Krétakór: Elszigetelve

  • - sisso -
  • 1996. október 10.

Lokál

Néha még a legszebb helyeknek is van a múltjában valami takargatnivaló, például Spinalongának, az egykori lepratelepnek, amiről mostanában már csak kevesen tudják az igazságot.
Néha még a legszebb helyeknek is van a múltjában valami takargatnivaló, például Spinalongának, az egykori lepratelepnek, amiről mostanában már csak kevesen tudják az igazságot.

A visszafogott és lakonikus krétai,

amelyik ráadásul nem is mismásol, igen ritka és rendellenes jelenség. Jorgosz sem kivétel. Jól megy neki az idegenvezetés, hiszen valamikor kém volt, de nem az a fajta, amelyik hátán hordta az akkumulátort, meg puskatuson vagdalta fel a dohányt negyvenegyben, hanem későbbi, hidegháborús. Egyszer hazatért a hatvanas években, mert itthon felejtette a kedvenc lefűrészelt csövű vadászpuskáját, és amikor kimászott a tengeralattjáróból, arra lett figyelmes, hogy szülőföldjén a meredek olajligetek, szőlőskertek, szakadozott, kopár hegyoldalak és szurdokok között bevezették az elektromos áramot és már kapható a Coca-Cola. Amikor legközelebb hazatért, a BBC éppen leadta a Ki fizeti a révészt? című propagandafilmet, amiből kifolyólag Elounda meg Agiosz Nikolaosz tele volt angol turistákkal. Ezek után képtelen lett volna újra továbbállni, meg egyébként is minden krétai lokálpatrióta azonkívül, hogy puskagolyón hízott forradalmár, törvénytipró és féktelen természetű. Szóval Jorgosz, aki Szent Györgyről kapta a nevét, itt vonult nyugdíjba hetedik feleségével, és mivel honfitársai többségével ellentétben, akik a görög nyelvnek is csupán a krétai dialektusát bírják, beszél néhány divatos európai nyelvet, arra adta a fejét, hogy révész lesz ő maga is; mégpedig a leprások szigetének alvilági hajósa, de aki jól viselkedik és nem kapja el a leprát, azt vissza is hozza.

A leprát

egyébként nem lehet elkapni, csak cseppfertőzés vagy végtagcsere útján, de mivel Spinalongán sem leprások, sem leprás cseppek nincsenek már 1957 óta, veszélytelenül átevezhetünk erre a Kréta északkeleti részéhez tartozó kis szigetre. Még egy megveszekedett, beteges lelkületű aranyhal sem zaklatja itt az embert a tisztességtelen ajánlataival. Az átkelés előtt legföljebb rakit vagy gyantásbort érdemes inni, biztos, ami biztos, az alkohol fertőtlenít. Valaha Spinalonga is, ahogyan egész Kréta, idegenek kedvelt elfoglalandó objektuma volt. Arabok, majd velenceiek éltek itt, sőt az utóbbiak még akkor sem akartak elmenni, amikor az anyaszigeten már a törökök verték az olajbogyót. Végül valahogy megegyeztek, de az a mintegy ezer velencei soha nem tért haza. Aztán a törökök is jól pórul jártak, miután Venizelosz gyermekei felszabadították Krétát az azóta is gyűlölt nép kormányzása alól. Spinalongáról még ekkor sem akart távozni a török lakosság, mire a görög kormány 1903-ban csellel megalapította itt Európa utolsó leprás kolóniáját. A törökök erre egyből hanyatt és homlok menekültek, de akkor már otthon is csak az elveszett fiaknak becézték őket.

Gyökeret vert tehát

a szabadság szelleme

Spinalongán is, mégsem nevezhető ez a görög társadalmi tolerancia csúcsának, mert városállamot ugyan alapíthattak a leprások, de kötelező jelleggel és keményen meg kellett fizetniük a révészt, aki áthozta őket ide, talán jobban, mint a turistáknak Jorgoszt. Minden ide szállított árut jól megadóztattak, nem is beszélve a pfuj, leprás kezdetű diszkrimináló riposztokról. A hely előnye a természet szépségein kívül talán annyi volt, hogy a köztudottan mikromániás német hadsereg ide be sem tette a lábát, és míg Kréta hegyei között Minotaurosz fejkendős, foltozott térdnadrágos, felstuccolt bajuszú utódai Kacatonisz pópa ellenállási mozgalmában küszködtek a nácikkal, a petróleumlámpákkal meg az időjárás viszontagságaival, addig a leprások nyugodtan élhették társadalmi életüket, és eszükbe sem jutott átúszni a túlpartra, hogy otthagyják a fogukat.

Az idegen utazó

azonban ebből már mit sem sejt, ez a világ legbékésebb helye manapság, mert népessége nulla, leszámítva a néhány bogárfajt és a leprások által ültetett muskátlikat. Az utolsó leprások 1957-ben távoztak kissé amortizáltan a keleti Dante kapun keresztül, amit azóta csak visszaválthatatlan belépőjeggyel lehet átlépni. Kréta lakossága aztán még egyszer retteghetett, a hippi anslussz idején, amikor a sok napcserzett Cat Stevens-rajongó, matalai homokbarlanglakó kiásta a leprások csontjait szuvenírkészítés céljára.

Július huszonhetedikén, a

sánták és bolondok

védőszentjének napján számos szigetlakó jön el imádkozni a spinalongai templomba. Rajtuk kívül ott van a három gyógyult leprás túlélő öreg, arcuk ráncos, mint a dió, nem haragszanak senkire, meg jön az egyetlen német tisztiorvos is, aki kötszerrel és gyógyszerrel látta el a betegeket annak idején, és persze megannyi Jorgosz. Ima után visszatérnek az ő legdélibb, legmagányosabb és legnagyobb görög szigetükre, beszabadulnak a parti kafenionba, részleteket adnak elő az Erotokritoszból, vagy reggelig eléneklik mind a tízezer mitikus verssort, vadul táncolva és összetörve a fellelhető összes tányérneműt. Csirkét, bárányt vágnak, vedelnek, és közben antifeminista kiszólásokkal tartják rettegésben az egyszeri nőutazókat. Felejtik a valóságot, hiszen ők a mítoszok szigetén élnek, inkább a mulatásra menjen el az energiájuk, mint a lelket próbáló munkára. Ablakmosás helyett egy vödör víz, söprés helyett egy dupla tár a padlóba.

Másnap aztán jön a viharos erejű forró szél Afrika felől, eggyel több ok a sziesztára. A szél a biotakarító, elintéz néhány sziklaomlást, így a tegnapi vérbosszú nyomai sem okoznak majd gondot. Csak a leprások emlékét, azt feledhetnék, de egyszer meghalnak az utolsó túlélők rokonai is, és akkor új mítoszok születnek majd erről az elátkozott helyről. Jorgosz unokáinak kollektív lelkiismeretét pedig csupán az terheli majd, hogy Jackóra cserélték a Best of Theodorakisz-CD-t.

- sisso -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.