Magyar Narancs: A világgazdaság három legnagyobb szereplője – az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió – közötti folyamatos versenyben Európa lemaradni látszik.
Pelle Anita: Mario Draghi 2024-ben megjelent, az EU versenyképességéről szóló jelentése volt az első dokumentum, amely megfogalmazta, hogy az Európai Unió lemaradt az Egyesült Államokhoz és Kínához képest. Az utóbbi újdonság volt, korábban nem volt szó arról, hogy Kínához képest is. Ezzel összefügg, hogy a Covid-19 járvány padlóra küldte a világgazdaságot, de annak szereplői különböző módon jöttek ki a válságból. Kínában szigorúak voltak a korlátozások, és szigorú a visszavezetés is. Amerikában rugalmas volt az alkalmazkodás. Európában az itteni modellnek megfelelően uniós és tagállami forrásból rengeteg pénzt költöttek arra, hogy a munkavállalók akkor is megkapják a jövedelmüket, ha nem dolgoznak. Emiatt nagyon megnőtt az uniós tagállamok eladósodottsága.
MN: Az EU fejlesztéspolitikája hogyan igyekszik lépést tartani a két másik nagy gazdasági centrummal?
PA: A legutóbbi stratégiai dokumentum az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal), amelyet 2019. december elsején mutatott be Ursula von der Leyen, közvetlenül azt követően, hogy az Európai Bizottság elnökévé választották. Ez volt új tisztségébe való belépője. Ebben elsősorban a károsanyag-kibocsátás terén fogalmaztak meg stratégiai célokat 2030-ra, 2040-re és 2050-re. E célkitűzések szerint, és ez a lényeg, Európának a zöld technológiákban kell – és azokban is fog – a jövőben az élen járni. A zöld technológiákról először mindenkinek az elektromos autók jutnak az eszébe, amelyek terén Kína megelőzi a világot. Itt azonban ennél szélesebb körű technológiákra kell gondolni. Gyártástechnológiára, energiatermelési megoldásokra, hulladékfeldolgozásra, és egyebek mellett a „tiszta ipar” technológiára.
MN: Értelmezhető ez úgy, hogy az EU szembenézett azzal, hogy gazdasága miben maradt le a vetélytársaktól, és ehhez képest fogalmazta meg a fejlesztési céljait?
PA: Ellenkezőleg, a versenyelőnyeit összegezte. Ebben a helyzetben a versenyhátrányokat csak tudomásul venni lehet. A kínai fejlődési pályát nem lehet lemásolni.
MN: Mik a 2021 és 2027 közötti költségvetési ciklus legfontosabb fejlesztéspolitikai célkitűzései? Mivel ezek politikai egyezkedés eredményeként álltak össze, sok esetben a tagállamok saját önös érdekei formálhatták. Lehetett volna ennél jobb fejlesztéspolitikai célokat meghatározni?
PA: A jelenleg futó költségvetést és annak célkitűzéseit 2020-ban kellett véglegesíteni. Annak az évnek a tavaszán érte el Európát a Covid-19, s ezzel egy soha nem tapasztalt helyzetben kellett letárgyalni a költségvetést. Bátor döntés született. Az EU közel 1000 milliárd eurós hétéves költségvetését a Next Generation EU 750 milliárd eurós alapjával kiegészítették, vagyis a költségvetési tortát háromnegyedével növelték. Ez óriási horderejű újítás volt. Ez utóbbi fedezetét nagyobb részben kötvénykibocsátásból teremtették elő. A prioritás 2020-ban a Covid-19 által sújtott gazdaság(ok) helyreállítása volt, mellette a válságállóság és a rugalmas alkalmazkodás (reziliencia) kialakítása lett a cél. Ennek rendelték alá a regionális és az agrárpolitikát. Előírták, hogy a Helyreállítási Alapból (Recovery and Resilience Facility – RRF) lehívható összeg 40 százalékát digitális és zöld célok megvalósítására kell fordítani, ami szorosan kapcsolódik az Európai Zöld Megállapodás programjához. Magyarország a Helyreállítási Alap forrásaihoz nem fér hozzá, miközben más tagállamokban rengeteg energiatakarékossági beruházást végeztek és végeznek el.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
