„Ha példaképként tekintenek rád” - Horváth József rákkutató

  • Roma Sajtóközpont
  • 2016. április 22.

Lélek

Molekuláris genetikus, PhD-hallgató, a Roma Sajtóközpont által alapított Aranypánt-díj első, tavalyi díjazottja. Cigánytelepen nőtt fel, tízéves kora óta dolgozik, kezdetben építkezéseken. Arról kérdeztük, mit hozott neki a díjjal járó hírnév.

Horváth József: Felfordult az életem. Eleinte nagyon nehéz volt kezelni a helyzetet, és főleg összehangolni a hírnévvel járó szerepléseket a napirendemmel, de aztán belerázódtam. Az ismertségnek van árnyoldala is. Sokan díszcigányként kezeltek, mások meg parancsolgattak, be akarták osztani az időmet. De azt is meg kell tanulni, hogyan kezeld, ha tisztelnek. Ha példaképként tekintenek rád, az óriási felelősséggel jár! Onnantól kezdve nem mindegy, mit csinálsz, hol, kivel, miért.

Pedig nem lehet mindig példát mutatni. A cigánykérdés pláne rizikós téma, meg is bombáztak ilyen kérdésekkel. És még az őszinte kérdésekre is sokszor nehéz válaszolni, hát még, ha hülyeségeket kérdeznek. Persze idővel rutint szereztem ebben is. És nem szeretném azt sugallni, hogy csak rossz oldala van a hírnévnek. Az Aranypánt-díj miatt hihetetlenül sok emberrel találkoztam, köztük sok olyan szakemberrel, akik az enyémhez hasonló témával foglalkoznak.

false

 

Fotó: Déri Miklós

Roma Sajtóközpont: A szakmai előrelépésben is segített a díj és az ismertség?

HJ: Sok ajánlatot kaptam külföldi egyetemektől és kutatóintézetektől, és itthonról is, például az MTA-tól. Remélem, hogy ezt a szakmai tevékenységemnek, és nem csupán az ismertségemnek köszönhetem. Még mindig a szájüregi rák kimutatásán dolgozom a Debreceni Egyetemen egy team tagjaként, igaz, már a gének egy mélyebb szintjén vizsgálódunk. Ha így haladunk, akkor is minimum öt év, mire valódi, kézzelfogható eredmény lesz.

RSK: Hogyan telik egy napja egy fiatal kutatónak?

HJ: Reggel 8-tól délután 4-ig a laborban dolgozok. Rendszerint a témavezetővel megbeszélem a soron következő kísérleteket, aztán ha elkészülök velük, kielemzem az eredményeket. Ha valami nem sikerül, újabb megoldásokat keresek. Persze a tanulmányaimra is figyelnem kell, két éven belül meg akarom írni a disszertációmat, és a doktorihoz még több publikációt is meg kell írnom. Fiatal kutatóként három­éves ösztöndíjra pályázhatnék, de most lefoglal a PhD-m.

Persze nem mondtam le arról, hogy az Egyesült Államokban vagy másutt egy rákkutató központban dolgozzak nemzetközi csapat tagjaként, de most itthon a helyem.

RSK: Muszáj minden meghívást elfogadni?

HJ: Lehet, hogy nem kellene, de amikor például egy iskolába vagy tanodába hívnak, nem mondhatok nemet. Gyakran iszonyatosan rossz helyzetű településekre hívnak, én pedig nagyon szívesen megyek, és mesélek a gyerekeknek.

Szeretek reményt adni, bátorítani, ami néha persze nehezebb, mint angol nyelven előadni a kutatási eredményeimről a professzoroknak. Gondolj bele, mit mondanál, mondjuk, egy reményvesztett hetedikes közösségnek, mivel érvelnél, hogy miért jó tanulni! Vagy mit mondanál nekik, mit kezdjenek a cigányozással?

Aranypánt-díj: Az április 8-i nemzetközi roma napon az RSK immár második alkalommal adja át az Aranypánt-díjat. A díj elnevezése Kovács József Hontalan költőtől származik, aki 1991-es, Ismeretlen cigány ének című kötetének előszavában írja: „Vallom és vállalom, hogy rajtam két aranypánt van: az egyik a magyar kultúra, a másik a cigányságom.” Az RSK minden évben felhívást tesz közzé, arra kérve olvasóit, hogy jelöljenek hétköznapi roma hősöket. Olyan cigány embereket, akik szűkebb közösségük szerint naggyá teszik Magyarországot. A beérkezett ajánlásokból egy tucat civil szervezet segítségével választunk ki 10 jelöltet, az ő portréjuk egy online portálon (idén az Indexen) olvasható. Az a jelölt nyeri el az Aranypánt-díjat, aki az olvasóktól a legtöbb szavazatot kapja.

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában az utóbbi hónapokban, hogy immár komolyan felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os általános választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.