A gyerek környezeti hatásaival kapcsolatban sok minden már a terhesség alatt eldől. A szükségletekről - kapkodó, kényszeres bevásárlás helyett - tapasztalt ismerősök révén listát is lehet készíteni, ezek egy részét a családból, barátoktól használtan is beszerezhetjük. A szemléletformálást a kórházban kell elkezdeni. A tudatos szülők az anya személyes adatai fejében járó ajándékcsomagot visszautasítják, és gondoskodnak róla, hogy a gyerek adatai se kerüljenek a gyártók kezébe - a törvény csak az első három hónapban tiltja, hogy a kórház kiadja az újszülöttek adatait. Útban hazafelé még postázni kell a központi adatkezelő szervet is diszkrécióra kötelező levelet, amit az illetékes jegyzőnek vagy a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal vezetőjének kell megküldeni, de be lehet adni személyesen is. Ha ezeket elmulasztjuk, az első három hónap után hetente érkeznek a család barátjaként bemutatkozó cégek reklámjai, később a gyerek is jóval több fogyasztásra ösztönző papírszemetet kap. Otthon a csecsemőt természetesen olyan gyerekszobában kell elhelyezni, ahol a bútorok felülete a létező legkisebb vegyszeres kezelésen esett át.
A pelenkázásnál
dől el igazán, hogy milyen lesz az újszülött ökológiai lábnyoma. Az eldobható pelenka vitathatatlanul a legegyszerűbb és legkevésbé taszító megoldás, de környezetvédelmi szempontból teljességgel vállalhatatlan. Egy gyerek a szobatisztaságig mintegy hatezret használ el belőle, csak az amerikaiak 49 millió darabot küldenek a szemétbe naponta, a lebomlási idő 2-500 év. Az eldobhatók a treehugger.org életmódmagazin szerint gyakran olyan nedvszívást fokozó anyagokat tartalmaznak, amelyeket a nyolcvanas években a tamponok gyártásából már kitiltottak. A mosható textilpelenka az egészségre kevésbé ártalmas, pláne, ha organikus kenderből, gyapjúból vagy bambuszból készült. Heti két órával több időt vesz el, a kiegészítő gumibugyit beszerezni pedig kész tortúra, de a hiedelmekkel ellentétben nem muszáj se kifőzni, se vasalni. És ami a lényeg: a teljes életszakaszra számított környezeti megterhelés a mosáshoz használt vízzel, energiával együtt egyes számítások szerint 47 százalékkal alacsonyabb. 2,5-3 éves korig ráadásul 170-200 ezer forintot spórolhatunk. Walesben létezik már pelenkamosoda, amely házhoz jön: a szennyest begyűjtik, kimossák és visszahozzák. Két-három éve már nálunk is könnyebb teljes egészében lebomló ökopelenkát beszerezni, köztes megoldásnak ott az eldobható betéttel rendelkező kombi holmi. A legzöldebb utat az Egyesült Államokból pár évtizede indult radikális "Pelenkamentes Mozgalom" kínálja, amely nem győzi hangsúlyozni, hogy a világ nagyobbik részén simán elvannak pelenka nélkül. A pelenkamentes családban a lehető legtermészetesebb módon, odafigyeléssel reagálnak az utódok szükségleteire. A kötődést erősítő módszer egyszerű: a szülő a ráutaló magatartás jeleiből olvas, később kondicionálással elérheti, hogy a gyerek egy bizonyos hangot hallasson, amikor ürítenie kell. Az első néhány sikertelen kísérlet nyomainak eltüntetésére az interneten sokfajta organikus folttisztítót, kéz- és arclemosót találunk.
A szoptatás vagy tápszer
kérdésében is könnyű dönteni. A női mellnek nincs ismert környezeti mellékhatása, kivéve, ha a szoptatási időszak előtt implantátumot kell eltávolítani. A táp gyárban készül és utaztatják, az anyatej ingyenes, egészségesebb, a tápon tartott gyerek széklete ráadásul sokkal penetránsabb szagot áraszt. Ha valaki kénytelen tápszerrel etetni, keressen organikus formulát (Nyugaton már fair trade is kapható!), és semmiképp se olyan cégtől vásároljon, amely a világ legelmaradottabb részeiben is reklámoz. A Nestlé a nyolcvanas években támadások kereszttüzébe került a csecsemőtápszer marketingje miatt. A fejlődő országokban folytatott rámenős kampányokkal - ingyenes minták, kórházak szülészeti osztályainak látogatása és támogatása - azt a látszatot keltette, mintha a tápszer jobb lenne az anyatejnél. Ez különösen tiszta ivóvízben szegény területeken, az alacsonyan iskolázott szegények körében járhat katasztrofális hatásokkal. A cég elleni többéves bojkott hatására az Egészségügyi Világszervezet etikai kódexet hozott létre az anyatejpótló tápszerek forgalmazására és reklámozására. Ezt hol betartják, hol nem.
