Gondosan szerkesztett, tömör, de nem túl tömény versanyag, tele formai bravúrokkal, ötletekkel és játékossággal. Noha nincs erre vonatkozó konkrét paratextuális utalás, egyes szövegek arra engednek következtetni, hogy a kötet nagyjából az elmúlt öt év terméséből szemezget. Találunk több prágai verset, de van itt alkalmi költemény Peer Krisztián ötvenedik születésnapjára és lírai búcsúlevél Bertók László halálára, míg máskor a világpolitika fejleményeiről („»Hajnalban Oroszország támadást indított Ukrajna ellen« / Minden birodalmi képzelőerő merőben költőietlen”), vagy éppen a hazai közélet jelenségeiről olvasunk: „dizájner madárijesztő, magenta mackófelső / egerészölyvek a póznán: nekünk Magyarország az első”.
Keresztesi nem fél a rímektől, és bánni is tud velük. Termékenyen és jó ízléssel működteti akár a szándékolt giccs szóismétléseit („Jómagam, amikor ezt a verset írtam, / direkt nem Petri György modorában írtam, / pedig félig-meddig rá gondolva írtam”), vagy a csavaros lüktetésű halmozásokat, illetve a zene hiányában is dallamtapadással fenyegető refréneket: „blazírt pofával, kalaplevéve / fövünk a korszak alaplevébe / lásd meg legalább / bennem a koalát: / eukaliptusz, most!” A kötet könyvtárgyként is különleges, a címadó darab egészen váratlan módon villantja fel a kollázstechnikát, miközben az itt-ott elhelyezett rajzok miatt gyakran úgy érezhetjük, mintha egy jegyzetfüzetet lapozgatnánk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
