Csocs MaNcs, hellóhegyek

  • 1999. szeptember 23.

Lokál

Vannak ezek a hülye, kerek évfordulók, amikor illik ünnepelni, nem mintha a kor érdem lenne, nézzük például azokat a nagyon öreg embereket, akiket rendszeresen meglátogat az önkormányzat, és virágot ad nekik, ahelyett, hogy lökne valami készpénzt. De mindegy, ez a készpénz csak úgy véletlenül jutott eszünkbe, nem a krónikus hiány mondatja velünk, beszéljünk inkább magunkról, ami egyébként is kedvenc témánk, beszéljük arról a prezentációról, amit a Fonóban tartottunk a fentebb említett alkalomból.

10 év

Mint bizonyára Önök is tapasztalták, összecsördítettük az összes eddigi főszerkesztőnket - Bojár Iván András kivételével, aki külhonban tartózkodott -, és megpróbáltuk rávenni őket, hogy beszélgessenek kedvenc témájukról - magukról és a Narancsról. Nos, ez sikerült, a meglepően nagy számban összegyűlt közönség legnagyobb megelégedettségére, és bizony tőlünk sem állt távol egy kis elégedettség, miszerint milyen jó fejek vagyunk, hogy így össze tudjuk hozni a főszerkesztőket - gondoltuk -, próbálná ugyanezt megcsinálni a Hét vagy a Nők Lapja.

Azt is határozott magabiztossággal jelenthetjük ki, hogy a Dáridó-partikra egyelőre sokkal többen kíváncsiak, nálunk azonban csupa kedves arc fordult meg (és nem csak az ismerősökre gondolunk). Visszafogottan mosolyogtak, a tetovált lány udvariasan kért tüzet, a csörgőkígyóját legeltető srác előzékenyen feltekerte a hüllőt várandós anyák láttán, az albán heroindíler pedig viszonzásul szintén mosolyogva nyitott tüzet. De megeshet, hogy ez már nem is igaz: hajnaltájt deliráló, edzésből rég kiesett munkatárs szíves közlése ezen információ alapja, ami, lássuk be, jobb lapoknál kevés lenne.

De szerencsére nem is tényfeltárunk, csak fényezzük az önt, és megelégedve gondolunk arra, milyen kánya kis partit csináltunk, ahol elsősorban Önről volt szó, hiszen mi Önért vagyunk (ez a klasszikus Önzés).

A bulin persze mi is jelen voltunk, és megható jelenetek zajlottak le, de ezeket inkább hagyjuk, nem terheljük ezzel Önt, hiszen Ön is ott volt, és láthatta, hogy Para-Kovács Imre viszkire itta a vörös bort, Kovácsy kettő felé érkezett, Makai meg kopasz volt, mint mindig.

Aki meg többre vágyott, mint egy szimpla alkoholtartalmú beszélgetésre barátaival és jobb ellenségeivel, annak ott voltak a színpadok, de ehetett giroszt is, amit a török döner kebabnak hív, majd pedig könnyen táncba vihette Katáját (vagy akije éppen volt neki, mert könnyű a katatóniját táncba vinni, de még könnyebb leülni, oszt bámulni hülyén). Éjfél felé magunk is láthattunk néhány ritmikus mozgást végző MaNcs-szerzőt, aki megpróbált egyensúlyt teremteni DJ Mango zenéje és a vidáman szökellő véralkoholszint között, és volt, akinek ez sikerült is.

Egyszóval bent volt a bárány és kint volt a Barkas, a fiatal fiúk hazugságokat súgtak a fiatal lányok fülébe, akik úgy tettek, mintha elhinnék ezt, aztán visszasúgtak, és vagy elmentek, vagy nem, de mindenképpen ott csilingelt lelkükben a szózat, hogy egy olyan hetilap születésnapi partijáról vitték el őket (vagy nem), amely ugyanannyi idős, mint a harmadik Magyar Köztársa-ság és a sajtószabadság, és amelyik igazán szabad, mert megél magából, magától és magának (vagy nem). Azaz Önökből, Kedves Olvasó (meg izé, ilyen multinacionális bizgentyű, ami reklámozik)! Köszönjük, hogy eljött, legyen legközelebb is a vendégünk, mi szeretjük Önt, nyaljuk azt a betűfil lelkét.

Találkozzunk tíz év múlva ugyanitt!

A szerk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.