Szigetelőszalagból emlékmű – művészek a hajléktalanok mellett

Lokál

Különböző fekvő pozíciókba merevedett, a helyszínelős sorozatokból jól ismert hullakörvonalak borították az V. kerületi József Attila utca árkádsorainak aszfaltját. Nem egy filmforgatás díszletelemeit felejtették ott, de (szerencsére) tömeges haláleset sem történt a belvárosban.

Csupán tíz művész – fehér szigetelőszalaggal a kezében – úgy gondolta, tesz valamit a hajléktalanok helyzetének kriminalizálása ellen egy csendes, figyelemfelkeltő akcióval. A törvény megszavazásának napján, szeptember 30-án a holttestkörvonalakat ragasztó alkotók, ha csak néhány perc erejéig, de maguk is átélhették a hajléktalanok helyzetét. A teljes neve elhallgatását kérő ötletgazdát, F. I.-t a törvény életbe lépése után kérdeztük arról, miért gondolja úgy, hogy „a köztér mindenkié, a hajléktalanokat onnan kitiltani bűntény”.

magyarnarancs.hu: A Tetthely mint köztéri, vizuális figyelemfelkeltő akció a kormány hajléktalanpolitikája miatt született. Miért ezt a módját választottad a véleményalkotásnak?

FI: Művész vagyok, és gyakran alkotok utcára. Szeretem ezt a terepet, a méretei miatt régimódi alkotásnak számít, miközben nagyon provokatív, hiszen annyira kivédhetetlenül ott van mindenki szeme előtt.

false

 

Fotók: Nagy Balázs és Füsun Ipek

magyarnarancs.hu: És miért tartod fontosnak a hajléktalanpolitikát?

FI: Szerintem jelenleg Magyarországon nagyon teátrális a politikai élet, és a hajléktalanok ebben a játékvilágban olyan mellékszereplők, akik állandó, nyomasztó jelenlétükkel keltenek hangulatot a színpadon. Ha ezt a rendszerünk hibáival való mindennapi szembesülést sem vagyunk képesek elviselni – azért, hogy embereket jobb körülmények között tudhassunk –, akkor a hajléktalanpolitika már sokkal messzebbre mutat magánál.

magyarnarancs.hu: Hogyan zajlott ez a gerillaakciónak is nevezhető esemény?

FI: Nagyon egyszerűen: megbeszéltük, odamentünk, és elkezdődött a munka, ami a szokásosnál is relaxáltabban zajlott. Nekem nem volt párom, akit körberajzolhattam volna, de – szerencsére – egy hajléktalan fiatalember vállalta a kieső művész szerepét, úgyhogy ez a felmerülő gond is elhárult.

false

magyarnarancs.hu: Kik voltak a résztvevők?

FI: Művészek.

magyarnarancs.hu: Volt jelentősége a helyszínnek?

FI: Hogyne, a József Attila utcában ez az árkádsor a párjával együtt egy nagyon forgalmas útszakasz része; arra megy át a biciklisták útja, és sok a gyalogos is. Az első épületben boltsor működik, így érthető a panasz az ott éjszakázó hajléktalanokra. A rakparthoz közelebb eső árkádsor alatt viszont évek óta nem működik semmi, a szép boltsor ablakai mind be vannak plakátozva, ott senkit sem zavartak a fedél nélküliek. Három hete azonban innen is elűzték őket. Most tiszta és félelmetesen halott az egész árkádsor. Megláttam, és egyértelmű volt, hogy ez lesz a helyszín.

magyarnarancs.hu: Mi volt a legfőbb cél?

FI: Elgondolkodtató figyelemfelkeltés – de igazából én emlékművet állítok folyton, csak néha szigetelőszalagból.

Az akcióról készült teljes galéria itt nézhető meg.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.