„Ha példaképként tekintenek rád” - Horváth József rákkutató

  • Roma Sajtóközpont
  • 2016. április 22.

Lélek

Molekuláris genetikus, PhD-hallgató, a Roma Sajtóközpont által alapított Aranypánt-díj első, tavalyi díjazottja. Cigánytelepen nőtt fel, tízéves kora óta dolgozik, kezdetben építkezéseken. Arról kérdeztük, mit hozott neki a díjjal járó hírnév.

Horváth József: Felfordult az életem. Eleinte nagyon nehéz volt kezelni a helyzetet, és főleg összehangolni a hírnévvel járó szerepléseket a napirendemmel, de aztán belerázódtam. Az ismertségnek van árnyoldala is. Sokan díszcigányként kezeltek, mások meg parancsolgattak, be akarták osztani az időmet. De azt is meg kell tanulni, hogyan kezeld, ha tisztelnek. Ha példaképként tekintenek rád, az óriási felelősséggel jár! Onnantól kezdve nem mindegy, mit csinálsz, hol, kivel, miért.

Pedig nem lehet mindig példát mutatni. A cigánykérdés pláne rizikós téma, meg is bombáztak ilyen kérdésekkel. És még az őszinte kérdésekre is sokszor nehéz válaszolni, hát még, ha hülyeségeket kérdeznek. Persze idővel rutint szereztem ebben is. És nem szeretném azt sugallni, hogy csak rossz oldala van a hírnévnek. Az Aranypánt-díj miatt hihetetlenül sok emberrel találkoztam, köztük sok olyan szakemberrel, akik az enyémhez hasonló témával foglalkoznak.

false

 

Fotó: Déri Miklós

Roma Sajtóközpont: A szakmai előrelépésben is segített a díj és az ismertség?

HJ: Sok ajánlatot kaptam külföldi egyetemektől és kutatóintézetektől, és itthonról is, például az MTA-tól. Remélem, hogy ezt a szakmai tevékenységemnek, és nem csupán az ismertségemnek köszönhetem. Még mindig a szájüregi rák kimutatásán dolgozom a Debreceni Egyetemen egy team tagjaként, igaz, már a gének egy mélyebb szintjén vizsgálódunk. Ha így haladunk, akkor is minimum öt év, mire valódi, kézzelfogható eredmény lesz.

RSK: Hogyan telik egy napja egy fiatal kutatónak?

HJ: Reggel 8-tól délután 4-ig a laborban dolgozok. Rendszerint a témavezetővel megbeszélem a soron következő kísérleteket, aztán ha elkészülök velük, kielemzem az eredményeket. Ha valami nem sikerül, újabb megoldásokat keresek. Persze a tanulmányaimra is figyelnem kell, két éven belül meg akarom írni a disszertációmat, és a doktorihoz még több publikációt is meg kell írnom. Fiatal kutatóként három­éves ösztöndíjra pályázhatnék, de most lefoglal a PhD-m.

Persze nem mondtam le arról, hogy az Egyesült Államokban vagy másutt egy rákkutató központban dolgozzak nemzetközi csapat tagjaként, de most itthon a helyem.

RSK: Muszáj minden meghívást elfogadni?

HJ: Lehet, hogy nem kellene, de amikor például egy iskolába vagy tanodába hívnak, nem mondhatok nemet. Gyakran iszonyatosan rossz helyzetű településekre hívnak, én pedig nagyon szívesen megyek, és mesélek a gyerekeknek.

Szeretek reményt adni, bátorítani, ami néha persze nehezebb, mint angol nyelven előadni a kutatási eredményeimről a professzoroknak. Gondolj bele, mit mondanál, mondjuk, egy reményvesztett hetedikes közösségnek, mivel érvelnél, hogy miért jó tanulni! Vagy mit mondanál nekik, mit kezdjenek a cigányozással?

Aranypánt-díj: Az április 8-i nemzetközi roma napon az RSK immár második alkalommal adja át az Aranypánt-díjat. A díj elnevezése Kovács József Hontalan költőtől származik, aki 1991-es, Ismeretlen cigány ének című kötetének előszavában írja: „Vallom és vállalom, hogy rajtam két aranypánt van: az egyik a magyar kultúra, a másik a cigányságom.” Az RSK minden évben felhívást tesz közzé, arra kérve olvasóit, hogy jelöljenek hétköznapi roma hősöket. Olyan cigány embereket, akik szűkebb közösségük szerint naggyá teszik Magyarországot. A beérkezett ajánlásokból egy tucat civil szervezet segítségével választunk ki 10 jelöltet, az ő portréjuk egy online portálon (idén az Indexen) olvasható. Az a jelölt nyeri el az Aranypánt-díjat, aki az olvasóktól a legtöbb szavazatot kapja.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.