kertész lesek - DUNA-PARTI MATRÓZ KOCSMA

  • .
  • 2009. május 21.

Trafik

Okkal állíthatjuk, hogy a budai Duna-part Lánchíd és Batthyány tér közé eső szakasza az egyik leghatékonyabb turisztikai légypapír a fővárosban. De az idén nyáron valószínűleg elmarad a zsongás, a hosszú hónapok óta szétbombázott Bem rakpartra legfeljebb azok a veteránok kíváncsiak, akik két hétnél több időt töltöttek lövészárokban, és nyugodtan nevezhetjük szadistának az idegenvezetőt, aki a forgalmi dugó sújtotta Fő utcába tereli a német nyugdíjasokkal megrakott turistabusz helyismerettel nem rendelkező sofőrjét. Tudjuk, hogy attól még nem dől össze a világ, ha az idei pár száz japán turistának csak a Hősök teréről lesz gigabyte-okban mérhető felvétele, arra viszont nem vennénk mérget, hogy a tucatnyi étterem-tulajdonos, aki az elmúlt években nyitott többnyire teraszos helyet a környéken, ugyanezt gondolja.
Vajon a hitelezők mennyire lesznek megértők, amikor a tulaj széttárja a karját, hogy a vendég már csak olyan, hogy legfeljebb kamionterminál lacikonyhájában viseli el, ha két lépésre tőle dömperek ürítik a sittet.

Valójában az együttérzés sodort a Halász utca sarkán álló Duna-parti Matrózba, melynek teraszáról most remek kilátás nyílik a megnyitott földbe, a hegyekben álló törmelékre, no meg a szombat délután is folyamatos, elterelt BKV-buszokkal fűszerezett átmenő forgalomra. Az igényesen kialakított és kifejezetten hangulatos étterem számára legfeljebb negatív értelemben lehet 2009 a fordulat éve, hiszen aki külföldről érkezik, és ilyen körülmények között óhajt étkezni, már az M1-esen elakadt egy éppen "az átalakítás alatt is zavartalanul üzemelő" autóscsárdában.

Ezek után nemcsak a korán jött kánikulára fogjuk, hogy felszolgálónk igen bágyadtnak tűnik. Pohár sört kérünk, nem kérdi, milyet, így csak a második körben lenne lehetőségünk, hogy a ház egyik "specialitásaként" hirdetett belga bivalyt, a Delirium Tremenst - csapolva! - megkóstolhassuk.

Az étlap kissé viharvert, viszont úgy tördelték, mint egy újságot, sőt a szokásos árlisták mellett valódi cikkek is vannak benne, a tartalom negyedévente változik. A helytörténeti rovatban az izgalmas nevű Háromszögméreti és Számító Hivatal első nagy feladatának, Buda felmérési és szabályozási térképének 1876-os keletkezéséről olvashatunk, az apróhirdetésekben környező vállalkozásokról, és persze vannak receptek, például a perverz csirkéé, amiről legyen elég annyi, hogy kell hozzá csirke, csili, fokhagyma és baracklekvár.

Bennünk a hiba, de a padlizsánkrémleves kecskesajttal sütött szarvasgombás kaláccsal (690 Ft) olvastán inkább összefut a nyál a szánkban. Sajnos a valóságban nem annyira, pedig a tálalás is példás, ételdekoratőr-tanfolyamon akkora jelest adnának rá, hogy alig férne az ellenőrzőbe. Ám a tartalommal nem lehetünk ennyire elégedettek: a leves hígított, átlagos padlizsánkrém, amihez bónuszként két szelet tűzforró, félig sajtos foszlós kalácsot is mellékeltek.

"Ilyen állat pedig nincs!" - kiáltunk fel, de mégis megrendeljük a lazacpisztrángot tormás túróval töltött tésztával és kapros vajjal (2490 Ft). Meglepni nem tud, mert pontosan olyan, mint egy tisztességesen elkészített magyar lazacsteak, viszont mivel a töltött tészta valódi mestermű, a kettő együtt már-már bearanyozza a délutánunkat. Ennél csak az a szebb, amit néhány nappal később olvasunk a népszerű horgászsite-on: "A Tokiói Egyetem kutatóinak sikerült elérniük, hogy lazacok egészséges és szaporodni is képes pisztrángutódoknak adjanak életet. A projekt vezetője, Goro Josizaki kollégáival frissen kikelt, steril maszu lazacokba injekciózott hím szivárványos pisztrángoktól vett a spermafejlődésért felelős őssejteket. Huszonkilenc felnőtt hím lazacból ezután tíz pisztrángspermát termelt, öt nőstény lazac pedig a kutatók nagy meglepetésére pisztrángikrákat rakott le."

Fantáziánkban már kecsegeharcsa, snecicsuka, keszegponty hasítja a vizet, de szerencsénkre még időben fejünkre hull a Nagy Brehm, benne a kiábrándító cikkel: "A lazachoz a lazacpisztráng, Salmo (Trutta) trutta L., hasonlít legjobban, de laposabb testű s az orra tompább."

De jó, hogy nem kezdtünk heherészni rendelés közben.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.