Egy hét kultúra 2025/36.

  • Narancs
  • 2025. szeptember 3.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

BUJKÁLÓ FESTMÉNY Egy nácik által elrabolt barokk festmény bukkant fel egy argentínai ingatlanhirdetésben. Az Algemeen Dagblad (AD) holland napilap cikke szerint a női portré a Fra Galgario néven is ismert itáliai festőművész, Giuseppe Ghislandi alkotása, amely a holland kormány elveszett műalkotásokat listázó adatbázisában „vissza nem szolgáltatott” státusban szerepel. Az adatbázis alapján a kép egy zsidó kereskedő, Jacques Goudstikker tulajdonában volt, aki a nácik hatalomra kerülése előtt Amszterdamban élt, az üldöztetés veszélye miatt azonban elhagyta az országot, 1940-ben pedig egy hajóbalesetben vesztette életét. Goudstikker jelentős gyűjteményt épített fel régi mesterek festményeiből, amelynek darabjait kényszer hatására eladta. A gyűjtemény része volt a Ghislandi-portré is, amely a háború alatt egy később Argentínában letelepült SS-tiszt birtokába került. Az AD riportjának megjelenése után a La Nación arról írt, hogy a festményt eltávolították az eladásra kínált Buenos Aires közeli ingatlan nappalijából, és egy tájképet ábrázoló faliszőnyeget akasztottak a helyére. Az argentin rendőrség az Interpol bevonásával nyomoz az ügyben.

ABC + AI Augusztus 27-én nyílt meg a Kieselbach Galéria új, Fortepan ABC + AI című kiállítása. A tárlat Tamási Miklós Fortepan ABC című könyvén alapul, amelyet a galéria jelentet meg, így ünnepelve a Fortepan közösségi fotóarchívum 15. születésnapját. A kiállítás az AI-korszak kapujában arra a kérdésre is keresi a választ, hogy mennyiben fogjuk másként látni a múltunkat az új technológiának, elsősorban a mesterséges intelligenciának köszönhetően: átélhetőbbé, vagy inkább hamisabbá válik a történelem? A Fortepan alapító szerkesztőjének első kötetében szereplő csaknem hatszáz felvétel közül kilencvenöt látható a tárlaton, s egy részük „megmozdul” a mesterséges intelligencia segítségével. A kiválasztott fényképek a 20. század lencsevégre kapott betűin vezetnek végig. Neonfeliratok és plakátok, falfirkák és címtáblák, horogkeresztes propaganda és vörös csillagos agitáció, reklámhirdetések és szubkulturális üzenetek jelennek meg a fotókon: olyan rég eltűnt betűk, amelyeket csak a Fortepan képei őriztek meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.