mi a kotta?

Minden hölgyvendég úgy imádja

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/36. hétre

„De hát miféle erő is az, amellyel Don Juan csábít? A sóvárgás ereje az, az érzéki sóvárgás energiája. Minden nőben a teljes nőiséget sóvárogja, és ebben rejlik az az érzékileg eszményítő hatalom, amellyel egyszerre megszépíti és legyőzi zsákmányát. Ennek a gigantikus szenvedélynek a visszahatása megszépíti és kifejleszti a sóvárgott lényt, aki e visszfénytől magasztos szépségben, bíborvörösben ragyog. (…) Ezért foszlik előtte a semmibe minden véges különbség, ha a fődologgal veti egybe, azzal, hogy az illető nő. Az idősebbeket megfiatalítja a nőiség szép középszerepében, a gyereklányokat szinte egy szempillantás alatt megérleli; minden nő az ő zsákmánya. (…) Ezért én Don Juant változatlanul csábítónak nevezem ugyan, de semmiképpen sem tartom olyasvalakinek, aki alattomosan szövi terveit, és ravaszul előre kiszámítja ármánykodása hatását; (…) élete pezseg, mint a bor, ettől nyer erőt, élete mozgalmas, mint a hangok, amelyek vidám lakomáját kísérik, mindig övé a győzelem. Nincs szüksége felkészülésre, tervezgetésre, időre; hisz mindig készen áll, állandóan megvan ugyanis benne az erő és a sóvárgás is, és csak akkor van igazán elemében, amikor sóvárog. Asztalhoz ül, vígan ürítgeti serlegét, mint egy isten – kezében a szalvétával feláll, kész a támadásra. Ha Leporello éjnek idején felkelti, ő felébred, mindig biztos a győzelemben. (…) Miféle hatalom ez?” – elmélkedett a dán filozófus, Søren Kierkegaard Mozart Don Giovannijáról szóló írásában bő 180 évvel ezelőtt.

Ismét látható Fischer Iván Don Giovanni-produkciója, amelynek szereposztása is fergeteges: a címszerepet Andrè Schuen énekli, hű szolgája gúnyájába Luca Pisaroni bújik, Zerlinát Giulia Semenzato, Donna Annát pedig Maria Bengtsson játssza. A félig szcenírozott előadásban táncosokat is látunk, persze a Budapesti Fesztiválzenekar muzsikál (Müpa, szeptember 9., 11. és 12., 19 óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.