Nádasdy Ádám: Zsigeri gyűlöletre, túl gyors igazságokra van tanítva a magyar ember

  • narancs.hu
  • 2017. július 8.

Lélek

A Pride-on idén is részt vesz, fontosnak tartja, hogy a fiatalok is lássák, hogy ott egy elismert tanár.

Nádasdy Ádámmal közölt terjedelmes interjút a 24.hu, a beszélgetés során szóba került a rendszerváltás, a kormány gyűlöletkeltő politikája, s persze a mai Pride is, melynek kapcsán vallott saját melegségéről is.

A költő szerint „ami most van, az a magyar lakosság nagy részének megfelel. Mondja meg valaki nekik, mit kell gondolni, mit kell csinálni. A magyarok, úgy tűnik, szeretnek igazodni” –, ami a Kádár és a Horthy alatti időszakot idézi.

A jelenlegi kormány legnagyobb disznóságának nem is azt tartja, hogy a rájuk bízott pénzt hogyan költik el, hanem inkább azt, hogy „ahelyett, hogy taníthatnánk az embereket a jóra, rosszra tanítja őket Orbán Viktor. Zsigeri gyűlöletre, túl gyors igazságokra van tanítva a magyar ember.”

Bár a magyar kormány politikáját nem tartja melegellenesnek, helytelennek érzi, hogy a magyar alkotmányban benne van, hogy a család csak egy férfi és egy nő lehet. Ugyanakkor bízik benne, hogy a németországi példa lassan átterjed a többi európai országra is.

Ő maga 13 éve van együtt orvos párjával, Márkkal, akivel 7 éve él bejegyzett élettársi kapcsolatban. A Pride-on idén is részt vesz, s fontosnak is tartja jelenlétét: „Ha az ember egy bizonyos státuszt kivívott magának a társadalomban, akkor a jelenléte szimbolikus is lehet.”

Szeretné, ha úgy mehetne barátjával zöldségeshez, hogy az ne szex legyen, hanem élet:

„Hinni nem a templomban kell, ha valaki hívő. Hinni kell reggeltől estig a piacon és az iskolában is, és néha be kell menni a templomba. Buzinak lenni sem csak az ágyban kell, nem a négy fal között. Hülyeség. Buzinak lenni is egy élet, ami nem a négy fal között zajlik.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.