Gyergyótól Gyimesig: Diszkó és templom

szerző
Halász Tamás
publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A múlóban lévő nyárban az óromán (regáti) megyékkel határos székely végekre igyekvő szervezetlen turistát a legkülönbözőbb önjelölt hazai, kút- és lófők próbálták beijeszteni agyhártyagyulladás-ügyben. A hazai sajtónak soha nem tett jót az uborkaszezon: keleti szomszédunk járványhelyzetével foglalkozó tudósításai nyomán a lassan fellendülő székelyföldi turizmus a Horia-Closca-parasztlázadás időszakának mutatóit produkálta, ami nagyban erősítette a mégis arra vetődők világvég-fílingjét. Az agyhártya-ügyben kérdezett csíki lakosok pedig olyan szemmel néztek ránk, mint Bruce Lee a részecskegyorsítóra. A válasz általában annyi volt: "Itt nincs járvány, mi szoktunk mosdani."

{k199939_20;b}A múlóban lévő nyárban az óromán (regáti) megyékkel határos székely végekre igyekvő szervezetlen turistát a legkülönbözőbb önjelölt hazai, kút- és lófők próbálták beijeszteni agyhártyagyulladás-ügyben. A hazai sajtónak soha nem tett jót az uborkaszezon: keleti szomszédunk járványhelyzetével foglalkozó tudósításai nyomán a lassan fellendülő székelyföldi turizmus a Horia-Closca-parasztlázadás időszakának mutatóit produkálta, ami nagyban erősítette a mégis arra vetődők világvég-fílingjét. Az agyhártya-ügyben kérdezett csíki lakosok pedig olyan szemmel néztek ránk, mint Bruce Lee a részecskegyorsítóra. A válasz általában annyi volt: "Itt nincs járvány, mi szoktunk mosdani."Eszünkben sincs bagatellizálni a rohamosan terjedő, enyhe lefolyású agyhártyagyulladás-járványt, ám a tisztánlátás végett tudnunk kell róla: a gócpontjaként megjelölt moldvai Bákó (Bacau), Karácsonkő (Piatra Neamt) és Jászvásár (Iasi), illetve az erdélyi székely részek között húzódik a Kárpátok kétezer méter magas vonulata: ezen járvány sűrűn még nem tudott átkelni. Legyűrhetetlen parázás esetén a sűrű kézmosás, a nem helyben termelt élelmiszerek alapos megmosása és vészhelyzetekre kis flakonokban elcsomagolt hipó a legmegfelelőbb taktika. Tény: kétfős expedíciónk, az első két nap laboratóriumi óvintézkedéseire ráunva, lazára vette a figurát, és csak az itthon is megszokott tisztálkodási trükkjeivel élt: az eredmény nem maradt el. Egyben jöttünk haza.

Pocsolyába beleinni,

erjedő bányatóban pancsolni, görögdinnyét héjastul fogyasztani nem ajánlott, de ilyen hülyeséggel itthon sem sokszor próbálkozunk.

A hajnali Gyergyószentmiklós a félnapos éjszakai kalandtúra után (szokásos, értelmetlen várakoztatás órákon át a határon, festői juhnyájak vonulása hetivásárra, reggelig tartó tinidiszkó cigilejmoló óvodásai Szászrégenben, tengelytörő rövidebb utak) a varázslat maga.

A tereppel első ízben ismerkedő kalandtársam így összegzett: "Erdélyben lépten-nyomon nem kapni semmit." Az Iliescu-éra viszonylagos szabadsága idején nagyon sokan kezdtek élelmiszer-kereskedelmi vállalkozásba: vidéken a vegyesboltok, városon pedig a nonstop üzletek szaporodtak meg: ekkoriban jártam az azóta legendássá vált, majd bezárt kolozsvári éjjel-nappaliban, amelyet egy bundaüzlet sarkában nyitottak meg, ám leválasztani nem tudták/akarták. A boltban így hajnali négykor is szert lehetett tenni egy vagyont érő csincsillakabátra.

