Könyv

A messzi káosz

Tod A: Mindig van lejjebb – Avagy a háromlábú kutya

Kritika

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Akkor már majdnem tíz éve járta a világot, New York melletti otthonát feladva lakott Indonéziában, Indiában, Kambodzsában és Thaiföldön is, végül a 2010-es évek elején Isztambulban telepedett le.

Tod A (született Tod Ashley) negyvenéves koráig lemezeket adott ki a zenekaraival és turnézott, tagja volt a kultikus noise-rockot játszó Cop Shoot Copnak, majd a megszűnésük után megalapította a Firewater nevű folk-punk zenekart. 2005-ben nekivágott Ázsiának. Nagy utazása során írta meg és vette fel a Firewater The Golden Hour című lemezét, és ezekből az élményeiből kezdett formálódni első regényének az anyaga is, amely hosszas tologatás után végül 2019-ben látott napvilágot. A kettő pedig szorosan kapcsolódik egymáshoz: a Golden Hourt záró Three Legged Dog című dal adta a könyv alcímét és mottóját is.

A részben önéletrajzi ihletésű Mindig van lejjebb főszereplője Mark O’Kane, a közepesnél kevésbé ismert egykönyves író, aki éppen túl van a válásán. A harmincas éveinek második felében járó O’Kane alkoholizmussal és depresszióval küzd, ebből a helyzetből kiútnak tűnik, amikor egy furcsa üzletember reklámszövegírói állást ajánl neki a délkelet-ázsiai Madu nevű fiktív szigeten. Bár Madu és a fővárosa, Jorokotor leginkább Indonézia szigeteire emlékeztet, azért a környező országok jellegzetességeit is felismerjük benne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.