A magyar vasút első négytengelyes gyors motorkocsiját a Ganz-gyárban építették – mindjárt két példányban. Az 1934-re elkészült járművek azonban nem megrendelésre készültek. Noha az akkori politika mindent megtett, hogy „helyzetbe hozza” a magyar ipart, a sínautóbusz annyi újdonsággal lepte meg az értő közönséget, hogy kérdéses volt jövője. Ám a próbafutások a gyárat igazolták, a 110 km/ó legnagyobb sebességre képes kocsikat a MÁV nemcsak megvásárolta és a Budapest–Bécs útvonalon forgalomba is állította, de további ötöt rendelt meg, amelyek 1940-re készültek el.
 Fotó: Fortepan.hu | |
Azért ilyen lassan, mert a motorkocsi közben komoly nemzetközi sikert is aratott – innovatív megoldásaiért 1937-ben elnyerte a Közép-európai Vasútegylet nagydíját –, vagyis külföldi megrendelések is érkeztek hasonló járművek gyártására. A sínautóbuszt állítólag maga Gömbös Gyula nevezte el Árpádnak. Ez konkrétan a legelső elkészült példánynak volt a neve, míg a másodiké Előd lett. A később elkészült kocsik Tas, Huba, Szent István, Szent László és Mátyás király neveket kaptak, egy részük a háborúban pusztult el, de volt, ami külföldre került. A legérdekesebb talán az Előd sorsa: a kocsit 1945-ben az oroszok utasítására luxusszalonkocsivá alakítottak át, 1948-ig a Vörös Hadsereg birtokában volt, majd visszakerült ún. különcélú járműként MÁV-hoz. Nem vigyáztak rá rendesen: 1969-ben „karambolozott” és selejtezték.
Az utókor számára egyetlen Árpád motorkocsi maradt meg, az 1935-ben gyártott, 23-as pályaszámú sínautóbusz, ami eredetileg a Tas nevet viselte. A kocsit 1937-ben Bulgáriában is bemutatták, Gömbössel ellentétben III. Borisz bolgár cár nem névadással bíbelődött, hanem átvette az irányítást a mozdonyvezetőtől.
 Fotó: Fortepan.hu | |
