Bali: Visszajövök!

Lázongás, hajószerencsétlenség, földrengés, repülőgép-katasztrófa, aszály, erdőtűz, XXIV. Ázsiai Vízi Játékok. Na, ezekből semmit nem lehetett érezni Indonézia köldökén, Balin. Mentális mikroklímájának köszönhetően a Bali szigeti embert semmi nem zavarhatja meg, ugyanis Ünnep van. Ma százéves a szentély, holnap a belügyminiszter, aztán elűzzük a Gonoszt. Minden napra jut vigasság, amelynek szükséges velejárója a kakasviadal. Klasszikus értelemben véve ez a Jó és a Rossz csatája. Az eredetileg templomi sport társasági jellegéből adódóan hamar nagy népszerűségre tett szert a kakasok körében. Évszázadok óta dolgozik ez a tollas nép, hogy kikristályosítsa magából a tökéletes harcost, az újkori garudát, a Tarajos van Damme-ot.

...hősök-hőse mélyenszántó törvényeit dús nép tisztelte,

tisztán élt: örömbe nem vegyült üröm.

És nem kellett se éhségtől, se rablóktól remegniök.

Mahabharata

Az aztán a nagy, vitéz szárnyas, ki bárhol ott teremhet - M.

Amíg e genetikai kísérlet zajlik, a férfiak fogadásaikkal próbálják megszelídíteni a tűző napot. Ennek maximális tétje a falvakban 25 000 rúpia, de a turisták által megszállt övezetekben a bevándorló kínaiak játékkedvétől és az ausztrálok pénzétől bezsongott népek minimálisan egymillió rp-ben játszanak. Persze mindezt illegálisan.

A játék a következő: a hím állat bal sarkantyúját megtoldják egy, valószínűleg a NASA kutatólaboratóriumából elcsent, úgynevezett egydimenziós késsel. Ez az az eszköz, amely annyira éles, hogy szemből és oldalról nem is látszik. Megtöbbszörözik az erejét némi vajákossággal és méreggel. Megcibálják az állat nyakát, és kiadják a parancsot: ölj! A kakasok egymásnak esnek, és a fair play határain belül megpróbálják elvágni a másik torkát. Ez azonban ritkán sikerül. A kakas szívós állat, és öntudatos, ha nem találja szíven az első Nouver-vágás, meg se torpan. Ekkor jön a rászámolás, amelyik állat a tíz előtt lefekszik, az vesztett. Ha mindketten állva maradtak, akkor rájátszás. Az addig háromméteres, a helyiek által határolt küzdőteret kasnyi kezdőkörre csökkentik. Itt már egyetlen rossz mozdulat is elég. A tét, hogy ki lesz ma a vacsora főfogása. A kakas szívós állat. Volt, amelyiken hat, nézd, ebbe belefér az ujjam! nagyságú seb tátongott, és még élt. Már a tollát fosztották, de még ki tudta mondani, Maggi, és jobblétre szenderült.

Praktikus okoknál fogva a harc elején nem mondják meg, melyik kakas képviseli a sötét oldalt, tehát a pénzen kívül nincs miért izgulni. Amelyik veszít, az volt a Rossz. Amelyik győz, annak a gazdája megeszi a Rosszat. Hát így kerülte el Balit az egész Indonéziát sújtó környezeti katasztrófahullám.

Usz azt mondja, mindez nem számít. Usz festő, fafaragó, macskabarát és fanatikus Tilos Rádió-hallgató. A légköri sajátosságok miatt arrafelé nem fogható a Tilos, de magyar barátai küldtek neki pár kazettát. Usz klasszikus értelemben véve a Boldog Ember. Ül tizenöt éve be nem fejezett házában egy Ababi nevű falu peremén, lógatja a lábát, és miközben szól a Mezőmix, nem gondol semmire. Egyszerűen van, és ettől boldog. Miért is bánkódna?! A moszlimokat kiutálták a szigetről gyakori disznóölős ünnepeikkel, a fák adják a banánt és a kókuszdiót, a bokor az ananászt, a tenger a halakat, a szomszéd az arakot.

Megyek a halhatatlanság italáért, de még eszem - M.

Mindenből lehet pálinkát vagy bort csinálni. De az arak, az más. Arak készülhet pálmából, rizsből, kókuszból, de ismeretes még a Gdi-féle úgynevezett free style arak is. Az arak barátságos ital, lehet benne csikóhalat tárolni, és megnyitja a csakrákat is. Ha pedig egyszer koccintasz egy helyivel, mindig barátok lesztek. A probléma csak az, hogy nagyon sok helyi van, és mind hoz még arakot. Vigyázat, a fűszeres kacsavér visszafelé is csíp!

Amolyan spontán mulatság szerveződik. Mindenki hozza a formáját. Ki táncol, ki énekel, ki pedig próbálja megfegyelmezni a gyomrát. Kár lenne azért a sok finom, kacsavérbe tunkolt kókuszos kacsalábért, szatéért és naszi putihért.

Amúgy a főzés viszonylag egyszerű. Adva van a rizs, a kókusz, a banán; meg az érző lények, a kacsa, a csirke, a disznó és a különféle vízi lények. Ezeket megfelelő módon vegyítjük, hozzáadunk a fűszerek közül bármit, mert ha egymással nem is kompatibilisek, rosszul elegyíteni szinte lehetetlen, a spontán maghasadás esélye csekély. Még egy kis elengedhetetlen aji-no-moto és izomlazítónak chili. Máris kész a naszi csampur: a rizs mindenfélével.

