Lányokat futtató családi bűnszervezet tündöklése és bukása

Sarkadi utca, Berlin

Bűn

Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.

Jól felépített rendszert működtetett a sarkadi B. család, akik nem csak saját üzletüket menedzselték Berlin általuk elfoglalt, majd ellenőrzött utcájában, de olykor kemény harcokat is vívtak az ugyancsak Békés megyei Zsadány prostituáltakat futtató csapatával, nemkülönben a különböző ukrán nagyvárosokhoz köthető brigádokkal. A sarkadi fiúk megtermett, széles vállú legények, akikkel nem volt ajánlatos nézeteltérésbe kerülni.

A történet 2013-ban kezdődött. Ekkortól kezdve a későbbi első-, másod-, harmad-, negyed- és ötödrendű vádlottak kiszolgáltatott helyzetben lévő nőket dolgoztattak Németországban prostituáltként. Berlin nagy, jól fizető keresleti piac volt és maradt mindmáig. A 16 év feletti fiatal, nem kis részben roma lányok beszervezését a bandán belül külön egység intézte. Nagy részüknek nem volt szakképzettsége, leginkább nyolc általánost végeztek, vagy azt sem. „A lányok kivétel nélkül Magyarország keleti, gazdaságilag elmaradottabb országrészeiből érkeztek segítőiken keresztül a német fővárosba” – fogalmaz a júniusban meghozott elsőfokú ítéletről kiadott bírósági sajtóközlemény.

„A közmunkából nem kértek, az agrárvállalkozónál nem akartak hajnaltól paradicsomot kapálni, sem kukoricát címerezni, nem akartak »polcmenedzserek«, azaz árufeltöltők sem lenni valamelyik hazai hipermarketben. Túl sok munka lett volna túl kevés pénzért. Ezek a lányok mást és többet akartak” – világította meg a kiindulópontot a bűneset részleteit ismerő jogász. Tudták, hogy prostituáltnak mennek ki, és a legtöbben azt hitték, néhány év kemény munkájával összeszedhetnek akár tíz- vagy húszmillió forintot, s azzal már a Viharsarokban vagy Hajdú-Biharban új életet lehet kezdeni.

Napi „leadót” fizettek

A B. család egy nagyvállalat szervezettségével működött. „Külön felelőse volt a lányok becserkészésének és beszervezésének, külön az utaztatásnak, külön az ottani szállás megtalálásának, külön napközbeni ellenőrzésüknek és a munka utáni pénz beszedésének” – mondta a Narancsnak egy, az ügyre rálátó forrásunk. A beszervezett lányokat pontos időrendben, előre egyeztetett módon szállították Berlinbe, ahol szállást biztosítottak nekik, megismertették őket a környékkel és azzal az utcával, amelyet a banda a sajátjaként uralt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.