Orbán Gáspárnak és két barátjának, Ember Illésnek és Prekopa Donátnak Isten fél évvel ezelőtt szólt, hogy szervezzék meg a Felház nevű szeánszot, ahol együtt dicsérik Istent, együtt imádkoznak és együtt tapasztalják meg a csodálatos dolgait, amelyek a Bibliában is szerepelnek. Egy videóban arról beszélnek, hogy Isten olyan konkrét javaslatokkal állt elő nekik, hogy az április 21-i eseményt a 2500 fős Körcsarnokba szervezzék. Orbán Gáspár arról is beszél, hogy Isten azt akarja, hogy ez az ország az övé (mármint Istené) legyen, majd arra buzdítják „Magyarország fiataljait” videóüzenetükben, hogy szerveződjenek csoportokba, és jöjjenek el az eseményre.
Gyertek csak, gyertek
Az egyórás csúszást leszámítva példásan jól szervezett este volt a tegnapi, a rengeteg önkéntes – akiknek „Imádkozom érted” feliratú kártya lógott a nyakukban – gondoskodtak arról, hogy az érdeklődők már a metróból kilépve lássák a helyes utat, hiszen nyilakat ragasztottak ki több helyre, a felszínen pedig sárga mellényes fiatalok igazították útba az érkezőket. Mindenki rettentően kedves, segítőkész és mosolygós volt, kivéve a büfés néniket, akik roppant mogorván árulták a 300 forintos szendvicseket.
Hatvan perc elteltével
a csarnok szépen megtelelt, zömmel fiatalokkal,
de voltak idősek is, és családosok kisgyerekekkel. Látszólag sokan ismerték egymást, ölelkeztek, beszélgettek, a zenekar hangolt a bulira. Orbán Gáspárnak mindenkihez volt egy-két jó szava, sok embert üdvözölt, megölelt, vállon veregetett, majd kezet rázott a biztonsági szolgálat jól megtermett embereivel. Amikor már kezdtük unni a nézelődést, megjelent egy visszaszámláló a kivetítőn, és kihunytak a fények. A három szervező köszöntötte a megjelenteket határon innenről és túlról, majd arról beszéltek, hogy ez a vallásos kezdeményezés nem akar majd a jövőben egyházzá alakulni, ők csak egyszerű egyetemista srácok, akik szintén egyetemistáknak szeretnének egy helyet biztosítani a közös istendicsőítésre. Hangsúlyozták azt is, hogy aki teheti, azért válasszon magának felekezetet, és alapvetően oda járjon.
„Tegye fel a kezét, aki Budapestről jött!”
„Tegye fel a kezét, aki már volt Felházon! Jó, most tapsoljuk meg egymást!” – nagyjából így indult a rendezvény. Az egyórás csúszással együtt azonban nagyon fárasztó volt a bevezető szakasz, mert a spirituális rész előtt rengeteg technikai információt mondtak el, például azt, hogy Isten intézte el nekik a estéhez szükséges anyagi forrást, majd kijelentették, hogy nem áll mögöttük támogató, pusztán az egyetemista csoporttársaik adományaiból jött létre az este (többórás csarnokbérlés, biztonsági szolgálat stb.). Ezt követően Orbán Gáspár magasba emelte mindkét kezét, és úgy szólt Istenhez. A három fiatalember hálát adott Istennek, majd arra kértek mindenkit, hogy úgy fejezzék ki imádatukat, hogy azzal ne zavarjanak senkit; legyen mindenki szabad, sírjon, nevessen, vagy akár essen térde szeretett Istene előtt.
Jött a zenekar,
és a dallamos istendicsőítő nóták sora, sokan a közönségből énekeltek, táncoltak vagy tenyerükbe temetett arccal ringatóztak.
| ||
Egy idősebb hölgy szalagokkal a kezében állt a közönség elé és úgy táncolt, egyeseknek színes zászló volt a kezükben és azt lengették. A harmadik szám után az egyik szervező nagy izgatottan berohant a színpadhoz és „tudom, hogy nem illik a dicsőítést félbeszakítani, de…” – s közölte, hogy megtelt a csarnok, 2500 ember van itt, és ismét mindenki megtapsolta egymást. Ezt követően arra kérték a bent tombolókat, hogy aki teheti, menjen ki a kapu elé, mert ott vár nagyjából ötven ember, akik kiszorultak, és énekeljenek velük együtt.
Még néhány számot meghallgattunk, de este kilenc felé elértük saját tűréshatárunkat, és elhagytuk a helyszínt.
