Az Amnesty International sátránál kezdünk, már messzirõl kitûnik a többi közül: harsogó betûk és eredeti installációk hirdetik aktuális kampányaikat. A fegyverkereskedelem korlátozásáért folyó hadjárat jegyében egymillió támogató fényképét igyekeznek összegyûjteni 2006-ig világszerte (182 ezer már van), illetve van egy Nõk Elleni Erõszak Megszüntetéséért címû projektjük is; a NEEM mozaikszó láttán feltámadt déja vunk hamar eloszlik a szemközti NANE-sátor láttán. A NEEM-kampány során levelezõlapokat lehet írni a honi parlament frakcióvezetõinek, hogy az õszi ciklusban szavazzák meg a családon belüli erõszak elkövetõinek távoltartásáról szóló törvénytervezetet. Azért jöttünk ide, mert az elõzõ este fellépõ Daniele Sepe nápolyi zenész bandájának énekesnõje, Auli Kokko a koncert végén felhívta a közönség figyelmét a Civil Szigeten található AI-sátorra. Ez az információ a sátor önkéntesei számára teljesen új, felderül az arcuk. "Nem tudjuk, kik õk, de akkor biztos amnesztiznek" - mondják. Ám nem tûnt fel nekik, hogy azóta megnõtt volna a látogatók száma.
Ezután meglátogatjuk a helyenként Jim Morrison- és Baudelaire-idézetekkel tarkított lelkisegély-sátrakat. Valahogy nincs kedvünk szerelmi csalódásra, egyéb nyavalyákra hivatkozva beépített embert játszani, inkább kerek perec megmondjuk, hogy nekünk az égvilágon semmiféle lelki problémánk nincs, pusztán hivatalból szeretnénk érdeklõdni. A fogadtatás vegyes, a Lelki Betérõ nevû katonai sátor munkatársai azonban készségesnek bizonyulnak. Az üzemeltetõ Hetednapi Adventista Egyház több mint negyven éve létezik hivatalos egyházként Magyarországon, számos tagozata és teológiai fõiskolája is van. Minden tanukat a Szentírás betûire alapozzák (például a szombatot ülik meg, miután az istentisztelet napját Nagy Konstantin "tette át" vasárnapra). Lelkészeik és szociális munkásaik viszonylag nagy forgalmat bonyolítanak: esténként elõfordul, hogy telt ház van, bár sorban állni senki sem szeret. Ugyanakkor az egyház az év többi részében nem teljesít ilyen jellegû közönségszolgálatot, inkább azoknak a lelki gondozására koncentrál, akik részt vesznek egészségmegõrzõ és egyházi programjaikban. Tanácsadásuk nem kényszerít az ige befogadására, jóllehet a bõrükbõl természetesen nem bújnak ki.
Ami a drogsátrakat
illeti, a rendezvény elõtti napokban felröppent a pletyka, hogy nem lesz Civil Falu nevû enklávé, melyet nagyrészt ezek az objektumok alkotják a Civil Szigeten belül, ám a sziget.hu-n feltüntetett közlemény szerint még az a szervezet is jelen van, "melynek képviselõje korábban a Civil Falu elmaradását híresztelte". Lassan rájövünk, miért van szükség ilyen sokféle drogszervezetre itt. A drogfüggõknek egyénenként és stádiumonként bizonyára eltérõ gyógymódra van szükségük, az egyiknek elsõsegély kell (Drog Stop), a másiknak önsegítõ rehabilitációs kezelés (KIMMTA), a harmadiknak utógondozás (Magadért Drogmentességet Védõ Közhasznú Alapítvány). A drog- és egyéb szenvedélybetegeknek vagy hozzátartozóiknak a teszteken kívül a legkülönbözõbb ingyenes pszichológiai és egyéb tanácsadó szolgálatok állnak rendelkezésükre ezúttal.
Érdekes, hogy ez a magas tanácsadó kedv nem mondható el ilyen egyértelmûen a szakmai egyesületekrõl. Valószínûleg a kapacitás hiánya akadályozza õket, arról azonban többen is biztosítanak, hogy a rászorulók számára felkutatják a megfelelõ terapeutát. Például az olyan szervezeteknél, mint a Magyar Pszichológiai Társaság ifjúsági tagozata (igen, úgy látszik, még náluk is számít a kor) inkább az arra járók szórakozásáról gondoskodnak a maguk hathatós módszereivel. Nekünk a tükörrajzolás jut: nyolcágú csillagokat, melyeket csak tükörben látunk, kell körberajzolni jobb, bal, bal, bal, majd megint jobb kézzel. A harmadik balkezesnél már egészen jól megy, és lám, az új készséget a jobb kéznek is sikerül magától elsajátítania. Ráadásképpen kitöltünk egy tudományos kvízt. A tagozat elnöke beszámolómra válaszul fejcsóválva jegyzi meg, hogy tavaly a "laikus" lelkisegítõk egyike pszichológiai tesztet vett fel a betévedõktõl.
