Az ötlet véletlenül született. "Egy este nem volt pénzünk, így összedobtunk valamit egy üveg borra, és tüzet raktunk a Temze-part egy homokos részén, a turisták pedig vadul fényképezni kezdtek. Rögtön jött az ötlet, amit azóta is használunk. Az egyikünk pólójára ráírtuk: csinálj egy fényképet, és dobj egy kis aprót. Néhány óra múlva már lett volna pénzünk beülni valahova, de rájöttünk, itt hangulatosabb, és még cigizni is lehet" - meséli Andrew.
Azóta minden dagálymentes hétvégén kijönnek - magukat és a turistákat szórakoztatni. Mivel nincs pénzük és persze engedélyük sem, hogy berendezzék a partot, homokból készítenek tévét, napágyat, dohányzóasztalt; ezeket használni ugyan nem lehet, de ingyen van, és jól néz ki.
A homokszobrokat óvodás technikai apparátussal, fogkefével és ecsetekkel finomítják tökéletesre. A turisták félnek csatlakozni, de a gyerekeik otthon érzik magukat. Gyakran hoznak fél pár cipőket, Barbie-végtagokat és hasonló limlomokat lelkesen, hogy felhasználhassák műveszetük kiteljesedéséhez. "A múltkor egy tízévesforma lány egy eredetileg építési területet jelző KRESZ-táblával érkezett, mondván, hogy meglátta és egyből ránk gondolt. Ez azóta is a part - eddig egyetlen tárgyat felvonultató - állandó kiállításának a része" - vigyorog elégedetten Andrew.
A nyári estéken lendületes bulikat rendeznek a parton, persze belépőjegy nélkül. A zenét az alkalmi bandákba tömörült környékbeli utcazenészek adják síppal, dobbal, sajtreszelővel. Borys, a virtuóz hegedűs ösztöndíjjal tanul egy londoni egyetemen, azt mondja, azért jár ide, mert este a lakásában már nem gyakorolhat, így viszont pénzt is keres. Andrew így emlékszik az első bulira: "Spontán jött létre. A zenészek nyomában ott volt néhány lány, gyertyákat hoztak zacskóban, hogy a szél ne fújja el, mi pedig homokborítást csináltunk a kőre. Később rájöttünk, hogy üzeneteket is lehet ily módon közvetíteni... Véletlen minden ötlet, és ami jó, azt megtartjuk."
A Temze-parti sétálóutcától 20 méterre lévő látványhomokozó főszponzorai a turisták; egy céltáblának álcázott lepedőbe dobálják az aprót. Ha fél lábon állva, bal kézzel a jobb váll fölött hajítják le, még szerencsét is hozhat (vagy esetleg visszatérnek egyszer).
Az sem mellékes,
hogy egy este több mint 100 font (kb. 37 000 forint) is öszszegyűlik. Nem osztják el egymás között, inkább rengeteg alkoholt és cigarettát vesznek, amire rájárhat mindenki kedvére. Egészségükkel és a jövővel nem sokat törődnek, azt mondják, ráérnek majd, ha negyvenévesek lesznek. Most az a fő csapásirány, arra koncentrálnak veszettül, hogy utólag ne azt kelljen mesélni az unokáknak, hogy eltékozolták a fiatalságukat.
"Most jövök a British Museumból, de ez jobb" - mondja a két fonttal adakozó turista. -Az a művészet, ami szokatlan, ez pedig igazán az. Nekem tetszenek, ők pedig jól érzik magukat. Mi ebben a rossz?"
Persze nem mindenki kedveli a bandát. Néhány öltönyös fiú fejcsóválva panaszkodik, hogy régen ez volt a kedvenc randevúhelyszínük, hiszen szemben a Szent Pál-székesegyház, balra a Parlament és a Big Ben. "Nem sajátíthatják ki ezt a helyet csak azért, mert képtelenek felnőni. Állandóan szemét van, csikkek, lomok és hangzavar. Szerintem nem attól lesz liberális Anglia, hogy ezt eltűrjük" - mondja az egyik.
A rendőrök viszont nem tehetnek ellenük semmit, szabad hely, bárki használhatja, utcazenészek, árusok. "Ha meglátjuk, hogy elhajítanak egy csikket, 50 fontra megbírságoljuk őket - ez minden, ami törvénybe ütközik."
Az idén Angliában elmaradt a nyár, így a srácok a tengerparti hangulatot kötött pulcsikban imitálták. A télre úgy tervezik, hogy franchise-rendszerben nemzetközivé teszik a mocskos part ötletet: Spanyolországba készülnek, ott enyhe a tél.
