Kevés olyan hely van a közelünkben, ahová benézett és/vagy muzsikált Prince, Sade, a Nirvana, Iggy Pop, Herbie Hancock vagy éppen Johnny Depp. A bécsi U4 ilyen hely. Nem a metró, hanem a diszkó.
A Pécsi Járásbíróság bűnösnek mondta ki garázdaságban a város sétálóutcájában felállított Weöres Sándor-szobrot tiltakozásul liszttel leöntő Böszörményi István szobrászt.
Tessék helyet foglalni – de szó szerint ám! Ha a Cirkónak adományoz, még az is lehet, hogy a neve ott díszeleg majd egyik vagy másik széken, esetleg a kanapén.
Gerilla-plakátkampányt indított a Krétakör Szabadiskolája: diákok és érintettek hívják fel a figyelmet a szegénységre, a hajléktalanságra és a lakhatási válságra.
Nem egyszerű Budapest peremkerületében városnéző sétát szervezni, de talán könnyebb, ha az apropót az első magyar sorozatgyilkos munkássága szolgáltatja. Kiss Béla rémtettei leszorították a címlapokról az I. világháború híreit, bár ezenkívül is történt egy és más Cinkotán az elmúlt ezer évben.
Heti lapszámunkban megismerkedhetnek a Budapest folyóirat kalandos történetével, amely az elmúlt 69 évben kétszer is megszűnt, ám tíz éve ismét létezik. Ráadásul október közepe óta az összes létező számot végiglapozgathatjuk odahaza. Török András kulturális menedzser, a lap állandó szerzője avatott be a részletekbe.
A századforduló legnagyobb demokratikus bulihelyei voltak, ahol a különböző társadalmi csoportok együtt tombolhattak. A nagyvárosi életforma pótolhatatlan részeivé váltak, pezsgő, bohó, sokszínű kulturális életet biztosítottak. Nem ám egy tejeskávé vagy egy forró csoki volt a törzsvendég kedvence, a kávéházi kultúra egészen más, már-már egzotikus jelenség volt a fővárosban.