Elszaporodó rágcsálók, "takarékosan" vadászó vércsék - pocokinvázió az Alföldön

Lokál

A vörös vércsék rohangálnak a zsákmány után a Hódmezővásárhely melletti Kardoskúti-pusztán, olyan sok a mezei pocok. A Nébih szerint az enyhe tél mellett a szántás nélküli földművelés divatja is kedvez a rágcsálóknak. De miért voltak pocok­inváziók akkor is, amikor még mindenki használt ekét?

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2024. február 1-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Magyarországon egész évben lehet látni vörös vércséket (Falco tinnunculus), de nem mindvégig ugyanazokat. A hazai állomány – vagy annak egy része – ősszel délebbre vonul, viszont északabbra fészkelő példányok jönnek a Kárpát-medencébe, hogy itt vészeljék át a telet. A vércsék máskor is szívesen elkapják a mezei pockot, de ilyenkor ez a fő táplálékuk. Általában fa tetejéről, vezetékről, kútgémről vagy a levegőből, egy helyben lebegve – ezt nevezik szitálásnak – lesik a talajt. A Körös–Maros Nemzeti Park honlapján azonban január 15-én arról számoltak be, hogy a Kardoskúti-pusztán, a Fehértónál különös vadászati technikát alkalmaznak e ragadozó madarak. Ezer Ádám, a nemzeti park ökoturisztikai szakértője a metódust úgy írta le a Magyar Narancs kérdésére, hogy a vércsék nyílt, kopár területeken a földön állva lesik a pockokat, és egy-két méteren át gyorsan futnak utánuk, úgy kapják el azokat.

Ez azért lehetséges, mert olyan sok a pocok, hogy nem kell a magasról való kémleléssel bajlódni. „Erős mezeipocok-túlszaporodás idején, akár a költési időszakban, akár az őszi, téli hónapokra fut fel a rágcsálók száma, jóval gyakrabban vadásznak a kisragadozók a talajon szaladgálva” – magyarázta Solt Szabolcs, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület több védelmi programjának koordinátora. „Elsőre talán furcsa, hogy akár egy sas is utánafut a zsákmánynak, de a nagyobb táplálékkínálatra minden ragadozófaj hajlamos opportunista módon reagálni. Azt az élelemforrást használják ki, amelyik a legbőségesebb, és a legkisebb energiaigényű vadászati módszert választják. A mezeipocok-szaporulatot nemcsak a vércsék fölözik le, hanem más ragadozók is.”

A mezei pocoknak a vércséken kívül természetes ellensége az összes többi ragadozó madár, valamint a varjú, a gólya, az emlősök közül pedig a róka, az aranysakál, a nyest és a menyét. A préda füves területeken, hosszú járatokban húzza meg magát. A kis­kerteket is kerüli, mert azok forgalmas, bolygatott helyek. Ám amikor túlszaporodik, a szántóföldeket, gyümölcsösöket is birtokba veszi. Mivel alig van olyan növény, amelyet ne szeretne, nagy károkat képes okozni például a kalászosokban, kapásnövényekben, lucernásokban.

 
 
Csendélet vörös vércsével és mezei pocokkal
Fotó: Palcsek István Szilárd

*

Tavaly ősszel nagy pocokinvázió kezdődött a szántóföldeken, különösen Békés, Csongrád-Csanád, Bács-Kiskun, Baranya és Tolna megyében nőtt meg a szaporulat. Jellemzően ezekben a megyékben termesztenek őszi búzát. Az Agrárszektor októberben arról írt, hogy ez az invázió a 2014-eshez mérhető. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál jelentettek 100 százalékos kárt is egyes területekről.

A hatóság meggyőződése, hogy „a természetes populációszabályozás a gradáció szakaszában már nem működik, nem elégséges”. Olyankor jöhet a méreg. Fel kell mérni „a károsító helyzetet”: ha száz négyzetméteren belül 2–5 lakott járatot fedez föl a gazda, már „szükséges az okszerű kémiai védekezés” a termőterületen és a közelben. Magyarországon hétféle szert engednek használni, többnyire cink-foszfid hatóanyagú készítményeket. Ezeket a pocokjáratok nyílásába szórják, vagy csalétekdobozban, ládacsapdában rakják ki.

Ám ahol nem a megengedett szerrel vagy az előírt technológiával védekeznek, ott a vörös vércsék pusztulnak rögtön a legnagyobb számban – tudtuk meg Solt Szabolcstól. A kis testű ragadozó madarakban a megevett mérgezett pockokból felszaporodó káros anyag összegyűlve hamar eléri a kritikus szintet.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) azt is közzétette, hogy „a rágcsálónépesség növekedéséhez a kártevő számára kedvező időjáráson (meleg, száraz, csapadékszegény nyár és ősz) kívül az a gyakorlat is hozzájárult, hogy a termelők egyre nagyobb területen választják a környezetkímélő talajvédelmi eljárásokat, így például a forgatás nélküli talajművelést”. A talajkímélő művelési technikák tényleg nem olyan régóta terjednek, vannak lelkes hívei és ellenzői. Ahol nem szántanak, a talaj jobban megtartja a nedvességet, ez különösen az egyre szárazabb éghajlatú Alföldön számít. A giliszták, rovarok, gombák háborítatlan élete révén új, természetes egyensúly alakul ki a termőrétegben. Ennek szerkezete a beszivárgó esővizet jobban szűri, kevesebb anyagszemcse mosódik bele a talajvízbe. A kisebb kioldódási veszteség miatt csökken a műtrágya iránti igény. Mivel a növények növekedéséhez szükséges víz jobban elérhető ilyen földben, ez idővel magasabb terméshozamhoz vezet. Ahol a főnövények mellett takarónövények is vannak, állandóan fedett a terület; ez is megakadályozza a nedvesség párolgását és a gyomosodást. A földön hagyott termésmaradványok és köztes vetemények révén idővel nagy mennyiségű szerves szén, humusz halmozódik föl. Ha megfelelő a vetésforgó, a nagyrészt zavartalan talajélet révén jóval kevesebb kártevő lesz, mint hasznos rovar, ez pedig azzal is jár, hogy sok helyen nincs szükség rovar- és gombaölő szerekre. Kevesebb üzemanyag is fogy, mert nem kell annyit dolgozni a gépekkel.

