Koncert

Perkusszív vérvonal

Rising Stars – Európa új csillagai: Horváth Áron

Kritika

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

A hangszer a polgári otthonok mindennapi berendezésévé vált. Miután Igor Stravinsky 1915-ben megismerkedett Rácz Aladárral a genfi Maxim bárban, olyannyira elragadónak találta a „cimbalom Liszt Ferencének” játékát, hogy rögvest vásárolt magának egy cimbalmot. Több akkoriban írt, jelentős művében (Róka, 1916, A menyegző, 1917 és a Ragtime, 1918) felbukkan aztán a hangszer, sőt a Rókában egyszerűen újraírta az eredetileg a balalajkaszerű orosz népi hangszerre, a guzlára komponált szólamot.

A cimbalom II. világháború utáni, valamivel szerényebbnek tetsző történetében ugyancsak jól körvonalazódnak a cimbalomjátékosok körül kialakuló erőterek: Szalai József, Fábián Márta, illetve a tragikusan korán elhunyt Vékony Ildikó számára a hazaiak (Eötvös, Jeney, Kurtág vagy Sáry) mellett – főként Fábián esetében – számos külföldi komponista, például Boulez vagy Holliger is komponált műveket. Napjainkban mintha már nemcsak a műfaji határok döntögetése, hanem a hangszer egykori „polgári” renoméjának visszaszerzése is zajlana, a komolyzene és jazz irányából sokat tesz ezért Lukács Miklós, a folk irányából a vele Cimbalomduó néven is fellépő Balogh Kálmán, a jazz felé orientálódó törekvéseket pedig Dresch Mihály is katalizálja, akinek kvartettjében állandó szerep jut a hangszernek.

A Müpa tehát kiváló időszakban jelölte a 21 éves, idén Junior Prima díjjal kitüntetett Horváth Áront az Európai Hangversenytermek Szervezetének (ECHO) Rising Stars névre keresztelt sorozatába – a jászfényszarui cimbalmost emellett a bécsi Konzerthaus társjelölése is támogatta a hatkörös szavazáson. Horváth Áron kockázatos programot választott a szűk egyórás műsorára, hogy a klasszikus és kortárs komolyzenétől a jazzig több műfajban és formációban is be tudja mutatni magát és hangszerét – ez egyebek mellett azért jár némi rizikóval, mert a közönség nem feltétlenül tudja gyorsan áthangolni a fülét a különböző zenei nyelvezetek között, és ezáltal sérülhet az elmélyült befogadás élménye.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.