Szigetelőszalagból emlékmű – művészek a hajléktalanok mellett

Lokál

Különböző fekvő pozíciókba merevedett, a helyszínelős sorozatokból jól ismert hullakörvonalak borították az V. kerületi József Attila utca árkádsorainak aszfaltját. Nem egy filmforgatás díszletelemeit felejtették ott, de (szerencsére) tömeges haláleset sem történt a belvárosban.

Csupán tíz művész – fehér szigetelőszalaggal a kezében – úgy gondolta, tesz valamit a hajléktalanok helyzetének kriminalizálása ellen egy csendes, figyelemfelkeltő akcióval. A törvény megszavazásának napján, szeptember 30-án a holttestkörvonalakat ragasztó alkotók, ha csak néhány perc erejéig, de maguk is átélhették a hajléktalanok helyzetét. A teljes neve elhallgatását kérő ötletgazdát, F. I.-t a törvény életbe lépése után kérdeztük arról, miért gondolja úgy, hogy „a köztér mindenkié, a hajléktalanokat onnan kitiltani bűntény”.

magyarnarancs.hu: A Tetthely mint köztéri, vizuális figyelemfelkeltő akció a kormány hajléktalanpolitikája miatt született. Miért ezt a módját választottad a véleményalkotásnak?

FI: Művész vagyok, és gyakran alkotok utcára. Szeretem ezt a terepet, a méretei miatt régimódi alkotásnak számít, miközben nagyon provokatív, hiszen annyira kivédhetetlenül ott van mindenki szeme előtt.

false

 

Fotók: Nagy Balázs és Füsun Ipek

magyarnarancs.hu: És miért tartod fontosnak a hajléktalanpolitikát?

FI: Szerintem jelenleg Magyarországon nagyon teátrális a politikai élet, és a hajléktalanok ebben a játékvilágban olyan mellékszereplők, akik állandó, nyomasztó jelenlétükkel keltenek hangulatot a színpadon. Ha ezt a rendszerünk hibáival való mindennapi szembesülést sem vagyunk képesek elviselni – azért, hogy embereket jobb körülmények között tudhassunk –, akkor a hajléktalanpolitika már sokkal messzebbre mutat magánál.

magyarnarancs.hu: Hogyan zajlott ez a gerillaakciónak is nevezhető esemény?

FI: Nagyon egyszerűen: megbeszéltük, odamentünk, és elkezdődött a munka, ami a szokásosnál is relaxáltabban zajlott. Nekem nem volt párom, akit körberajzolhattam volna, de – szerencsére – egy hajléktalan fiatalember vállalta a kieső művész szerepét, úgyhogy ez a felmerülő gond is elhárult.

false

magyarnarancs.hu: Kik voltak a résztvevők?

FI: Művészek.

magyarnarancs.hu: Volt jelentősége a helyszínnek?

FI: Hogyne, a József Attila utcában ez az árkádsor a párjával együtt egy nagyon forgalmas útszakasz része; arra megy át a biciklisták útja, és sok a gyalogos is. Az első épületben boltsor működik, így érthető a panasz az ott éjszakázó hajléktalanokra. A rakparthoz közelebb eső árkádsor alatt viszont évek óta nem működik semmi, a szép boltsor ablakai mind be vannak plakátozva, ott senkit sem zavartak a fedél nélküliek. Három hete azonban innen is elűzték őket. Most tiszta és félelmetesen halott az egész árkádsor. Megláttam, és egyértelmű volt, hogy ez lesz a helyszín.

magyarnarancs.hu: Mi volt a legfőbb cél?

FI: Elgondolkodtató figyelemfelkeltés – de igazából én emlékművet állítok folyton, csak néha szigetelőszalagból.

Az akcióról készült teljes galéria itt nézhető meg.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.