztek, vagy azt sem. „A lányok kivétel nélkül Magyarország keleti, gazdaságilag elmaradottabb országrészeiből érkeztek segítőiken keresztül a német fővárosba” – fogalmaz a júniusban meghozott elsőfokú ítéletről kiadott bírósági sajtóközlemény.

„A közmunkából nem kértek, az agrárvállalkozónál nem akartak hajnaltól paradicsomot kapálni, sem kukoricát címerezni, nem akartak »polcmenedzserek«, azaz árufeltöltők sem lenni valamelyik hazai hipermarketben. Túl sok munka lett volna túl kevés pénzért. Ezek a lányok mást és többet akartak” – világította meg a kiindulópontot a bűneset részleteit ismerő jogász. Tudták, hogy prostituáltnak mennek ki, és a legtöbben azt hitték, néhány év kemény munkájával összeszedhetnek akár tíz- vagy húszmillió forintot, s azzal már a Viharsarokban vagy Hajdú-Biharban új életet lehet kezdeni.

Napi „leadót” fizettek

A B. család egy nagyvállalat szervezettségével működött. „Külön felelőse volt a lányok becserkészésének és beszervezésének, külön az utaztatásnak, külön az ottani szállás megtalálásának, külön napközbeni ellenőrzésüknek és a munka utáni pénz beszedésének” – mondta a Narancsnak egy, az ügyre rálátó forrásunk. A beszervezett lányokat pontos időrendben, előre egyeztetett módon szállították Berlinbe, ahol szállást biztosítottak nekik, megismertették őket a környékkel és azzal az utcával, amelyet a banda a sajátjaként uralt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.