Kultúra

Valami olyasmit írtunk négy éve a szerző Before Dawn című, dúsan díjazott korábbi kisfilmjéről, hogy egy mívesen megmunkált doboz, amibe azt raksz, amit akarsz. Éppenséggel volt tehát időnk azon gondolkodni, hogy most akkor ki kivel is van. Beülök a moziba, és azt mondom, hogy "na, film, lássuk, mit kezdesz velem"? Vagy inkább úgy, hogy beülök a moziba, jön a film, s azt mondja: "szépfiú, csinálj velem, amit akarsz"?

Kíváncsi voltam, hogy a Kogart kiállítása hozzá tud-e tenni valamit a magyar festészet legjobban feldolgozott korszakához, amelyet ráadásul nem a bejáratott magyarországi terminológiának megfelelően hirdetnek, hanem az impresszionizmus egyetemesen kidolgozott népszerűségére bíznak rá. A gyanakvó természet már számító marketingesekről fantáziál. De a Kogart ezúttal olyan portékát akar eladni, amelyen valaki több évtizeden keresztül dolgozott, és ha itt-ott vannak is fenntartásaink, ennek a munkának a kutatói eredményességét senki sem kérdőjelezheti meg. Szinyei Merse Anna a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténészeként hosszú időn keresztül foglalkozott a XIX. század festészetével, mostani munkája pedig a Kogart Házban nem az a legitimációgyanús ügy, amely elő szokott fordulni olyankor, amikor a műkereskedelem saját céljainak rendeli alá a múzeumi szakmát. Szerencsésebb volna ugyan a két szféra különválasztása, mert a katalógus szövegében néhol furcsán veszi ki magát a kurátor múzeumi öntudata, de az is igaz, hogy a végeredményt tekintve mindannyian jobban járunk, ha a magánszektor szakmailag korrekt kiállításokba fekteti a pénzét.

John Webster igen fiatalon vetette papírra a (korabeli szokásokhoz híven - lásd Shakespeare - különböző forrásokból átdolgozott) Amalfi hercegnőt, és szerintem maga sem gondolta volna, hogy a század egyik szuperpopuláris színpadi opusát sikerült létrehoznia; a színrevitel tekintetében bizony olykor verte Shakespeare-t (már ha leszámítjuk a Globe repertoárját). Rémdráma ez a javából; előbb egy, majd egy második család is belepusztul, valamint egy nem besúgó karakterű besúgó meghasonlik önmagával. Közben lázadás, öntudat, felmagasztosulás; titkos szenvedélyek, magasröptű ambíciók, összeesküvés és kegyetlen vérbosszú; nagyszerű és kisszerű halálok: van itt minden, csak győzzük meglátni, amit lehet.

Ha van olyan, hogy trendszag, akkor Fabricius Gábor könyve egyenesen bűzlik. A 2009-es könyvfesztiválra piacra dobott könyvtárgy szinte minden tekintetben példamutató alkotás lehet a könyvszakma számára: profin megtervezett kötet, jól olvasható tördelés, igényes papír, szépen a szöveg közé szerkesztett illusztrációk, lekerekített lapélek. Jó kézbe fogni, forgatni, ráadásul, ahogy az egy média- és marketingterületen hírnevet szerzett alkotóhoz illik, a könyvhöz gondosan megtervezett weboldal tartozik, vonatkozó MySpace- és Facebook-profilokkal és a lelkesedéstől ájuldozó rajongói bejegyzésekkel. A kötet vizuális megjelenése szigorúan a két legdivatosabb színen, a feketén és a rózsaszínen alapul, amit a két, vonatkozó színű könyvjelző is megerősít. De várjunk csak:

Pedig Athina néni szeme nem káprázott! A Vasmű bejárata előtt ott állt teljes régi valójában Lenin, bronzból és büszkén, karját - mintegy mutatva a helyes irányt - a gyár felé tárta, mintha az a húsz év el se reppent volna, s Athina néni újra friss ötvenesként futna. Teljesen érthetetlen, hogy lehetett ott még így reggel fél nyolc felé is, mikor Pityuék már az éj leple alatt megérkeztek vele.

A legutóbbi alkalommal a Hasznos mulatságok 1828-as évfolyamából idézett írásunk, ám most, ha lehet, még mélyebbre hatolunk a reformkori sajtótörténet sűrűjébe. Ezúttal a Honművész nevezetű orgánum 1833-as, Rózsavölgyit üdvözlő sorait citáljuk: "Rózsavölgyi Márk úr a' magyar Árion, `s Bátskának volt Orpheusa, elhagyván Bácsmegyében helyezett több esztendei lakhelyét, Pestre költözött által.

