kertész lesek - DUNA-PARTI MATRÓZ KOCSMA

  • .
  • 2009. május 21.

Trafik

Okkal állíthatjuk, hogy a budai Duna-part Lánchíd és Batthyány tér közé eső szakasza az egyik leghatékonyabb turisztikai légypapír a fővárosban. De az idén nyáron valószínűleg elmarad a zsongás, a hosszú hónapok óta szétbombázott Bem rakpartra legfeljebb azok a veteránok kíváncsiak, akik két hétnél több időt töltöttek lövészárokban, és nyugodtan nevezhetjük szadistának az idegenvezetőt, aki a forgalmi dugó sújtotta Fő utcába tereli a német nyugdíjasokkal megrakott turistabusz helyismerettel nem rendelkező sofőrjét. Tudjuk, hogy attól még nem dől össze a világ, ha az idei pár száz japán turistának csak a Hősök teréről lesz gigabyte-okban mérhető felvétele, arra viszont nem vennénk mérget, hogy a tucatnyi étterem-tulajdonos, aki az elmúlt években nyitott többnyire teraszos helyet a környéken, ugyanezt gondolja.
Vajon a hitelezők mennyire lesznek megértők, amikor a tulaj széttárja a karját, hogy a vendég már csak olyan, hogy legfeljebb kamionterminál lacikonyhájában viseli el, ha két lépésre tőle dömperek ürítik a sittet.

Valójában az együttérzés sodort a Halász utca sarkán álló Duna-parti Matrózba, melynek teraszáról most remek kilátás nyílik a megnyitott földbe, a hegyekben álló törmelékre, no meg a szombat délután is folyamatos, elterelt BKV-buszokkal fűszerezett átmenő forgalomra. Az igényesen kialakított és kifejezetten hangulatos étterem számára legfeljebb negatív értelemben lehet 2009 a fordulat éve, hiszen aki külföldről érkezik, és ilyen körülmények között óhajt étkezni, már az M1-esen elakadt egy éppen "az átalakítás alatt is zavartalanul üzemelő" autóscsárdában.

Ezek után nemcsak a korán jött kánikulára fogjuk, hogy felszolgálónk igen bágyadtnak tűnik. Pohár sört kérünk, nem kérdi, milyet, így csak a második körben lenne lehetőségünk, hogy a ház egyik "specialitásaként" hirdetett belga bivalyt, a Delirium Tremenst - csapolva! - megkóstolhassuk.

Az étlap kissé viharvert, viszont úgy tördelték, mint egy újságot, sőt a szokásos árlisták mellett valódi cikkek is vannak benne, a tartalom negyedévente változik. A helytörténeti rovatban az izgalmas nevű Háromszögméreti és Számító Hivatal első nagy feladatának, Buda felmérési és szabályozási térképének 1876-os keletkezéséről olvashatunk, az apróhirdetésekben környező vállalkozásokról, és persze vannak receptek, például a perverz csirkéé, amiről legyen elég annyi, hogy kell hozzá csirke, csili, fokhagyma és baracklekvár.

Bennünk a hiba, de a padlizsánkrémleves kecskesajttal sütött szarvasgombás kaláccsal (690 Ft) olvastán inkább összefut a nyál a szánkban. Sajnos a valóságban nem annyira, pedig a tálalás is példás, ételdekoratőr-tanfolyamon akkora jelest adnának rá, hogy alig férne az ellenőrzőbe. Ám a tartalommal nem lehetünk ennyire elégedettek: a leves hígított, átlagos padlizsánkrém, amihez bónuszként két szelet tűzforró, félig sajtos foszlós kalácsot is mellékeltek.

"Ilyen állat pedig nincs!" - kiáltunk fel, de mégis megrendeljük a lazacpisztrángot tormás túróval töltött tésztával és kapros vajjal (2490 Ft). Meglepni nem tud, mert pontosan olyan, mint egy tisztességesen elkészített magyar lazacsteak, viszont mivel a töltött tészta valódi mestermű, a kettő együtt már-már bearanyozza a délutánunkat. Ennél csak az a szebb, amit néhány nappal később olvasunk a népszerű horgászsite-on: "A Tokiói Egyetem kutatóinak sikerült elérniük, hogy lazacok egészséges és szaporodni is képes pisztrángutódoknak adjanak életet. A projekt vezetője, Goro Josizaki kollégáival frissen kikelt, steril maszu lazacokba injekciózott hím szivárványos pisztrángoktól vett a spermafejlődésért felelős őssejteket. Huszonkilenc felnőtt hím lazacból ezután tíz pisztrángspermát termelt, öt nőstény lazac pedig a kutatók nagy meglepetésére pisztrángikrákat rakott le."

Fantáziánkban már kecsegeharcsa, snecicsuka, keszegponty hasítja a vizet, de szerencsénkre még időben fejünkre hull a Nagy Brehm, benne a kiábrándító cikkel: "A lazachoz a lazacpisztráng, Salmo (Trutta) trutta L., hasonlít legjobban, de laposabb testű s az orra tompább."

De jó, hogy nem kezdtünk heherészni rendelés közben.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”