Éhen pusztulni ugyan már errefelé is művészet, hiszen a székelyek jószívűsége folytán akárhol akármikor megmenekülhetünk, ám a kistelepüléseken észnél kell lenni. A vegyesboltok (ahol a dizájn még mindig olyan, mintha áruhiány lenne, pedig sok tekintetben dehogy) a kínai műselyem ingektől (nagyon szép műselyem ingek) a szalicilig és melaszig sok mindent tartanak, ám a kenyérhez jutás még mindig szerencse dolga, tejet pedig nyitáskor és/vagy nagyvárosokban látni, de minek. Tej Gyergyó hegy felőli részein minden második háznál beszerezhető literenként 3000 lejes áron (1 forint = 65 lej). A néhol ötvenméterenként sorakozó magazin mixtekben üdítő, remek ásványvizek, jobb-rosszabb helyi, magyar és török édességek, alkalmasint zöldségek és alkohol minden mennyiségben. A táplálkozás bonyolultabb szintjeit egyre több üzemegység szolgálja itt is. Azt azonban tudnunk kell, hogy a "vendéglő", "falatozó", "büfé" és egyéb feliratok félrevezető mesterkedések csupán: legtöbbjük (igen) egyszerű csapszék.

Enni a főtéri Szilágyi fogadóban lehet, ahol hatalmas teraszon, figyelmes kiszolgálás mellett zabálhatjuk végig a helyi konyha néhány remekét: a varázsos fűszerezésű mititeit (ejtsd: miccs), a hegyi anyagból készült rántott sajtot, a különféle csorba-leveseket, melyek fenyőfa tüzelésű, ódon tűzhelyen készülnek.

A gyergyószentmiklósi kocsmatúra

még profik számára is hosszú, többtételes opus, igazi gyöngyszemekkel. A főtérhez közeli Vadászok utcában (itt jegyezzük meg, hogy a 88 százalékos magyar többségnek köszönhetően itt legalább kétnyelvűek az utca- és egyéb táblák) található az elképesztő hangulatú Astoria Szálloda és Kávézó kifogástalan állapotban megőrződött hatalmas, operett-szocreál tere, a falakon őrzött ódon mezőgazdasági rekvizitekkel megbolondítva. A főtéri Hajnal Sörház a Sátántangó látványvilágát idézi: értelmetlen hodálynyi terében négy asztal, ülésen kívül sok mindenre alkalmas, dobókocka méretű piros szkájpuffokkal, a falon egynyelvű felirat szerint a "18 év alatti ifjakat" elvileg elzavarják a csapszéktől, ahol hatvan forint a csapolt korsó. A hangzatos Gyilkostói sugárút (ti. egyenest oda vezet) mentén található a kellő bátorság esetén barátkozásra kiválóan alkalmas Bacchus, illetve a nép ajakán Szájvánként tisztelt kocsma. Az innen kiszűrődő dallamokra a Deep Forest megrendülten kapná fel a fejét. Itt érdemes kitérni az alkoholkínálatra kicsinyt. A tág környéken Maros megyéig, a Küküllő mentéig nincsen bortermő vidék, ám palackban az egész ország egyre javuló bortermését megkaphatjuk, nem túl alacsony (érsd: majdnem hazai) áron. A helyiek általában sört és töményet fogyasztanak. Fogyasztható sör a Ciuc és a Harghita, egyre több változatban, míg a tömények közül érdemes megpróbálni a sörösüveg-kiszerelésben kapható Chimion Secuiscet, a székely köménylikőrt. Az egységárak ne tévesszenek meg senkit: a mustraüvegeken látható, egységesen digitális (!) számokkal írt összegek a legkisebb helyi egységre, a decire vonatkoznak. Pálinkák közül azonban a házit ajánljuk.

Az egyik legfőbb

helyi nevezetesség

az egyre asszimilálódó örménység: a 18. század elején ideérkezett nagyobb csoportok kereskedői, kézművesei meghatározták a város fejlődését (az idevágó frappáns székely példázat szerint agyafúrtságban "tíz román kiad egy székelyt, tíz székely egy zsidót, tíz zsidó egy örményt"). A már a katolikus egyházba tagozódott, mintegy hatszáz családnyi közösség káprázatos temploma Gyergyószentmiklós egyik szimbóluma. A Gyilkos-tói sugárúton álló, kétszázhatvan éves, erődített épületbe a gondnok vezet be. A megtekintést azonban csak jó passzban ajánljuk: Zárug úr a leggorombább ember Székelyföldön. Lekezelő stílusa veri a Váci utcai butiklibákét, a tiszteletdíjra vonatkozó, baltával cizellált utalásai ("Csak ketten vannak? Annyiért kinyitnom se éri meg a kaput.") pedig rongálják a helyi lakosságba vetett hitünket. A közeli örmény temető (Kápolna utca) maga a kulturális rejtély: a Caspar David Friedrichet idéző, gyönyörű sírkertben olasz, német, román, örmény, görög és magyar nevek kavalkádja. A templom szakrális gyűrűben áll: közelében a pompás katolikus templom - még itt is sűrű a magyar szó, a kertben álló román feszületet, a troicát pedig szintén Blénessy úr faragta - és nagy meglepetésre egy zsinagóga.

