Szigetelőszalagból emlékmű – művészek a hajléktalanok mellett

Lokál

Különböző fekvő pozíciókba merevedett, a helyszínelős sorozatokból jól ismert hullakörvonalak borították az V. kerületi József Attila utca árkádsorainak aszfaltját. Nem egy filmforgatás díszletelemeit felejtették ott, de (szerencsére) tömeges haláleset sem történt a belvárosban.

Csupán tíz művész – fehér szigetelőszalaggal a kezében – úgy gondolta, tesz valamit a hajléktalanok helyzetének kriminalizálása ellen egy csendes, figyelemfelkeltő akcióval. A törvény megszavazásának napján, szeptember 30-án a holttestkörvonalakat ragasztó alkotók, ha csak néhány perc erejéig, de maguk is átélhették a hajléktalanok helyzetét. A teljes neve elhallgatását kérő ötletgazdát, F. I.-t a törvény életbe lépése után kérdeztük arról, miért gondolja úgy, hogy „a köztér mindenkié, a hajléktalanokat onnan kitiltani bűntény”.

magyarnarancs.hu: A Tetthely mint köztéri, vizuális figyelemfelkeltő akció a kormány hajléktalanpolitikája miatt született. Miért ezt a módját választottad a véleményalkotásnak?

FI: Művész vagyok, és gyakran alkotok utcára. Szeretem ezt a terepet, a méretei miatt régimódi alkotásnak számít, miközben nagyon provokatív, hiszen annyira kivédhetetlenül ott van mindenki szeme előtt.

false

 

Fotók: Nagy Balázs és Füsun Ipek

magyarnarancs.hu: És miért tartod fontosnak a hajléktalanpolitikát?

FI: Szerintem jelenleg Magyarországon nagyon teátrális a politikai élet, és a hajléktalanok ebben a játékvilágban olyan mellékszereplők, akik állandó, nyomasztó jelenlétükkel keltenek hangulatot a színpadon. Ha ezt a rendszerünk hibáival való mindennapi szembesülést sem vagyunk képesek elviselni – azért, hogy embereket jobb körülmények között tudhassunk –, akkor a hajléktalanpolitika már sokkal messzebbre mutat magánál.

magyarnarancs.hu: Hogyan zajlott ez a gerillaakciónak is nevezhető esemény?

FI: Nagyon egyszerűen: megbeszéltük, odamentünk, és elkezdődött a munka, ami a szokásosnál is relaxáltabban zajlott. Nekem nem volt párom, akit körberajzolhattam volna, de – szerencsére – egy hajléktalan fiatalember vállalta a kieső művész szerepét, úgyhogy ez a felmerülő gond is elhárult.

false

magyarnarancs.hu: Kik voltak a résztvevők?

FI: Művészek.

magyarnarancs.hu: Volt jelentősége a helyszínnek?

FI: Hogyne, a József Attila utcában ez az árkádsor a párjával együtt egy nagyon forgalmas útszakasz része; arra megy át a biciklisták útja, és sok a gyalogos is. Az első épületben boltsor működik, így érthető a panasz az ott éjszakázó hajléktalanokra. A rakparthoz közelebb eső árkádsor alatt viszont évek óta nem működik semmi, a szép boltsor ablakai mind be vannak plakátozva, ott senkit sem zavartak a fedél nélküliek. Három hete azonban innen is elűzték őket. Most tiszta és félelmetesen halott az egész árkádsor. Megláttam, és egyértelmű volt, hogy ez lesz a helyszín.

magyarnarancs.hu: Mi volt a legfőbb cél?

FI: Elgondolkodtató figyelemfelkeltés – de igazából én emlékművet állítok folyton, csak néha szigetelőszalagból.

Az akcióról készült teljes galéria itt nézhető meg.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.