Reggelente valóban látni, ahogy a napfelkeltében kimegy egy csónak az öbölben kivetett hálókhoz. Talán így kerül a deszkákból összeeszkábált bodegákba a hámsi néven árusított apróhal. Egészben dobják a forró olajba, musdéj (fokhagymás öntet) és puliszka jár hozzá. Állítólag finom, de csak a kispénzűek és az ínyencek veszik. Azt is mondják, hogy a falu a nagyon régmúlt időkben vámként üzemelt - innen a neve. Nehezen hihető, hiszen kikötője nincs, a víz sekély, ezt a parttól ötszáz méterre a vízből kiálló hajóroncs is bizonyítja. Beszélik, hogy görög hajó volt, évtizedekkel ezelőtt futott zátonyra. Hallani azt is, hogy a kommunista időkben büntetőtelepként üzemelt, a lakosok között most is vannak kluzsánok, ami vélhetően kolozsvárit jelent. Az ötvenes-hatvanas években kitelepített erdélyi értelmiségiek lehetnek, talán a Duna-Fekete-tenger-csatorna építéséhez vezényelt ötvenhatosok. Mások szerint pusztán azokról a transzszilván képzőművészekről - az Erdélyi Iskoláról - van szó, akik az utóbbi években szoktak ide. De helyieket ritkán látni, legfeljebb háromszázan lehetnek, a többezres tömeg elnyomja őket. Csak télen kapják vissza a falujukat, nem csoda, hogy a vidéken igen magas az öngyilkossági ráta.
Az ötvenes korosztály emlékeiben a fantasztikus és olcsó nyaralások színhelye. Itt lehetett háborítatlanul nudizni, sörözgetni, flekkenezni, a nómenklatúrának fenntartott Mamaia vagy Mangalia elérhetetlen volt. Persze csak napnyugtáig, hiszen közel a határ, a rendőrök pedig mindenkiben potenciális disszidenst láttak. Állítólag ellenzékiek jártak ide, a homokban zavartalanul lehetett szidni Ceausüescut és megvitatni a francia posztstrukturalizmust. Ez is nehezen hihető, ismerve a Securitate éberségét, de a román entellektüeleknek szükségük van a legendákra, nélkülük elviselhetetlen a közelmúlt. Aki nem itt nyaralt, nem is számított ellenzékinek.
Egy magára valamit adó bukaresti egyetemistának manapság is a Vama Veche-i nyaralás jelenti az "évfordulót" - az időt ugyanis tengertől tengerig mérik, csak győzzék kivárni a következő júniust a betonrengetegben. A legpatinásabb román könyvkiadónak, a Humanitasnak homokba ásott bódéja van, a legfrissebb kiadványok is beszerezhetők. A román írófejedelem, Mircea Cartarescu legutóbb itt mutatta be a legújabb kötetét. Kiki Vasilescu nagy port kavart erotikus regénye is Vamán játszódik, egyik kiállítás, fesztivál éri a másikat.
De Vama Vechén folyamatosan háború dúl. A kilencvenes évek elején a fiatalok rendszeresen összeszólalkoztak a helyiekkel, akik végül kitoloncolták őket az egy szem kocsmájukból. Ekkor jelentek meg a part mentén felhúzott bódék, a Stuf vagy a Papa la Süoni. Később a hatóságokkal, a csendőrökkel gyűlt meg a bajuk, akik nem nézték jó szemmel az erkölcsi fertőt, a nudistákat, a hippik, punkok nyomában feltűnő dílereket. Most a sátorosok indítottak utóvédharcot a vendéglősökkel, apartmanosokkal, az északi üdülőtelepek felől nyomuló hoteltulajdonosokkal szemben. Lassan nincs hova hátrálni, a szomszédos bolgár tengerpartot ellepték a nyugati turisták, Mamaia, Mangalia, Neptun árai a dalmát és a görög tengerpart áraival vetekednek. Az utolsó menedék Süoni, alias Sanyi bódéja. A magyar gyökereire büszke Alexandru Padurean viskójáról van szó, az Erdélyi Iskola törzshelyéről. Persze Sanyi is kiváló üzletember, állítólag több romkocsmát üzemeltet országszerte, a Papa la Süoniban ebédidő tájékán helyet sem kapni. De a tárkonyos bárányért és a csíki sörért megéri sorban állni.
Az ezredfordulón jelentékeny vita zajlott a sajtóban Vama Veche jövőjéről, a legnevesebb írók, publicisták keltek a falu védelmére. Öt évvel ezelőtt Stufstock Greenfest néven fesztivált gründoltak, hogy felhívják a figyelmet a telep gondjaira, az értékek pusztulására. Idén a Dandy Warhols, a Klimt, a Defunkt muzsikált a parton, továbbá felvonult a román rock színe-java, az egyik nagy karriert befutott együttes a falutól kölcsönözte a nevét. Persze az ilyesmi esetenként tízezer embert vonz, a kereslet kínálatot indukál, s gomba módra szaporodnak a vendéglátó-ipari egységek, melyek előtt méregdrága terepjárók, luxuskocsik parkolnak. Hiába, az egyetemistákból és a hippikből előbb-utóbb részvényesek, jappik lesznek. Vama Veche menthetetlen.
