Lehet, hogy a magyar miniszterelnök gazembergyűjteménye újabb példánnyal gyarapszik – ráadásul Ziobro nagyobb vad, mint volt helyettese, a Budapesten már hivatalosan is menedéket kapott Marcin Romanowski, vagy Nikola Gruevszki bukott észak-macedón miniszterelnök. Az elmúlt húsz év egyik legjelentősebb lengyel politikusa volt, és főleg neki tulajdonítható az a teljes jogi káosz, amelyet Donald Tusk kormánya eddig a jogállam helyreállítására tett minden erőfeszítése ellenére sem tudott felszámolni. Ráadásul mindezt egy önmagában jelentéktelen párt élén volt képes véghezvinni.
A bírák nemezise
A most 55 éves jogász 2005–2007-ben, majd 2015-től a 2023-as választási vereségig a PiS-kormányok igazságügyi minisztere volt, és mivel 2016-ban megszüntették az ügyészség mindössze hat évig fennálló függetlenségét, csaknem teljes hivatali idejében ő volt a legfőbb ügyész is. 2001 óta képviselő. (2009 és 2014 között az Európai Parlamentben, előtte és utána mindmáig a varsói szejmben.)
A Jog és Igazságosság (PiS) párt egyik alapítója, de főleg személyi ellentétek miatt 2011-ben kizárták. Ekkor megalapította a Szolidáris (2023-tól Szuverén) Lengyelország (SP) nevű pártot, amelynek mindvégig elnöke volt, amíg tavaly pártjával együtt vissza nem tért a PiS-be.
Általában radikális jobboldali politikusként emlegetik, de meglehetősen öntörvényű figura, aki a jobboldali radikalizmus számos jegyét kevéssé mutatta. Rasszista, antiszemita megnyilvánulására nem emlékszem, és a migránsellenes hisztériát is inkább ráhagyta párttársaira. Az önmagában is legalább háromféle irányzatra bomló, de jogosan szélsőjobboldalinak nevezhető másik parlamenti párttal, a Konföderációval kevés kapcsolatot tartott. Az alább említendő, Ziobro által törvényellenesen támogatott kamu-civilszervezetek egy részét katolikus papok működtetik, de az igazságügyi miniszter a PiS mércéjével mérve sem villogott különösebben a tüntető vallásosság, a püspöki karhoz dörgölőzés terén.
Miniszterként fő feladatának az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolását tartotta. 2017–2018-ban egyszerre 150 bírósági elnököt és elnökhelyettest váltott le indoklás nélkül, egy faxszal. Arról is törvényt hozatott, hogy nyugdíjba küldheti a legfelsőbb bíróság (LB) összes bíráját, köztük megbízatási idejének lejárta előtt a határozott időre kinevezett elnöknőt, és egymaga, szintén indoklás nélkül eldöntheti, hogy kik ítélkezhetnek ott mégis tovább, amíg egy új eljárással fel nem töltik a létszámot. Ez utóbbi törvény volt az, amelyet az egyébként PiS-jelöltként megválasztott Andrzej Duda köztársasági elnök, részben a nemzetközi vihar hatására, megvétózott. Jarosław Kaczyński, a PiS elnöke még a múlt hét végén is a volt államfő elnök szemére vetette, hogy ezt nem „konzultálta meg” vele, és emiatt működnek még mindig „posztkommunista” bíróságok.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