Ezt a művelést hosszú távra tervező, a természettel barátságban álló gazdák választják, mert csak bizonyos idő elteltével hoz megfelelő eredményt, eleinte ugyanis csökken a terméshozam. Az átállás időszakában pedig szinte elkerülhetetlen a totális gyomirtó szer használata.

 
Fotó: Palcsek István Szilárd

Azt, amit a Nébih állít, hogy a pocok szaporodásához hozzájárulnának ezek a táblák, cáfolják a gazdálkodók. „Nem láttam törvényszerűséget abban, hogy melyik földben szaporodik a pocok, és melyikben nem. Van két egymás mellett lévő táblánk, csak egy út a határ. Mindkét területet egyformán, talajkímélő módon műveljük, csak az elővetemény volt más. Az egyikben van pocok rendesen, a másikban nem lehet látni” – számolt be a Magyar Narancsnak a tapasztalatáról Kardos Ferenc agronómus, a Szeged mellett gazdálkodó Agroplanta Kft. munkatársa.

*

„Magyarországon a mi becsléseink szerint legföljebb tízezer hektáron alkalmaznak a tagjaink valamilyen talajkímélő művelési módszert – érvel Szabó Attila, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének elnöke –, ez 1 százaléka lehet az összes művelt területnek. Például Ukrajnában ez az arány sokkal nagyobb. Nincs alapja szerintünk annak, amit a hatóság állít, hogy a szántás elhagyása kedvez a pockoknak. Miért szaporodott túl ugyanígy, hullámokban a pocok akkor, amikor még mindenki szántott?

A pocoktéma szóba került a VII. Talajélet Konferencián is január elején. A Hektár vlog a tanácskozásról beszámolva megszólaltatta Dobos Endrét, a Magyar Talajtani Társaság elnökét, aki 1993-ban egy hallgatótársával együtt a kis­emlősök populációdinamikájából írta a diplomamunkáját. Akkor többször nekihasaltak, és ásva a végére jártak egy-egy pocokjáratnak. A sárga altalajban jellemzően 80 és 130 centiméteren is találtak krotovinákat, fekete, 3–5–7 centiméteres foltokat. Ezek az állati járatokba behulló darabjai a felszíni talajnak. Vagyis a pockok sokkal mélyebbre ásnak, mint amilyen mélyre az eke leér. Dobosék fotót is készítettek egy ilyen feltárásról, amikor 2 méternél is mélyebben volt a pocokjárat alja. Ezek a rágcsálók tehát nem a 30 centiméteres felső rétegben élnek, ami érthető, nyilván nem akarnak megfagyni, sem lépten-nyomon elázni. Az eke persze összetöri a felszínre vezető végjáratokat, de a friss szántás, főleg, ha „szalonnás”, olyan mesterséges tereket is létrehoz, amelyekben a pocok jól elvan, és renoválja beszakadt járatait. Emellett az a néhány szerencsétlen példány, amelyet az eke kiforgat, a traktor nyomán ballagó gólyák, gémek zsákmányává válik. A szántás ebből a szempontból Dobos Endre szerint kontrollnak minősíthető legföljebb, védekezésnek semmiképp.

„Olvastam egy spanyol tanulmányt – mondta lapunknak Szeredi Attila gazdálkodó –, arról szólt, hogy odúk kihelyezésével csalogatták a ragadozó madara­kat olyan földre, ahol nem volt a közelben fa, és egy idő után beállt az egyensúly ragadozók és rágcsálók között. Jelentkeztem az ötlettel a madártani egyesületnél Szegeden, együtt elindítottuk az én földjeimen a programot. Az odúk anyagköltségét kellett kifizetnem, az egyesület gyerekekkel, fiatalokkal elkészített mindent, és a terület átnézeti térképe alapján megtervezték a telepítést. Kihelyeztük az odúkat villanykarókra, fákra és ötméteres akácfa oszlopokra, amelyeken pihenőágak is vannak az odúk mellett. Már abban az évben voltak beköltözők, zömmel vércsék, de szalakótapár is, és a baglyokra is gondoltunk. Több odúban kétszer költöttek egy évben. Már a második év telt el, tavaly további odúkat helyeztünk ki, az egyesület jön gyűrűzni, nyomon követik a madarakat. A mostani pocokinvázióval még nem tudtak mit kezdeni, de látszik, hogy van ebben ráció. Kérdés, hogy mindig lesz-e elég ételük. Ha ez a program részmegoldás marad, azt is eredménynek könyvelem el.”

Szeredi Attila azért is bízik a madarak segítségében, mert egy dunántúli gazdatársánál, akinek erdősávok között vannak a földjei, nincs gond a pockokkal, mert a közelben él elég természetes ellenség. Olyan helyen a róka is el tud bújni. A talajmegújító gazdák tapasztalata szerint az is számít, hogy az adott területen a vadásztársaság mennyit kotorékozik, minden rókát le akar-e lőni. Megfigyelték, hogy a róka is nagyon sok mezei pockot eszik, többet, mint a sakál.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.