„Ahogy mondani szokás, minél előbb, annál jobb…” – Két magyar orvos beszélget az eutanáziáról

  • Haskó László
  • 2018. november 2.

Lokál

Csak az egyik Hollandiában él és dolgozik. A másik meg itthon.

Haskó László: Biztosan nem túlzok, ha azt mondom, a magyar kórházak és rendelők immár túllépték teljesítőképességük határát. A gyógyítás mind minőségi, mind mennyiségi tekintetben erősen elmarad a jogos várakozásoktól. Ilyen viszonyok között kell-e foglalkoznunk azokkal az orvosi problémákkal, amelyek az élet utolsó szakaszával, a halállal kapcsolatosak?

Dr. Csordás Rita: Szerintem kell, először is azért, mert az élet utolsó szakasza során sem engedhetjük el pácienseink kezét. Nem nézhetjük tétlenül a szenvedést, és az emberi méltóság elvesztését. Másodszor azért, mert az élet méltóságteljes befejezéséhez sokkal inkább van szükség empátiára, mint pénzre.

HL: Tehát a szükséges struktúra olcsón megteremthető?

CSR: Külön intézményrendszerre nincs is szükség. Nálunk, Hollandiában minden regisztrált gyakorló orvos végezhet eutanáziát.

HL: Ez meglepő.

CSR: Egyáltalán nem. Persze tudnunk kell, mit értünk „eutanázián”?  Hollandiában orvosi eutanázia a beteg tiszta tudattal hozott végakaratának betartása, egy kilátástalan helyzetben, amikor már semmilyen kezeléstől nem várható segítség, és amikor a betegre csak elviselhetetlen fizikai és lelki szenvedés vár.

Csordás Rita

Csordás Rita

 

HL: Magyarországon az eutanázia nem egyértelműen használt fogalom. Legtöbben arra gondolnak a szó hallatán, hogy az orvosok, vagy ami még rosszabb, hivatalnokok döntenek egészséges vagy gyógyítható betegek sorsáról.

CSR: Nem, erről szó sem lehet, ilyen „megoldás” Európában elképzelhetetlen. Ha jól értem, az úgynevezett „agyhalottak” gépi életben tartásának megszüntetéséről beszél. Azt mi nem nevezzük eutanáziának. Kizárólag a beteg tiszta tudattal megfontolt, ismételten megerősített kérelme alapján az orvos egyetértésével, a törvény által megszabott keretek között teljesíthető az eutanázia.

HL: És a gyógyíthatatlan betegek kábító fájdalomcsillapítókkal történő kezelése sem eutanázia?

CSR: Nem, az sem az. Ezt mi „palliatie”-nek nevezzük, szó szerinti fordításban enyhítést jelent. Erre csak a legutolsó időszakban kerülhet sor, és csak akkor indítja el az orvos, ha a beteg szenved és az „élet” elviselhetőségét más módon elérni nem lehet. Ilyenkor szó sincs eutanáziáról, egy orvosi döntésről van szó, amit a kezelőorvos a beteggel (sok esetben ez már nem lehetséges a beteg állapota miatt) és annak családjával beszél meg. Szerencsére a hospice ellátás és a kórházakban működő, ilyen feladatokra kiképzett teamek egyre ritkábbá teszik a kilátástalan helyzetű gyógyíthatatlan beteg magára hagyását.

HL: Mit és mikor kell tennie Hollandiában annak, aki úgy ítéli meg, hogy saját magát és családját meg szeretné kímélni az emberhez méltatlan szenvedéstől?

CSR: Először fel kell keresnie háziorvosát, hogy megtudja, végez-e eutanáziát. Átlagos esetben az orvos-beteg kapcsolat nem új. Sokszor a páciens eleve úgy választ orvost, hogy adott esetben majd fordulhasson hozzá. Ugyanis – és itt az orvosok felé is el kell oszlatni egy tévedést – Hollandiában minden orvos folytathat ilyen praxist, de senki sem kötelezhető rá. Az orvos teljesen szabadon választ.

Haskó László

Haskó László

 

HL: Mikor kell orvost keresni? Amikor már beteg vagyok? Amikor kiderül, hogy gyógyíthatatlan vagyok?

CSR: A témához nem nagyon illik a viccelődés, de ahogy mondani szokás, minél előbb annál jobb. A páciens tulajdonképpen arról dönt, hogy amikor már nincs remény az életét emberhez méltón folytatni, akkor mit tegyen vele az orvosa. A lényeg az, hogy az eutanáziát választó páciens tiszta tudattal és szabad akaratából döntsön. Hollandiában ehhez formális jogászi segítség sem kell, az írásos szándéknyilatkozatot az orvos kezeli.

HL: Sokan kérnek ilyen segítséget?

CSR: Egyáltalán nem. Országos statisztikám nincs. A nálam lévő nyilatkozatok száma nő az évek folyamán és biztosan meghaladja a tízet. Viszont tíz éves pályafutásom alatt eddig négyszer volt igazán aktuális a dolog.

HL: Előfordulnak visszaélések?

CSR: Nagyon ritkán, azt hiszem. Az én praxisomban még nem történt ilyesmi.

HL: És pereskedés?

CSR: Nem, az sem jellemző.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.