A fagylaltgép érdekében szólnék. A házi fagylaltban az a jó, hogy a magunk választotta alapanyagokból valósíthatjuk meg a képzeletünk szülte ízeket.

Okkal állíthatjuk, hogy a budai Duna-part Lánchíd és Batthyány tér közé eső szakasza az egyik leghatékonyabb turisztikai légypapír a fővárosban. De az idén nyáron valószínűleg elmarad a zsongás, a hosszú hónapok óta szétbombázott Bem rakpartra legfeljebb azok a veteránok kíváncsiak, akik két hétnél több időt töltöttek lövészárokban, és nyugodtan nevezhetjük szadistának az idegenvezetőt, aki a forgalmi dugó sújtotta Fő utcába tereli a német nyugdíjasokkal megrakott turistabusz helyismerettel nem rendelkező sofőrjét. Tudjuk, hogy attól még nem dől össze a világ, ha az idei pár száz japán turistának csak a Hősök teréről lesz gigabyte-okban mérhető felvétele, arra viszont nem vennénk mérget, hogy a tucatnyi étterem-tulajdonos, aki az elmúlt években nyitott többnyire teraszos helyet a környéken, ugyanezt gondolja.

rés a présen: Játszottál a legtöbb kultzenekarban (Kontroll, Balkán Tourist, Sziámi-Sziámi, Keleti Fény stb.), aztán elmentél külföldre hamar. Mi történt veled ott, és milyen volt a visszatérés? Farkas Zoltán: 1986-ban kezdtem Párizsba járni, ahol bekerültem Rhys Chatham zeneszerző/gitáros/trombitás újjáalakuló zenekarába.

EUROVÍZIÓ: NORVÉG SIKER Fairytale című dalával a Minszkben született, de négyéves kora óta Norvégiában élő, norvég színekben éneklő és hegedülő Alexander Rybak nyerte az 54. eurovíziós dalfesztivált Moszkvában, így jövőre Oslo ad otthont a show-nak.

Radnóti Miklós, tudjuk, a magyar holokauszt arcává lett. Ez jó is és rossz is. Jó, mert egy arc, egy kedves, szelíd, egészen picit szabálytalan arcú, de jóképű fiú arca elképzelhetővé tesz, átélhetővé tesz annyi mindent, ami amúgy alig-alig volna elképzelhető. Ez a fiú, aki megható tisztasággal volt szerelmes végig abba a lányba, akit még kamaszként megismert, aki hozzá írta még utolsó nagy verseit "Szerbia vak tetején", "sort sor alá tapogatva", akinek szőke haja a legutolsó dolgok egyike, amit üzenetül hagyott nekünk, mielőtt agyonlőtték ostoba, félállati és egyúttal jelentéktelen gazemberek, a miénk. Épp így, ilyen tisztán szeretnénk élni, "mint a széljárta havasok / lakói és oly bűntelen, / mint jámbor, régi képeken / pöttömnyi gyermek Jézusok". Ahogy a Költő. Aki formálja soraival a nemzet emlékezetét, akit sorain keresztül őriz a nemzet emlékezetében. Par excellence költő, hatalmas szereptudattal, az igaz szavak tudója egy méltatlan korban, ami csak még nagyobb szerepet ró rá: "Az égre írj, ha minden összetört."

Érettségi után néhány évvel a Krétakörhöz került, és ott is játszott a társulat két évvel ezelőtti feloszlásáig. A budapesti színháznéző jelenleg hét különböző előadására tud jegyet váltani, emellett játszik filmekben, és tagja a SzínészTáncZenekarnak is.

Rendkívül erős és fontos, a könnyűzenei verslemezek történetében új fejezetet nyitó albumot készített nyolc Radnóti-költeményből a Napra együttest vezető Both Miklós - erről beszélgettünk.

Korunk egyik legkeresettebb európai színésznője. Pár éve a Stasi zsarolta színésznőként (A mások élete) meg sem állt az Oscarig, majd Ulrike Meinhofként (A Baader-Meinhof csoport) az Oscar előszobájáig jutott, és csütörtöktől Clara Schumannként tündököl a pesti vásznakon (Clara). A Berlinben élő művésznővel telefonon beszéltünk.