Valójában az együttérzés sodort a Halász utca sarkán álló Duna-parti Matrózba, melynek teraszáról most remek kilátás nyílik a megnyitott földbe, a hegyekben álló törmelékre, no meg a szombat délután is folyamatos, elterelt BKV-buszokkal fűszerezett átmenő forgalomra. Az igényesen kialakított és kifejezetten hangulatos étterem számára legfeljebb negatív értelemben lehet 2009 a fordulat éve, hiszen aki külföldről érkezik, és ilyen körülmények között óhajt étkezni, már az M1-esen elakadt egy éppen "az átalakítás alatt is zavartalanul üzemelő" autóscsárdában.
Ezek után nemcsak a korán jött kánikulára fogjuk, hogy felszolgálónk igen bágyadtnak tűnik. Pohár sört kérünk, nem kérdi, milyet, így csak a második körben lenne lehetőségünk, hogy a ház egyik "specialitásaként" hirdetett belga bivalyt, a Delirium Tremenst - csapolva! - megkóstolhassuk.
Az étlap kissé viharvert, viszont úgy tördelték, mint egy újságot, sőt a szokásos árlisták mellett valódi cikkek is vannak benne, a tartalom negyedévente változik. A helytörténeti rovatban az izgalmas nevű Háromszögméreti és Számító Hivatal első nagy feladatának, Buda felmérési és szabályozási térképének 1876-os keletkezéséről olvashatunk, az apróhirdetésekben környező vállalkozásokról, és persze vannak receptek, például a perverz csirkéé, amiről legyen elég annyi, hogy kell hozzá csirke, csili, fokhagyma és baracklekvár.
Bennünk a hiba, de a padlizsánkrémleves kecskesajttal sütött szarvasgombás kaláccsal (690 Ft) olvastán inkább összefut a nyál a szánkban. Sajnos a valóságban nem annyira, pedig a tálalás is példás, ételdekoratőr-tanfolyamon akkora jelest adnának rá, hogy alig férne az ellenőrzőbe. Ám a tartalommal nem lehetünk ennyire elégedettek: a leves hígított, átlagos padlizsánkrém, amihez bónuszként két szelet tűzforró, félig sajtos foszlós kalácsot is mellékeltek.
"Ilyen állat pedig nincs!" - kiáltunk fel, de mégis megrendeljük a lazacpisztrángot tormás túróval töltött tésztával és kapros vajjal (2490 Ft). Meglepni nem tud, mert pontosan olyan, mint egy tisztességesen elkészített magyar lazacsteak, viszont mivel a töltött tészta valódi mestermű, a kettő együtt már-már bearanyozza a délutánunkat. Ennél csak az a szebb, amit néhány nappal később olvasunk a népszerű horgászsite-on: "A Tokiói Egyetem kutatóinak sikerült elérniük, hogy lazacok egészséges és szaporodni is képes pisztrángutódoknak adjanak életet. A projekt vezetője, Goro Josizaki kollégáival frissen kikelt, steril maszu lazacokba injekciózott hím szivárványos pisztrángoktól vett a spermafejlődésért felelős őssejteket. Huszonkilenc felnőtt hím lazacból ezután tíz pisztrángspermát termelt, öt nőstény lazac pedig a kutatók nagy meglepetésére pisztrángikrákat rakott le."
Fantáziánkban már kecsegeharcsa, snecicsuka, keszegponty hasítja a vizet, de szerencsénkre még időben fejünkre hull a Nagy Brehm, benne a kiábrándító cikkel: "A lazachoz a lazacpisztráng, Salmo (Trutta) trutta L., hasonlít legjobban, de laposabb testű s az orra tompább."
De jó, hogy nem kezdtünk heherészni rendelés közben.
