A tíz másodperces TikTok-videók korában, miután az albumformátumot tucatnyiszor eltemették, hogy a helyét átvegye a percre kész, bármikor streamelhető dalok univerzuma, egy fél évszázados zenekar szűk órát átfogó lemezanyagát akár lázadásnak is tekinthetjük. Hát még akkor, ha egy első látásra letűnt zenei világot képvisel, és úgy szól, mintha a tagok most kezdenék a húszas éveiket.
Tom Ripley a világirodalom Don Giovannija. Vagy majdnem, de már a világirodalom is bajos egy kicsit. Nevezett ugyanis – ki ne tudná – Patricia Highsmith ötkötetes regénysorozatának hőse, Highsmith pedig, nyilván szentségtörés ezt kimondani, krimiszerző, jobbára.
Egy nő narancsot tart a kezében. Fehér ruhát visel vagy világosat, mert a kép fekete-fehér. A kéztartása törékenységet és titokzatosságot sugall, mintha el akarna rejteni valamit a világ elől. A „narancs titkos jel: nem a gyümölcsöt veszik meg, hanem a lányt. Mást és mást jelent egy, kettő vagy három narancsot kérni” – magyarázza a szöveg a 2006-os, Emberkereskedelem és rabszolgaság, Kambodzsa című kép mellett.
Nehezen találni a NER torz emlékezetpolitikai univerzumában kanonizáltabb történelmi figurát, mint néhai Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket.
Teljesen érthető, hogy egy olyan nehezen magyarázható és felesleges, ideológiailag is kérdéses, múltba révedő gumicsont-intézkedést, amilyen két éve a megyék vármegyésítése volt, minden fronton reklámozni kell, hátha úgy tűnik, hogy volt értelme az egésznek.
Egyre több műhely és társulat hoz létre civilek bevonásával közösségi színházi előadásokat. Profi rendezők, dramaturgok, színházpedagógusok vezetésével a jelenünkre reflektáló, fontos előadások születnek.
Éppen ezer nappal a debütálása után idén márciusban már a harmadik mixtape-je jelent meg Beton.Hofi néven. Valóságba átlépő dalszövegekről, a tudatos koncepciót kiegészítő eseményszerűségről és félmeztelen jégkorongosokról is beszélgettünk a rapperrel.
A közkeletű bölcsesség szerint, ami úgy néz ki, mint egy buta tinifilm – sőt még a címe is olyan –, az tényleg az.
Múlt heti lapszámunkban azt bizonygatta Jason „Spaceman” Pierce, hogy nagyon várja a Spiritualized első magyarországi koncertjét.
Az öntörvényű festőnek hiába rendez kiállítást testi-lelki jó barátja, művészetének csodálója, az elkötelezett galériatulajdonos, a negatív kritikáktól megsértődő piktor azt az egyetlen vásárlót is elüldözi, aki hajlandó volna pénzt adni egy vásznáért.
Nyolcévesen írta első dalát Adrianne Lenker, s még tizennégy sem volt, amikor debütáló lemezét rögzítette.
