Design Hét Budapest

Felnőttjátszótér

  • Götz Eszter
  • 2014. november 23.

Lokál

Az önellátó konyha, a vasúti információs rendszer és az életmentő aknakereső persze nem játék, és csak látszólag nincs semmi közük a dizájnhoz.

Új helyre került az idei Design Hét rendezvénysorozatának alaphangját adó két nyitókiállítás: igen, ezt a kört is a Várbazár vitte, annak déli palotája, ahol az anyag mindössze két-két, együtt sem túl nagy termet kapott. Felét a hazai, felét a vendégjátékos holland dizájnerek. Nem volna rossz helyszín, hiszen Ybl mester és közönsége pontosan tudta, milyen nagyot szól a társművészetek kooperációja, ahogyan a kortárs dizájn is a különféle területek összehangolásával teremt új minőséget. Csakhogy a szűkre szabott térben, az emeleti – ráadásul egyszerre kevés látogatót elviselő – teremsorba szorulva az idei kiállításpáros sokkal jelentéktelenebbnek tűnik, mint a korábbi évek nagy tárlatai. Azok, néha túl sok művel és emiatt persze kesze-kuszán, de mégiscsak a város közepén, a Design Terminálban várták a bezúduló közönséget. Nagyon távol áll ez a palotába zárkózó atmoszféra a fejlesztői kreativitástól, a közösségi innovációtól, a mindennapokra reagáló gondolkodási mintáktól, amivel amúgy a kortárs dizájn legizgalmasabb szeletét bemutató két összeállítás foglalkozik.

Amit viszont az idei tárlatokon kap a néző, az meglehetősen átírja a dizájnról alkotott fogalmait. Tárgyat például alig talál, a látottakból neki kell kibányásznia a lényeget (a magyar kiállításon sokszor az eligazítónak szánt szövegek sem segítenek), formai elegancia, látványos arculat alig játszik szerepet. Nem is nézni kell a munkákat, hanem olvasni, tapogatni, mellettük ugrálni, végiggondolni a folyamatábrákat, szóval ez az egész inkább egy felnőttjátszótér. Íme, a dizájn, érteti meg a közönséggel a kiállítás címe (Átvitt értelem): a folyamatok átláthatósága, az egyszerű használat, a mintateremtés, az újragondolás, a do-it-yourself attitűd, amit ma már fejlesztői élménynek nevezünk.

A magyar anyagot a 2007-ben indult innovációs labor, a Kitchen Budapest egyik alapítója, Nemes Attila válogatta, és röviden talán úgy foglalható össze, mint a fejlesztők fejére nőtt felhasználók ötletáradata. Hasznos, életmentő vagy csupán a játék izgalmáért kifejlesztett alkalmazások, amelyek egy-egy szakma, élethelyzet vagy csak a mindennapi bosszúságok ingereire reagálnak. Van köztük, ami már világkarriert futott be: a FruitFlan nevű – Kangyal András és csapata által kifejlesztett – látogatottságelemző rendszert a BBC használja; a Sold elnevezésű netes használtcucc-árusító alkalmazást, amit Lakatos Dávid amerikai tervezőkkel közösen alkotott meg, villámgyorsan megvásárolta a Dropbox mögött álló világcég. Juhász Márton fejmozgással irányítható közlekedési rendszere, a Gyroset – lényegében a teljesen mozgásképtelen betegek önálló közlekedését teszi lehetővé – 2013-ban egy szilícium-völgyi innovációs világverseny győztese lett. Az első teremben rá lehet mozdulni a 2004-ben nagy visszhangot kapott Distributed Projection Structure érzékeny fénykompozíciójára – szó szerint rámozdulni, mivel az eszköz algoritmussá, abból pedig fényjátékká alakítja a környezetében észlelt fizikai mozgást. Van itt robothal, önellátó konyha és interaktív közlekedési tábla, ovis játékká alakított kipikopi-kapukód, és bármilyen tárgyat internetre köthető, okos eszközzé alakítható processzor, hogy a kreatív alsósok se maradjanak ki a buliból.

A hollandok a címmel is jelzik, hogy a dizájn számukra azonos a mindennapok intelligenciájával. Szemerey Samu kurátor többnyire közösségek által indított-végiggondolt projekteket mutat be. Ilyen a technológiát a háttérbe rejtő „hidden design” szemlélet, a vasúti peronokon végigfutó real-time információs rendszer, az olcsóbb, „fair” mobiltelefonokat előállító, lényegében morális gazdasági kereteket kívánó közösségi projekt, az Alzheimer-kór igényeire válaszoló vizuális arculat, de a sor elmegy egészen a viselhető építészetig és a legócipőig. Katartikus élményt azonban csak egy nagyon egyszerű tárgy tudott hozni, ami a hagyományos formatervezés és a szociális felelősség határáról érkezett. Ez Massoud Hassani széllel hajtott aknakeresője, egy GPS-szel ellátott, bambuszból és vécépumpafejekből eszkábált ördögkerék (a kiállításon a makettje, a földszinti belső udvarban viszont maga a tárgy is jelen volt), ami évente több tízezer ember életét mentheti meg a taposóaknákkal teli, egykori vagy mai háborús területeken. Ahogyan az intelligens rendszereket, ezt is néhány pillanat alatt szerelik össze az ovisok.

Október 3–10. A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)