Semmire sem kell nemet mondanod, ha tudod, mire mondasz igent

Lelki betevő

Rentonnak tulajdonképpen igaza volt.

Az alábbi cikket a This Is Us (magyarul Rólunk szól) című amerikai sorozat második évadának hetedik része ihlette, szóval aki még nem tart itt, annak előre szólok, hogy szpojlerezni fogok, aki pedig már a többi részt is látta, azt ezúton is kérem, hogy el ne mondja, hogyan halt meg Jack.

false

Szóval ebben a részben a fiatal Williamet drogozáson kapták, majd a bíró egy kisebb moralizálás kíséretében szépen el is ítéli, amire viszont már a lágy hangú, folyékony tekintetű William is felkapja fejét és szomorú-keserű monológba kezd arról, hogy ő a világ legcsalódottabb embere.

Komoly hatással volt ez a bíróra, ugyanis másnap meglátogatta hősünket a börtönben, ahol alkut ajánlott számára: mutassa meg, hogy lehet más végződése is az életének, és bármikor, amikor újra drogozni akarna, bármikor, amikor az „eredeti” végződés felé menetelne, akkor emlékezzen a bíróra, emlékezzen a mondataira, emlékezzen az arcára, a ráncos, öreg, fáradt, fonnyadt arcára. Na jó, talán a fonnyadtat nem mondta.

És William emlékezett.

Hosszú éveken, sőt évtizedeken keresztül.

Mindez a giccsen és a sorozaton kívül két dolog miatt is nagyon fontos.

Az egyik, hogy ha az ember változni, változtatni akar, akkor az egyik legfontosabb a személyesség, a személyes kapcsolat valakivel, aki valamiért a változni vágyó számára meghatározó.

A sok határozatlan névmás azért szerepel ebben a mondatban, mert azt, hogy ki a meghatározó, azt mindig a változni vágyó dönti el, nem pedig valami külső ember.

William története tehát nem a bíróról szól, nem az ő fasza mondatairól, hanem Williamről magáról.

De nemcsak a személyes kapcsolat volt itt a fontos, hanem az időzítés is. És itt megint Williamé a főszerep, pszichológusul kifejezve akkorának kell lennie a szenvedésnyomásnak, hogy a bíró mondatai tényleg hatni tudjanak.

Tehát személyesség és időzítés.

No meg még egy.

Hogy a bíró nem arra kérte Williamet, hogy mondjon nemet.

A bíró azt kérte, hogy mondjon igent!

Mondjon igent egy másik életre.

Tehát bár a nemet mondani tudás őrült fontos, de csak akkor, ha azt is tudjuk, hogy azzal a nemmel mire mondunk igent.

A változtatás szentháromsága tehát a személyesség, az időzítés és a vonzó, méghozzá hosszú távon vonzó alternatíva felvillantása.

S bár elsőre bőven tűnhet mindez üres közhelynek, másodszorra, kicsit belegondolva talán mégsem az.

Soroljam?

Drogprevenció, lejövés különböző szerekről, fogyókúra, ellenállás a kortársnyomásnak, megcsalás, kockázatkeresés, ilyenek.

Mert nemet mondani azért nehéz, mert az, amire nemet kellene mondani, túl vonzó ahhoz, hogy az ember le akarjon róla mondani. Nyilván. Ha rossz lenne, nem csinálná. Sőt, a függőségnek épp az a lényege, hogy már amikor a tolerancia kialakulásának köszönhetően igazán rossz, sokszor akkor sem elég a nem. Akkor kell csak igazán az igen.

Choose life, válaszd az életet, mondta Renton a Trainspottingben, amit aztán persze cinikus sorok követtek, pedig az igent mondani tudás szempontjából igenis fontos filmindítás ez.

Csak hát aztán jött a cinikus folytatás, ami meg már a film kultikussá válásának egyik feltétele volt, a második részből pedig már azt is megtudhattuk, hogy ez a szlogen egy 80-as évekbeli drogprevenciós kampány része volt.

Szóval nem járhatok messze az igazságtól akkor, amikor az igent mondani tudás mellett kampányolok, csak mellé teszem a személyesség és az időzítés fontosságát is. Ezen a ponton pedig mégiscsak lesz jelentősége a sorozatbeli bírónak, aki kellő érzékenységgel sejtette meg saját maga Williamre gyakorolt hatását.

Szóval bár tényleg a változni akarónál van a döntés, de a környezete bőven kitermelhet magából olyan embereket, akik képesek arra, hogy jókor szólaljanak meg.


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.