Az útikönyv szerint Hani i Hoti a legforgalmasabb átkelőhely Európa legsötétebb zugának határán. A Shkodrai-tavon percenként húznak el a csempészárut szállító fedetlen motoros ladikok. Napszítta illírek tekerik a gázt, két aranyfog között egy széles mosoly. A parti sávban pufók angolna hullámzik, mintha Zánkán lennénk, csak a kólásdobozon kibetűzhetetlen a felirat. A szárazon bejutni próbálkozók kevesebben vannak, a határőrök mégis igyekeznek rémesen elfoglaltnak tűnni. Egy óra várakozás a szintidő. Még mindig megvannak az árkok, ahonnan az elmúlt harminc esztendőben a fertőtlenítőszert fröcskölték a turistákra. Csak nem? A lépcsőn eltaposott Buthus occitanus. Fürge ujjak forgatják a humán székletet álcázó köveket, de nem sikerül élő pókszabásúra bukkanni. Büféje nincs, az ablakok betörve, a függönyök leszakítva, az égők kicsavarva. A város felé menet az öszvérkordékat golyóálló Mercedesek előzgetik.
Shkodër, Shkodra,
vagy ha úgy tetszik, Skutari a harmadik legnagyobb település Albániában. Az általa számlált 81 ezer lélek az árnyékban piheg. Geldwechsel a főtéren, az egyik szaúdi sejktől ajándékba kapott mecset tövében. Gombnyomásra jelenik meg az árfolyam a folyadékkristályos kijelzőn. Klasszikus módszer, a civilben rendőr pénzváltó Pekingtől Buenos Diasig ugyanúgy morzsolja ujjai közt a köteg bankót, hogy végül annyit nyújtson át, amennyiben megállapodni véltünk. Bank is van ugyan Shkodrában, de azt géppisztolyok őrzik. Ki az a féleszű, aki ide próbál meg betörni, hogy spórolt márkáját lekre cserélje? Kedvünkért kinyit a pék, sorra adogatja ki a rácson át a szőke vekniket. Még becsapni is elfelejt. Előszobájában kerekes kút, onnan merítünk vizet az előttünk álló megpróbáltatásra.
Okol légvonalba alig tizenegy centire van Shkodrától, az IFA mégis hat órát birkózik vele, míg felhág a szamárösvényen. A sofőrön nem múlik, ő már induláskor merevrészeg. Vakon ismeri az utat. Köpcös testére fekete ruha feszül, csizmája az aktuális dallasi divat szerint készült.
Xhoki Ewing
a hajtűkanyarokban erősebben markolja a volánt. Mérföldenként újabb utas kéredzkedik a poggyász tetejibe. Muszáj felvenni, különben vérfürdőt rendez. Ezek itt nem tréfálnak. Adrenalinstoss és durrdefekt. A tömegből szarszag tör a felszínre. Nincs kéznél emelő, majd a fiúk hoznak a legközelebbi faluból. A jármű a néphadseregtől levett darab lehet, a plató mégsem elég tágas negyven embernek. Micimackó nem találja a pocketgépét, pedig a helyzet valóban megörökítésre érdemes. Pali bá´ szerint a só emberélet kioltására hivatott, az ecetéter humánusabb szer, a hímpornak sem árt. A részvételi díj barátságos, egy kispénzű gyermekorvost se döngöl a földbe. Közben ránk omlik a sötétség, olasz skorpiók bújnak elő a kövek alól. Nem jöttünk hiába.
Okol a Prokletije,
Egykor Nopcsa báró is itt szelektált a tökös legények közül. Titkárát, Bajazidot, akiről később egy erdélyi ősteknőst nevezett el, halántékon lőni sem volt rest, csak úgy, két önfeledt rapid eye movement között. Hungarista büszkeségtől dagad a mellem, ha sorra veszem, mi mindent köszönhet a szkipetár nemzet a jó magyarnak. A szamárbőrbe öltözött király geológuskalapácsa mély nyomot hagyott a fegyveres gyermekek lelkében. Életrajzírója szerint 1909 nyarán szívverése percenként 36-ra süllyedt, gyomrát és beleit görcsök kínozták. Alig tudott naponta 5-6 köbcentiméter folyadékot lenyelni.
