A szerző le sem tagadhatná a Jacob’s Ladder című alkotását, amelyet a New York Philharmonic és a Synergy Vocals mutatott be Jaap Van Zweden holland dirigenssel. Az ószövetségi lajtorjáról szóló történethez jól illik ez az örökmozgó és eksztatikus stílus, amelyben a pillanatnyi disszonanciák is csak az ismétléses textúra formálódását szolgálják. Ugyanakkor hiába termékenyítette meg a minimalista zene a komoly- és könnyűzene számos ágát, Philip Glass, Reich és a többiek művészetétől még mindig legalább annyian idegenkednek, mint ájuldoznak.
A tizenhárom perces Traveler’s Prayer nem ismétlészene, és szinte különálló szigetet alkot a Reich-életműben. Egymás körül kanyargó énekszólamokat hallunk, amelyek a középkori gregoriánénekre emlékeztetnek, hosszú, tartott hangokat, klasztereket, amelyek meditatív állapotot okoznak. Ebben az időtlenségben nincs helye ritmusnak, a zeneszerzőre jellemző, stimuláló hangnemi modulációknak. A mű az Exodus, a Genesis és A zsoltárok könyve szövegrészleteire készült, a komponista saját meghatározása szerint „közelebb áll Josquin des Prez világához, mint Stravinskyéhoz”. A Colin Currie Group előadása arra is rávilágít, hogy milyen frissítő eredménye lehet, ha egy veterán zeneszerző eldobja mankóit.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
