Magyarországon a melegek és leszbikusok jogvédelmét a négy éve hatályos esélyegyenlőségi törvény hivatott biztosítani, amely az állami és hatósági szervekre, közintézményekre, munkáltatókra vonatkozik. A törvény azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a melegeket és leszbikusokat a magánéleti diszkrimináció ugyanúgy vagy még erőteljesebben érinti, mint a hivatali inzultusok.
Mivel az azonos nemű párok házasságáról szóló, 2007 szeptemberében benyújtott törvényjavaslatot a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága leszavazta, sokan a "regisztrált élettársi kapcsolat" érvénybe lépésére várnak, ám ez a gyermekvállalással egyáltalán nem foglalkozik.
"2006-ban tartottunk egy nagy esküvőt Flórával - meséli Emma. - Persze jelképeset, de volt minden, ami kell: menyasszonyi ruha, valaki, aki összeadott minket, brácsás, nagybőgős, négyemeletes esküvői torta. Hatalmas buli volt, és nagyon sok barátunk mondta később, hogy ez adott nekik erőt. Hogy mi megtettük, hogy ilyet is lehet! És tudom, ha végigcsináljuk a gyerekvállalást itt, Magyarországon, akkor azzal sok jót teszünk másoknak és talán a társadalomnak is. De kérdés, hogy megéri-e. Kérdés, hogy nekiÉ - simítja meg gömbölyödő hasát Flóra. - Mert mi meg tudjuk óvni magunkat, de őt nem biztos."
Ennek ellenére a pár nem borúlátó. Történetük idáig szerencsésen alakult. Több mint négy éve vannak együtt, az első pillanattól fogva úgy tekintettek egymásra, mint arra a partnerre, akivel
együtt szeretnének gyereket
nevelni. Flóra bizalmas viszonyban állt nőgyógyászával, az orvos tudta, hogy leszbikus, és azt is, hogy gyereket szeretnének. Mikor a körülmények alkalmasnak bizonyultak, ő maga segített az inszeminációban.
"Már a második alkalommal sikerült, ami nagyon ritka - mondja büszkén Flóra. - "Három-négy próbálkozás is lehet. Sőt az orvos elmondta az elején, hogy a hatodik az már lombik, szóval próbált felkészíteni."
"Õ lepődött meg a legjobban, amikor hívtuk, és mondtuk, hogy pozitív a teszt - teszi hozzá Emma. - Olvastam mindenféle fórumokat, és látom, azért ez nem olyan egyszerű heteroszexuális pároknál sem. Kell egy igazolás, hogy meddő vagyok vagy hogy a férjem az, rengeteg papírt ki kell tölteni."
2006 júliusa óta a házastársi vagy igazolt élettársi viszonyban nem élő, tehát az egyedülálló nők is vállalhatnak gyermeket mesterséges megtermékenyítés útján. Aközel kétéves törvénymódosítás azok számára nyitotta meg a gyermekvállalás lehetőségét, akik életkoruk vagy egészségi állapotuk (meddőség) következtében gyermeket természetes úton nagy valószínűséggel nem vállalhatnak. Ezzel a lehetőséggel élt Judit, miként több leszbikus társa is. Párjával alaposan végiggondolták a várható következményeket, és anonim donort választottak.
"Van, aki elmegy orvoshoz mesterséges megtermékenyítésre, de nem anonim donorral, hanem megszervezik. (Tulajdonképpen ugyanakkora eséllyel lehet otthon is csinálni. Erre házilagosan lehet eszközöket készíteni, sőt Amerikában árulnak is ilyet.) Persze ez olyan döntés, amit jól át kell gondolni, hiszen nagyon sok problémát felvet. Ha meddőségi centrumban csinálják, és ismert az apa személye, akkor neki egy apasági nyilatkozatot kell kiállítania. Hivatalosan ő lesz az apa még akkor is, ha nincs követelése. A két biológiai szülő egyenlő jogokkal rendelkezik, ami azt is jelenti, hogy a nem biológiai szülőnek nincsenek jogai."
Flóra és Emma gyermekének apja egy ismerős: heteroszexuális férfi, régi jó barátjuk. "Megállapodtunk, kötöttünk egy szerződést. Ezt a magyar jog nem fogja elfogadni, vagyis csak egy kölcsönös ígéret. Hogy sehol nem szerepel a neve, hogy nem fogunk tőle soha pénzt kérni, nem fogjuk rátukmálni a gyereket, tehát semmilyen formában nem fogunk rá mint apára igényt tartani - ő pedig megígéri, hogy nem akarja elvinni a gyerekünket, nem fog DNS-tesztet lobogtatni" - magyarázza Flóra.
"Izgulunk így is, de azt hiszem, mégis nyugodtabbak vagyunk, mint ha bementünk volna, hogy kérünk szépen egy humán barnát" - teszi hozzá Emma. "Legalább tudjuk, hogy a felmenőinek volt-e betegsége, hogy a személyiségében nagyjából mire számíthatunk - kontráz Flóra. - Majd besütöm a haját, hogy olyan szép hullámos legyen, mint a tiéd."