Ellentmondó információkat átlagolva sikerül elcsípnünk a városi Salamon Ernő Líceum elől induló buszt a Gyilkos-tó és a Békás-szoros irányába. Az utasok zöme a hegyekbe áfonyát szedni induló, piros vödrökkel felszerelt roma, fillérre kiszámolt menetdíjat szorongatva. Másfél órás, lenyűgöző út vezet a hegyek közé: a tudósok szerint iszaposodás és hordalékfeltöltés miatt száz éven belül eltűnő, 1843-ban, egy hegyomlást követően keletkezett tó Erdély egyik legmisztikusabb helye. A vörös, vasas-meszes vízben konzerválódott fatörzsek körül azonban egyre több a mocsok.

Gyergyótól légvonalban

csak egy ugrás lenne Gyimes, minden néptáncnokok Mekkája, de itt semmi sem oly egyszerű. A harmincöt kilométer hosszú völgy a világ leghosszabb faluja. A Mária Terézia sorozóbizottságai elől, a mádéfalvi veszedelem után nagy számban ide menekült csíki székelyek mintegy tizenötezer leszármazottja lakja ezt a vidéket, ahol harapni lehet a levegőt, smaragdzöld a fű, a ritkított erdő borította hegyoldalak láttán pedig sokat próbált japán tájkertészek adnák vissza az ipart. Csikszépvíz után, az 1160 méter magas Gyimesi-hágóval kezdődő völgyet tíz teljesen összeépült út menti faluban és további közel húsz patakon lakják. E patakok a legkülönösebb magyar településformák: a völgy tengelyéhez csatlakozó, 60-100 kilométer hosszú, vízfolyások mentén épült szalagtelepülések első lakói a hegyi patakok forrásához, a patakfőkhöz telepedtek, majd lefelé terjeszkedtek. Ezekben a világtól elzárt, csak egészen elszánt folkloristák által gyalog, szekéren vagy terepjárón járható falvakban olyan archaikus magyart beszélnek, hogy egy-egy társalgás rezüméje nemritkán annyi lehet az avatatlan fül számára, hogy beszélgetőpartnere szintén magyar, de inkább csak reménykedik. Amikor középloki háziasszonyunk, Berta néni azt találta mondani: "mén az uram pallogatni az esztenáho", bizony bedobtuk a törülközőt, és riadtan kaptunk a helyi folklorista, Tankó Gyula könyve, a Gyimesi szokásvilág után (Erdélyi Gondolat Kiadó, 1996), hogy néhány órával később mindentudó mosollyal nyugtázzuk az infót. A pallogatás ti. a lekaszált széna forgatása, az esztena pedig az a fából ácsolt nyári lak, ahová hónapokra kiköltözik a csángó háztartás jószágostul, előállítandó a javakat télire. A patakokat legcélszerűbb szekérstoppal bejárni: aki teheti, megáll, felvesz és mesél. A mi dolgunk annyi, hogy meg tudjunk ülni a tengelytörő utakon zötyögő lovas kocsik petrencerúdjai között.

A Gyimesi-völgy vendéglátóipara

kedvesen fejletlen: vegyesbolt itt is van, szállásadót találni - különösképp az augusztusi tánctábor időszakát jelentő főidényben - szinte gyerekjáték. Különleges élményt jelent betérni Gyimesközéplok vasútállomásánál a Paradis nevű mittudoménmibe. Ez a környék egyetlen betonkasznijába benyomorított egység a helyi haváj. Csillámgömb kósza fényében maroknyi kamasz és bakfis ődöng, az árak kiemelkedően magasak, a magyar diszkónyálzenével bolondított saturday night fever a hodály biliárdasztala körül kulminál. Körös-körül pedig ott feketéllnek a hegyek medvékkel és kígyókkal, kísértő lidércekkel (helyi verzióban: lüdér). "Az idősink még tartják ezeket, a lüdért, a fermekát (tejmegrontás, tejelvétel varázslással), a lólábú asszonyt s a szépasszonyokat, akik meglovagolják a tilolót, de mi már nem", mondja Berta nénink. A gyimesi csángó hiedelemvilág bámulatos és máig gyűjthető. A tánctalálkozón még szép számmal látni helyi táncosokat a csillogó szemű jövevények közt, különös szép viseletben. A porták nagy részén még kútból jön a víz. Autó alig, ló minden háznál van. Parabolát egyre több házon látni már: esténként bezárkóznak a családok, és nézik, jobb esetben a Duna tévét, máskor mást.

Halász Tamás

szerző
Halász Tamás
publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...