Foglalkoztak már egyebek közt az apaképünkkel való megküzdéssel, meg azzal, hogy milyen nehéz az érzelmeinkről beszélni. Volt előadásuk a virtuális világ veszélyeiről, a generációk közötti szakadék áthidalásáról, a cigányságról és a perifériáról való kitörés lehetőségéről, ahogy az anyaság kihívásairól, illetve a melegségről is.
Bő két évvel ezelőtt, miután az az évi közel tucatnyi pályázatuk mindegyikét elutasították, úgy tűnt, az átláthatatlan és szakmaiatlan hazai kultúratámogatási rendszer őket is ledarálja. Mindez különösképpen elgondolkodtató annak tükrében, hogy működésük gerincét a fogyatékkal élő emberek integrációja, életminőségük javítása és a hozzájuk való viszonyulásunk karbantartása adja. Kurzusfüggetlen és nehezen vitatható értékek. Végül túlélték ezt az időszakot is.
A kánonon kívülről
„Meggyőződésem, hogy stabil, kiszámítható, hosszú távra tervezhető, koncepciózus működést nem lehet megvalósítani állandó, biztos, kiszámítható, hosszú távú állami támogatás nélkül” – mondja Bakonyvári L. Ágnes, a MáSzínház vezetője. „Erről meg tudjuk, hogy nincs, nem is lesz, illetve, ha mégis megtörténne a csoda, akkor annak ára lenne. Olyan ára, amit nem szeretnénk megfizetni.” A MáSzínház története húsz éve szakmai kíváncsiságból indult: arra voltak kíváncsiak, hogyan működik a drámapedagógia mint módszertan értelmi akadályozottsággal és/vagy autizmussal élő gyerekek, fiatalok képességfejlesztésében. Bakonyvári Ágnes elmondása szerint a látványos és gyors eredmények ellenére sokáig nem gondolták, hogy ebből több is lehet, mint egy képességfejlesztő drámajáték „szakkör”. A résztvevőktől jött az inspiráció, hogy próbálják ki a színjátszást is. A csapat 2015-ben színházpedagógusokkal és színházi nevelési szakemberekkel bővült, akikkel ekkor már színházi előadások létrehozásával a fókuszban tervezték a jövőjüket. „Ugyanakkor, mivel nem állt rendelkezésünkre példa, szakirodalom és pénz, minden, amivel próbálkoztunk, kísérleti jellegű volt. Ezek nagy része működött, de persze olyan is volt, amikor fejjel rohantunk a betonfalnak” – idézi fel ezt az időszakot a társulatvezető.
A fejlődés és stabilnak mondható működés 2023-ig tartott, amikor a kata megszüntetése, a rezsicsökkentés rendszerének átalakítása és a hazai pályázati lehetőségek beszűkülése következtében kilátástalanná vált a MáSzínház helyzete. Le kellett mondaniuk a színházi nevelési előadások létrehozásáról, egyedül a roma tematikájú, Carlo című produkciójukat tudták útra készen tartani, amelyet (ha éppen van rá eseti pályázati támogatás) vidéken, szegregátumokban, halmozottan hátrányos helyzetű diákoknak játszanak. A működésük legmasszívabb és legjobban tervezhető része mindig is a fizetős (igyekezetük szerint megfizethető) fejlesztő foglalkozások voltak: jelen pillanatban 15-féle foglalkozástípust kínálnak atipikus és tipikus fejlődésmenetű gyerekek és fiatal felnőttek, valamint „gyerekeiktől kicsit hátrébb lépve”, kikapcsolódás gyanánt szüleik számára, amelyeken heti rendszerességgel bő 70 család vesz részt több mint 100 fővel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