Persze vannak, akik nem érik be ennyivel. "Tavaly a Leszbikus Identitások Fesztiválján, egy gyerekvállalásról szóló workshop keretén belül egy pár elmesélte, hogy az egyikőjük fiútestvére a donorja a másik lánynak. Tehát a születendő gyerek kicsit genetikailag is kapcsolódik a párjához" - idézi fel Borgos Anna, a Labrisz Leszbikus Egyesület aktivistája, pszichológus, aki a "lakosság felvilágosításában" is részt vesz. "Van egy iskolai programunk, és állandó hallgatói kérdés, hogy akarunk-e gyereket, és mi lesz utána, ő is meleg lesz-e. Egyáltalán, hogy áll majd a nemi szerep sémáival, a mintái 'eltorzulnak-e', illetve hogy lehetnek-e személyiségzavarai ebből a helyzetből adódóan. Már vannak olyan országok, ahol felnőtt egy ilyen generáció. A longitudinális vizsgálatok során az derült ki, hogy semmivel sem gyakrabban személyiségproblémásak az azonos nemű szülők gyermekeiként felnövők, és ez a családmodell a szexuális orientációt sem befolyásolja, legfeljebb rugalmasabban kezelik a nemi szerepeket, kategóriákat; a homoszexualitás beépül a szocializációba mint lehetséges életforma. Ebben az aggodalomban implicit módon benne van az a társadalmi hiedelem is, hogy nem olyan jó dolog, ha melegek lesznek az emberek. Igazából szerintem ez egy irreleváns kérdés. Ami problematikus, amit valóban egy lehetséges és kezelendő konfliktusforrásnak érzek, az az, hogy ha az a gyerek találkozik a külvilággal - bölcsőde, óvoda stb. -, akkor mit tud vele kezdeni az a közeg. És azt gondolom, hogy azt a közeget kell inkább felkészíteni arra, hogy ezzel az egész jelenséggel tudjon mit kezdeni. Errefelé kéne munkálkodni."
A gyermeküket várók is így vélekednek. "Hipotetikusan tudunk arról beszélni, hogy majd mi lesz" - mondja Judit, aki szerint nyilván azok tudnak többet, akik nevelnek, neveltek már gyereket, vagyis akik korábbi heteroszexuális kapcsolatukból, házasságukból származó gyerekkel kezdtek később leszbikus kapcsolatot. S hogy mik az elképzelések? "Hát, forradalmárok leszünk! Erre egyszerűen nincs példa, nincs a köztudatban. És nekünk valahogyan meg kell teremteni. Úgy kell óvodát, iskolát keresni, hogy ismerjék el, még ha a jog nem is ismeri el, hogy a gyereknek
két anyja van
- ezt nem lehet eltitkolni." "Beszélgetni kell az óvó nénikkel, hogy tudják-e ezt vállalni, meg felügyelni, hogy ne szedjék darabokra a gyereket, lehet, hogy más gyerek szüleivel is kell beszélgetni, ez benne van a pakliban. És az is benne van, hogy lehet, hogy el fogunk menni külföldre, ha itt nem lesz Kánaán. Akkor majd külföldön lesz Kánaán" - teszi hozzá Emma.
"Nem akarok politizálni - mondja Flóra -, de nem olyan nagyon rózsás most éppen a közel- és távoli jövő. Ami itt most történik, az elég ijesztő. Ha csak megnézem, hogy a tavalyi melegfesztiválon mi történt! Mi ott vonultunk. Kilencven-nemtudomhány óta mindig részt veszek a felvonulásokon. Hogy velünk egyidős családapák, anyukák babakocsikkal vonulnak a felvonulás mellett, majd megérkezik a hatvanas generáció a maga kis tojásaival és elkezdenek dobálni - ez azért nagyon beteg. De annak semmi értelme, hogy csak panaszkodjunk. Az elmúlt tíz évben nagyon sok minden történt. Tíz évvel ezelőtt nem lett volna elképzelhető, hogy legyen regisztrált élettársi kapcsolat. És ez egy nagyon nagy lépés. Nagyon fontos, hogy Ungár Klára kiállt, és azt mondta, hogy leszbikus vagyok, nagyon fontos, hogy Szetey Gábor fölállt, és azt mondta, hogy meleg, nagyon fontos, hogy ott ült mellette frau Gyurcsány a Művész moziban, és drukkolt neki a melegfesztivál megnyitóján. Ezek nagyon fontos dolgok."
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából 2007-ben kutatás készült A leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) emberek társadalmi kirekesztettsége Magyarországon címmel. A Takács Judit-Mocsonaki László-P. Tóth Tamás jegyezte kutatás az MTA Szociológiai Kutatóintézet, a Háttér Társaság a Melegekért és a Labrisz Leszbikus Egyesület, illetve más LMBT-szervezetek közreműködésével jött létre. A kutatás során az LMBT-emberek társadalmi kirekesztettségét elsősorban állampolgári, politikai és társadalmi jogaik megtagadásaként, illetve meg nem valósulásaként vizsgálták az egyéni tapasztalatok tükrében. A jogrendszerben (a válaszadók 47 százaléka által) érzékelt diszkrimináció fő okaként a házasság és a közös örökbefogadás jogának megtagadása jelent meg. Emellett problémaként utaltak a - jogi keretek és elismerés híján az érintettek számára nehezen megvalósítható intézményesített párkapcsolatok és gyermekvállalás hiányával is összefüggő - magányos élet nehézségeire, a mesterséges megtermékenyítés hiányára, valamint a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmény szabályozatlanságára.
A közös örökbefogadás kapcsán külön figyelmet kapott, hogy jelenleg is vannak meleg és leszbikus párok által nevelt gyermekek, így legalább az ő jogaik védelmét kellene megteremteni úgy, hogy az egyik partner biológiai gyermekét az - őt amúgy is nevelő - másik élettárs örökbe fogadhassa.
Az LMBT-mintán belül a házasságot a női válaszadók jellemzően nagyobb mértékben támogatták, mint a férfiak. Akárhogyan alakul Magyarországon a regisztrált élettársi kapcsolat bevezetése, Flóra és Emma hosszú távon úgy tervezi, hogy nagy családot szeretnének, és a diploma megszerzése után Emma is örömmel adna életet egy gyereknek.
