Öt idézet, ami bizonyítja, mennyire menő Ferenc pápa

  • narancs.hu
  • 2017. július 14.

Lélek

Van apró betűs rész is!

1. „Panaszkodni tilos!” Egy ilyen feliratú táblát akasztott ki lakosztálya ajtajára a pápa, számolt be róla a minap a La Stampa olasz napilap. „Ahhoz, hogy jobbá váljunk, képességeinkre kell koncentrálni saját korlátaink helyett: hagyj fel tehát a panaszkodással, és tégy azért, hogy javíts az életeden!” – olvasható a táblán az apró betűs felirat, amelynek szerzője, Salvo Noe olasz pszichológus személyesen adta át Ferenc pápának a táblát június közepén egy vatikáni audiencián. A pápa nagyon megörült a táblának, hiszen ő maga is sokszor hangoztatta már, hogy az evangélium üzenetét örömmel hirdető hívőket szeretne maga körül látni, az Evangélium öröm kezdetű apostoli buzdításában pedig azt írta: „a keresztényeknek néha olyan az arcuk, mintha savanyúságot ettek volna ahelyett, hogy örülnének keresztény életüknek.” (MTI)

2. „A legfontosabb, hogy aki nem hisz Istenben […] még viselkedhet jó vagy rossz emberként. A nem hívőknek a lelkiismeretüket kell követniük” – írta még 2013 szeptemberében a pápa a La Repubblica olasz lap publicistájának, amikor az megkérdezte tőle, mi lesz azokkal, akik nem hisznek Istenben. Ferenc pápa bár óvatosan fogalmaz, gyakorlatilag azt mondja: az is üdvözülhet, aki ateista. (La Repubblica)

3. „A katolikus egyháznak, vagyis a keresztény embereknek bocsánatot kellene kérniük a melegektől.” Ezt már tavaly nyáron mondta a pápa, egyúttal megjegyezte: nem szabad kirekeszteni a melegeket, el kell őket fogadni és támogatni kell őket a hitükben. Ennek volt egy 2013-as előzménye is, amikor az egyházfő kijelentette: „Ha egy ember meleg, keresi Istent, és jó szándékú, ki vagyok én, hogy elítéljem?” (Guardian)

4. „Képmutatás kereszténynek mondani magad és közben elüldözni egy menekültet vagy valakit, aki segítséget keres, aki éhes vagy szomjas, eltaszítani valakit, akinek a segítségemre van szüksége.” Ferenc pápa menekültügyben is sokszor megnyilvánult, ezt 2016 őszén mondta, Máté evangéliumának híres 25. fejezetével kiegészítve: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok.” (Crux)

5. „Ez mindig így van: a házasságban mindig veszekednek. Egyes esetekben még a tányérok is repülnek. Ti most nevettek, de ez az igazság. Azonban nem kell ezért szomorkodnunk. Ilyen az emberi lét. Titka azonban az, hogy a szeretet erősebb annál a pillanatnál, amikor veszekszünk. Ezért tanácsolom mindig a házaspároknak, hogy amikor veszekednek, soha ne fejezzék be a napot kibékülés nélkül. Mindig béküljenek ki! Nem szükséges az ENSZ-et hívni, hogy otthon békét teremtsenek! Elég egy kis gesztus, egy simogatás, egy köszönés, és másnap újra kezdődik a házasélet. Ilyen az élet: így kell előrehaladni, bátorsággal, közösen megélve. Nagy és szép dolog ez!” Ferenc pápa a házasságról 2014 áprilisában elmélkedett így. (Magyar Kurír)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.