Mac DeMarco utolsó rendes sorlemeze (Here Comes the Cowboy, 2019) a legelkötelezettebb rajongóit is megrendítette, azóta pedig a zenész leginkább instrumentális lemezek kiadásával szórakoztatta magát, vagy éppen azzal, hogy duettet készített kedvenc italo-disco dalának előadójával, Ryan Parisszel. Egyik interjújában még a visszavonulását is belengette, de az idén induló több mint 100 állomásos világturnéja és a Guitar című lemezének megjelenése azt jelzi, hogy meggondolta magát.
A pár nap alatt felvett anyagon DeMarco teljesen nélkülözi azt a nosztalgikus, kórusos-tremolós hangzást, ami sikerének egyik kulcsa volt. Csupán valami analóg szalagos manipuláció kölcsönöz némi hamiskásságot és furcsaságot az egyébként kifejezetten puritánul megszólaló gitárnak. Melankolikus balladák gyűjteménye ez, amelyről eszünkbe juthatnak például John Lennon első szólólemezének minimalista kísérletei. DeMarco életművéből az Another One című minialbum a legközelebbi rokon, de annál kevésbé csiszoltabb; itt például jó pár hiba alighanem szándékosan maradt a felvételekben. Az elmúlt évek skiccgyűjteményei után végre van néhány egészen remek dal is (Home, Holy, Rock and Roll), de a korai lemezek izgalmától messze van a Guitar. Diadalmas visszatérés helyett inkább csendes visszaszivárgás ez Mac DeMarco részéről, de legalább volt kedve csinálni valamit.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