Az ökoszülő a fürdőszobában, az újsággal becsúsztatott különféle testápolók, hintőporok, olajok és krémek termékmintái között sem veszíti el a fejét. A természet mellett a csecsemőt is kíméljük, ha az 5-600 vegyülettel impregnált fenéktörlő kendő használata helyett inkább a csap alá lógatva mossuk le. Amíg a kúszás-mászástól nem lesz irdatlanul koszos, esti fürdetése történhet sima vízzel, a hajmosáshoz sem kell mindig sampon, a legtöbb gyerek haja kamaszkoráig alig zsírosodik. A kozmetikai ipar a női árupaletta jelentős részét már kiskorúaknak is kínálja, de egy újszülöttet végképp nem kell parfümszaggal beborítani, a patikában kapható egyszerű, illatmentes krémek tökéletesen megteszik. Az olasz zöldoldalak testápolónak természetesen olívaolajat ajánlanak, ami igény szerint paradicsomból, mozzarellából és bazsalikomból álló bőrnyugtató pakolással is kiegészíthető.
A helyes étrend kialakítása az egyik legnehezebb feladat, kiváltképp egyéves kor után. Lehetőleg minél egyszerűbb, kevésbé feldolgozott étellel, saját készítésű koszt és biobébiételek kombinációjával etessünk. A bio másfél-kétszer annyiba kerül, de ne legyünk smucigok, a pelenkán spóroltunk. Jó, ha tudjuk, hogy a bébiétel üvege nem visszaváltható, speciális teteje miatt a háztartásban sem könnyű hasznosítani. Az állományjavítók, puffasztók, savanyúságszabályozó anyagok miatt felesleges junk fooddal (babapiskóta, háztartási keksz) tömni a gyereket, az pedig unalomig ismert, hogy szomjoltásra a víz a legjobb. Inkább üvegtányért és fémkanalat használjunk, nemrég bizonyosodott be, hogy a különböző gyerekholmikhoz is használt műanyaglágyítók károsak az egészségre. Néhány törést bele kell kombinálni.
Az öltöztetés
jelentős önfegyelmet kíván, ráadásul időről időre vérbe kell fojtanunk a kirakatok előtt megszédülő családtagok támadásait. Az utánpótlás egy részét turkálókból, babakörök révén biztosíthatjuk, keressük a természetes anyagokat! Ha új holmira van szükségünk, ne feledjük, hogy a magyar gyerekruha- és cipőipar túlélte a felnőttekét, lehet tehát úgy vásárolni, hogy a helyi hazai gazdaságot éltessük, és a kisebb szállítási szén-dioxid-kibocsátást támogassuk. Alkalmazzunk külön utcai/társasági és játszó/nyűhető ruhaszettet, utóbbi lehet kicsit foltosabb. Így kevesebb a mosás, és a gyereknek sem kell folttisztító vegyszerben áztatott ruhákba öltöznie, amúgy pedig részesítsük előnyben a mosószódát, öblítésre az ecetet. A vegyszerező tisztaságmánia nemcsak környezetkárosító, de ránk is visszaüthet: tanulmányok szólnak arról, hogy a baktériummentes karanténban tartott gyereknél gyakoribb az allergia, az asztma és az ekcéma. Természetesen új játékokat sem kell folyton vásárolnunk, a távlatosan gondolkodó ökoszülő időnként inkább elrejt néhány régi, kevésbé kurrens darabot. Ezeket a gyerekek néha megsiratják, ám nagyon hamar elfelejtik, így amikor egyszer csak előkerülnek, teljes a boldogság. A játékok családok között is vándorolhatnak. A cserealap legyen tartós, természetes (megújuló) anyagokból készüljön. Viszont bútorból alig kell valami, egy jó fekhelyen és etetőszéken kívül legfeljebb egy autós gyerekülést kell szereznünk.
Az első időkben a zöldszemmel legsötétebb kísértések a helyváltoztatáshoz, az autóhoz kötődnek. Helyzetünkön javíthatunk, ha a gyerekkocsiból százezer forintos mini terepjáró helyett könnyűszerkezetes, tömegközlekedésben is jól használható darabot veszünk. Ha pedig a szemléletformálás addigra beérett, a gyerek úgyis maga szúrja ki a klímagyilkos kocsink gumiját, ha avval akarjuk óvodába vinni.
"Önző szaporodás"
Hiába az odafigyelés, minden megszületett gyerek radikálisan növeli a szülők ökológiai lábnyomát - hangoztatják egyes mindenre kész környezetvédők, akik szerint ha tényleg meg akarnánk menteni a bolygót, nem szabadítanánk rá új és új fogyasztókat, hanem leállnánk a gyerekvállalással. A népességrobbanás ugyan a szegényebb országokban zajlik, de az észak-amerikaiak és európaiak környezeti hatása magasan átlag feletti, így elsősorban nekik kell áldozatkészen lemondaniuk a jórészt úgyis önző okokból zajló szaporodásról. Tavalyelőtt az Ethical Consumer brit magazin, pár hónapja a Daily Mail napilap számolt be olyan párokról, akik önmaguk sterilizáltatásával gondoskodnak arról, hogy ne őket hibáztassuk a Föld pusztulásáért. Nemzés helyett eszerint ott az örökbefogadás, ha pedig elég sokan követjük a példát, a bolygó nemsokára valóban fellélegezhet.
