Könyv

A messzi káosz

Tod A: Mindig van lejjebb – Avagy a háromlábú kutya

Kritika

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Akkor már majdnem tíz éve járta a világot, New York melletti otthonát feladva lakott Indonéziában, Indiában, Kambodzsában és Thaiföldön is, végül a 2010-es évek elején Isztambulban telepedett le.

Tod A (született Tod Ashley) negyvenéves koráig lemezeket adott ki a zenekaraival és turnézott, tagja volt a kultikus noise-rockot játszó Cop Shoot Copnak, majd a megszűnésük után megalapította a Firewater nevű folk-punk zenekart. 2005-ben nekivágott Ázsiának. Nagy utazása során írta meg és vette fel a Firewater The Golden Hour című lemezét, és ezekből az élményeiből kezdett formálódni első regényének az anyaga is, amely hosszas tologatás után végül 2019-ben látott napvilágot. A kettő pedig szorosan kapcsolódik egymáshoz: a Golden Hourt záró Three Legged Dog című dal adta a könyv alcímét és mottóját is.

A részben önéletrajzi ihletésű Mindig van lejjebb főszereplője Mark O’Kane, a közepesnél kevésbé ismert egykönyves író, aki éppen túl van a válásán. A harmincas éveinek második felében járó O’Kane alkoholizmussal és depresszióval küzd, ebből a helyzetből kiútnak tűnik, amikor egy furcsa üzletember reklámszövegírói állást ajánl neki a délkelet-ázsiai Madu nevű fiktív szigeten. Bár Madu és a fővárosa, Jorokotor leginkább Indonézia szigeteire emlékeztet, azért a környező országok jellegzetességeit is felismerjük benne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.