A 15 éves Demi Moore-t a saját anyja adta el egy férfinak 500 dollárért

  • BM
  • 2019. szeptember 24.

Lélek

Megrázó gyerekkoráról beszélt a színésznő.

Megrázó gyerekkori élményéről számolt be Demi Moore egy interjúban: 15 éves korában egy férfi megerőszakolta, majd 500 dollárt fizetett az anyjának – írta az Independent.

A színésznő a közeljövőben megjelenő memoárja kapcsán adott interjút Diane Sawyernek. A beszélgetésből kiderül, Moore-t az anyja bárokba vitte, hogy „észrevegyék” őt, majd egyszer, amikor hazament, egy férfi várta a lakásukban. „Nemi erőszak és árulás történt” – fűzte ehhez hozzá Sawyer. A színésznő azt is elmondta, hogy a férfi később megkérdezte tőle: „Milyen érzés, hogy az anyád kurvát csinált belőled 500 dollárért?”

A műsorvezető megkérdezte a színésznőtől: úgy érzi-e, hogy az anyja eladta őt? Moore erre azt felelte: „A szívem mélyén nem így gondolom, ez nem egy egyszerű »tranzakció« volt, mégis odaadott neki.”

 

Az interjúban szóba került Demi Moore anyjának alkoholproblémája és öngyilkossági kísérletei, valamint az is, hogy a férfi, akit az apjának gondolt, nem a biológiai szülője volt; a férfi ráadásul később elhagyta a családot, ami után időnként a színésznőnek kellett az anyjáról gondoskodni.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.