A tesztek és a kvízek, úgy látszik, bevett formái a szórakoztatásnak, mert az Amaro Drom sátránál is ilyenbe botlunk. Nem találjuk el, hogy melyik színész roma származású, viszont a "Sorolj fel három roma zenekart" kérdésre a folklór (egyébként aznap fellépõ) kiválóságait írjuk be. "Ezeket honnan ismered? A legtöbben a Romanticot írják" - csodálkozik a kollegina.
Egy lelkes dán
asszony jóvoltából számítógépes bemutatót nézhetünk végig, mely az afrikai önkéntes munkára mint hasznos és jellemformáló tevékenységre hívja fel a figyelmet. Az önkéntesek, miután túlestek a féléves tréningen Angliában vagy Dániában (2800 fontba fáj a jelentkezõnek), oktatás- vagy egészségügyi vonalon helyezkedhetnek el Afrika különbözõ, többé vagy kevésbé háború sújtotta országaiban. Miközben élénken vizualizáljuk önmagunkat eme tevékenység közben, mintegy véletlenül betévedünk a Közös Pont sátorba, mely a katolikus, református és evangélikus egyházak ökumenikus kezdeményezése. A sátrat ötödik éve az Ökumenikus Ifjúsági Iroda menedzseli; idén mindennap az egyik fõ bûnt és a hozzá tartozó erényt lehet szövegszerûen vagy képileg ábrázolni. Épp a bujaság és az állhatatosság van soron, de a kérdéseinkre kapott válaszokat némileg sematikusan tudjuk csak értelmezni.
Elhaladunk a Sahaja Jóga sátor mellett, ahol néhányan egy, Shri Mataji alapító asszony képével díszített, felvirágozott oltárszerûség elõtt gyakorolják a jógaülést. Innen csak egy ugrás a Reiki nevû japán eredetû orvoslás és életforma helyi központja, ahol kézrátételnek vetjük alá magunkat. A másfél órás terápia helyett adott esetben csak 15-20 perces kezelésre van lehetõség, ám rövid idõn belül így is azon kapjuk magunkat, hogy hat. Terapeutánk azt állítja, ilyenkor csupán arra koncentrál, hogy az univerzális életenergia átáramoljon. Ez az energia egyébként mindannyiunkban megvan, tehát, ha jól értjük, csak a kezdõ lökést kell megadni ahhoz, hogy beinduljon a megfelelõ keringés. A kezelést tanulni is lehet: a központokban nyolcórás tanfolyamot végezhetünk el, melynek során kitisztíthatjuk csatornáinkat. A kézrátétellel ártani nem lehet: aki teljesen fitt, életerõs, az úgyse érez semmit - magyarázza a mester.
A Zöld Udvarban
("A te anyukádnak van szõrmebundája?") nyilvános vitába csöppenünk: egy fiatalember éppen arról szónokol, hogy milyen felületesen siklunk el a természet megmaradt szépségei fölött; például hány jelenlévõ sétált már le a még mindig festõi szépségû Duna partjára? A Szigeten néhányadszor fellépõ Zöld Udvart különféle természetbarát szövetségek alkotják, amilyen például a Levegõ Munkacsoport, a Rex Alapítvány vagy a Humanista Mozgalom; koordinátoruk a Zöld Fiatalok szervezete, amely a zöldek széles spektrumát igyekszik átfogni. Este azután kiderül, hogy a zöldek is tudnak inni, mérsékelt tivornya kezdõdik, valami füstölõ izé is kézrõl kézre jár, nem látjuk jól. Néhányan arra panaszkodnak, hogy mennyivel silányabb az idei Civil Sziget, mint tavaly volt, kevesebb a program, nem adnak az interaktivitásra, több a pusztán bemutatkozó jellegû részvétel. Ez hogy lehet, hiszen harminccal több szervezet van, mint tavaly, szólunk közbe. Persze, legyintenek, az Országgyûlés meg a Fõvárosi Bíróság, azok aztán a civilek. Meg - sóhajtanak még nagyobb lemondással - az Esélyegyenlõségi Kormányhivatal. A fõcivil. Erre nem jut eszünkbe ellenvetés.
Eörsi Sarolta
