Film

A fejünkre nőttek

Jórgosz Lánthimosz: Bugonia

Kritika

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

A kifejezés ironikus módon egy Alana (ál)nevű kanadai nőhöz kötődik, aki 1993-ban kezdett blogolni saját szexmentes éle­té­ről. Az egész egy ártatlan, támogató közösségként indult, ahol a hozzá hasonló különcök társaságra lelhettek; az ő levelezőlistájukat hívták először incelnek.

Alana projektje jól szemlélteti az internet kártékonyságát: közössége egyre inkább a férfiak terepévé vált, akik egymást tüzelték a nők ellen. Alana ugyan megtagadta egykori oldalát, de a szellem ekkor már kiszabadult: a dühös férfiak a Redditre, a 4chanre és más fórumokra költözve terjesztették radikális ideológiájukat, a nőgyűlölet pedig mára a közösségi média meghatározó vonásává vált. Újabb és újabb közösségek jöttek létre, amelyek szerint a nők a szexualitásukkal visszaélve rabigába hajtják, kasztrálják őket, csak a pénzük – esetleg a farkuk – kell nekik; de a feminista, woke-mozgalmak előtérbe kerülése óta már ezek sem.

A szubkultúra a 2010-es évektől került az érdeklődés középpontjába, 2014-ben pedig, amikor az önmagát incelnek valló Elliot Rodger a kaliforniai Isla Vistában megölt hat embert, elkezdték kongatni a vészharangokat. Azóta legalább hat tömeggyilkosságot és több mint 40 ember halálát kötik az incel kultúrához.

Mindez 2003-ban azonban még sehol sem volt: ekkor született Hang Dzsun Han (Jang Joon Hwan) Mentsétek meg a zöld bolygót! című filmje, amelyben két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. A koreai rendező társadalomkritika helyett inkább high-concept filmben, azaz ütős, könnyen eladható moziban gondolkodott, amely debil komédiaként indul, majd szinte észrevétlenül vált át horrorba, amely sci-fivé lényegül, hogy aztán drámává csorogjon szét – mindezt a koreai filmekhez illő őrült zökkenésekkel és váratlan fordulatokkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.