Itt "No photo" az úr. A bóbiskoló szeszcsempészt áramütésként veti ki magából az ágya. Kalasnyikovját fényképészünk mellének szegezi. "Ne törődjön vele, nem normális" - mondja szabadkozva a fejkendős asszony. A nőknek rendesen kuss a neve, fejbiccentés csak a macsónak dukál. De rálőni mégsem ildomos. A pajkos legények nyelves csókkal üdvözlik egymást, a péniszszorítás fakultatív.
Gül baba, tűrd be!
Azt mondják, a kulák éppen lőtávolra vannak egymástól, az ablakok légrést idéznek. A ház ura naphosszat a legsötétebb sarokban retteg, keze puskaagyat markol. A szorgos fehérnép a szájába adja a falatot. A vérbosszú még manapság is eleven. A temetőben a legidősebb halott 109 éves. Könnyű annak, aki dekádokra ki se dugta az orrát az alpesi szélbe. A műholdas televíziózás valóságos megváltás. Hála a kézi vezérlésű parabolatükörnek, a Duna TV adásai már a Balkánon is ölnek. A sör habzik, ahogy kell, csak ne volna romlott.
Okol feletti alaptáborunkat nappal testes rendőr őrzi, oldalán csőre töltött stukker fityeg. Hatvan dollárért nemcsak hogy magunk választhatjuk ki a legmegnyerőbb ürüt, de a vallatótiszt még el is intézi nekünk. Csak a feje hadd legyen az övé. A magyar szokásokkal ellentétben kívülről befelé vágja el a torkát. Pali bácsi minden mozdulatát rögzíti emlékezetében. "Ki tudja, mikor lesz rá szükség." A pásztor ujjait valamilyen akna vitte le még sok-sok évvel ezelőtt. Vidám kis öreg. Õ is arra gyűjt, hogy egyszer majd kijut Amerikába. Amelio nem hazudott. A bőr a papáé lehet. Az orgonaművész házaspár korábban bújik ágyba. Másodszor vannak Albániában. Ivarszervem szilvakékre színeződik a háromfokos forrásvízben, mint mikor Felhőhalacskás N. Tóni elektromos készségén galóca exitál.
A hágón túl
derékig ér a tó: amfíbiák eszményi otthona ez. Qemal Sabbelheini, a nagy mesemondó éppen egyharmincketted emberöltővel ezelőtt innen pásztázta elektronmikroszkópjával a Mars bolygó felszínét. Három napig próbálkozunk, míg sikerül feljutni. A bizonyítópéldányok sikítva mártóznak meg az alkoholban. El ne felejtsek a lárvákból is fixálni egy tucattal. A statisztika csak így lehet megbízható. Szerencsére a törzsfán lefelé nem lehet reinkarnálódni.
Okolban esténként rendre hatalmas vihar kerekedik. A lepkészek az öklüket rázzák, mi inkább a sátrat próbáljuk meg kipányvázni. Aztán végre felbúghat az aggregátor. A századik sávos szender után kezd unalmassá válni, de nyugdíjas útitársunk szemében még mindig mohó láz ég. A német börzén akár két márkát is megkaphat darabjáért. Rég volt már, hogy megölték Djétát.
Skodrában zajlik az élet
A százlekes kazetta visszafelé zenél. Nem számít, mindjárt háromra vevők vagyunk, alkudni nem szükséges. Immár divatba jött a trapéz is, a nők fodros dzsörzéruhácskában és lakkcipőben pompáznak, mintha a VIT-en volnánk ezerkilencszázhetvenegyben. A busz még vagy hat órán át cövekel, közben elfogy a három cipó, a pék meg lefeküdt aludni. Aztán irány Hani i Hoti. Tán éjfél is lesz, mire átkönyörögjük magunkat a határon.
Lang Xing