Ha étkedül vetted, torkod parázsként égeti,

- tudd meg, az a bráhmana, gyermekem -M.

Nyoman, Usz barátja, meg is lovagolja a gasztronómiai hullámot, és német karvalytőke segítségével éttermet épít Tirta Ganggában, a királyi fürdőtől nem messze. Lassan, kimért mozdulatokkal zabáljuk fel ezt a fiatal kultúrát. Tradíció nincs, ott élnek, a pillanatban. Mint a fizikusok, hátranéznek, és újrateremtik a világot a kezdetektől fogva. Így lesz egy utazó is szerves része a történetnek. Fel sem tűnik, hogy szent táncaik, dalaik fiatalabbak, mint Michelle Pfeiffer, mégis jóval hitelesebbek.

A kecsak táncban, amelynek remixváltozata idén huszonnégy éves, legalább ötven férfi próbálja elhitetni velünk, hogy majom. Igazi feminista móka. A csak-csak hangzatú, makacs morfémák ismételgetése adja az alapritmust, arra jön a legöregebb férfi basszusa, majd a szinti és a vokál. Közben a főhős Rama visszaszerzi Szugrivától, a majmok királyától hitvesét, Szitát. Csak azt nem értem, hogy tudtak egy ilyen isteni színjátékból, olyan puha kutya érzetű snittet csinálni a Barakában.

A klasszikus balinéz nyelvben nincs szó a művészetre és a művészre. Nincs ugyanis olyan huszonöt feletti ember, aki európai szemmel nézve ne lenne művész. Praktikus viszonyrendszert dolgoztak ki, a sziget kicsi, mindent felhasználunk. A fát faragjuk, a követ véssük, ti addig zenéltek és így tovább. Gyorsan lehull a lepel. Ezek az emberek egyszerűen unatkoznának, és így töltik el az időt. Nincs dolguk. Isten által dotált időjárás (soha nem megy 20 ¡C alá vagy 35 ¡C fölé) és a környezet (vulkán, rizsföld, erdő, óceán) mindent megad, ami az élethez kell. Egyszer megjelent egy holland hajó egy rakomány üveggolyóval... 1945. augusztus 17-én sikerült csak visszaűzni őket Amszterdamig. Azok valószínűleg a legalizálással próbálták kárpótolni a népet. Ezek meg abbahagyták a szántást, és hazamentek sárkányt festeni, szampót építeni, vagy valami hasonló öntudatformáló játékot játszani.

A közösségi foglalkozások második leggyakoribb formája a mozi. A kis falvakban is összegyűlnek havonta, hogy további elemzés céljából megnézzenek egy árnyjátékot a Mahabharatából vagy a Ramajanából. Élőzenei kíséret, festett vízibivaly-bőr bábok és a szokásos klisék. Az indratojásból megszületik a világ, majd gonosz sereg toborzul. Rosszak jobbról be, a főhős elbukni látszik, de az utolsó pillanatban helyére kerül az ötödik elem.

Van azonban ennél aggasztóbb dolog is. Mostanra akaratát próbálgatja az új generáció, akik a dzsruk nipiszt már csak mint lemont ismerik. Õk azok, akik már nem akarják pepecs művészettel elűzni az időt. A turista így is, úgy is otthagyja a pénzt. Pusztán az orientáció változott meg, de lassan eltűnnek a kis különbségek. Most az egész sziget egy hatalmas kapurendszer. A démonok ugyanis olyanok, mint az első nap a motoron. Csak egyenesen, egyenesen. Ha tehát egy szent kaput találnak, amin ugye át nem, akkor vissza. Gondolni se merek arra, mi történik, ha időközben a háta mögé is emeltek egy kaput. Nem telik bele ötven év, és már senki nem fog ilyeneket építeni. Akkor megjelennek majd az ausztrálok. Most még visszataszítja őket a sok kapu, így kénytelenek a sziget Kuta nevű településén hullámlovagolni, ordítozni, a megveszlek nevű, szabadfogású játékot játszani. De ha megépül a metró, nemzőképes egyedeik elözönlik a tájat. Jól értesült nép a Balira látogató ausztrál. Tőlem is megkérdezték, hogy láttam-e már banánt azon az elszegényedett Magyarországon. Sztereotípiákban élnek, mint a legtöbb kenguruvadász és koalatenyésztő. Szégyenkezett is miatta Nyoman barátunk, hogy az ausztrál nem ismeri a magyar focit. Mi meg azért, mert Nyoman ismerte. Hát így formálódik a barátság. Meg a temetéseken.

Ló-áldozati ernyőjét és fennen csillogó tüzét

szép szekere előtt vitték...

elhamvasztatták, szantálfák

és ezerféle illat tüzén - M.

Alapvetés, hogy Balin minden ünnep vidám. De amíg a gyakori hindu szertartásokra csak pár hetes a felkészülési időszak, a temetéssel évekig el lehet bíbelődni. A dolgavégezte, szeretett családtagot pedig majd nagyjából megőrzi a föld. Van idő a kasztra jellemző, szent állat szobrát megépíteni, szép ruhára spórolni, zenészeket gyűjteni. Aztán, ha minden összeállt, meghívják a fél szigetet dáridóra. Folyik a malacvér, a művházban bömböl a gamelán. Miért is sírnának. Az elhunyt utolsó szava ez volt: "Visszajövök!"

Tóth Szabolcs