Design Hét Budapest

Felnőttjátszótér

  • Götz Eszter
  • 2014. november 23.

Lokál

Az önellátó konyha, a vasúti információs rendszer és az életmentő aknakereső persze nem játék, és csak látszólag nincs semmi közük a dizájnhoz.

Új helyre került az idei Design Hét rendezvénysorozatának alaphangját adó két nyitókiállítás: igen, ezt a kört is a Várbazár vitte, annak déli palotája, ahol az anyag mindössze két-két, együtt sem túl nagy termet kapott. Felét a hazai, felét a vendégjátékos holland dizájnerek. Nem volna rossz helyszín, hiszen Ybl mester és közönsége pontosan tudta, milyen nagyot szól a társművészetek kooperációja, ahogyan a kortárs dizájn is a különféle területek összehangolásával teremt új minőséget. Csakhogy a szűkre szabott térben, az emeleti – ráadásul egyszerre kevés látogatót elviselő – teremsorba szorulva az idei kiállításpáros sokkal jelentéktelenebbnek tűnik, mint a korábbi évek nagy tárlatai. Azok, néha túl sok művel és emiatt persze kesze-kuszán, de mégiscsak a város közepén, a Design Terminálban várták a bezúduló közönséget. Nagyon távol áll ez a palotába zárkózó atmoszféra a fejlesztői kreativitástól, a közösségi innovációtól, a mindennapokra reagáló gondolkodási mintáktól, amivel amúgy a kortárs dizájn legizgalmasabb szeletét bemutató két összeállítás foglalkozik.

Amit viszont az idei tárlatokon kap a néző, az meglehetősen átírja a dizájnról alkotott fogalmait. Tárgyat például alig talál, a látottakból neki kell kibányásznia a lényeget (a magyar kiállításon sokszor az eligazítónak szánt szövegek sem segítenek), formai elegancia, látványos arculat alig játszik szerepet. Nem is nézni kell a munkákat, hanem olvasni, tapogatni, mellettük ugrálni, végiggondolni a folyamatábrákat, szóval ez az egész inkább egy felnőttjátszótér. Íme, a dizájn, érteti meg a közönséggel a kiállítás címe (Átvitt értelem): a folyamatok átláthatósága, az egyszerű használat, a mintateremtés, az újragondolás, a do-it-yourself attitűd, amit ma már fejlesztői élménynek nevezünk.

A magyar anyagot a 2007-ben indult innovációs labor, a Kitchen Budapest egyik alapítója, Nemes Attila válogatta, és röviden talán úgy foglalható össze, mint a fejlesztők fejére nőtt felhasználók ötletáradata. Hasznos, életmentő vagy csupán a játék izgalmáért kifejlesztett alkalmazások, amelyek egy-egy szakma, élethelyzet vagy csak a mindennapi bosszúságok ingereire reagálnak. Van köztük, ami már világkarriert futott be: a FruitFlan nevű – Kangyal András és csapata által kifejlesztett – látogatottságelemző rendszert a BBC használja; a Sold elnevezésű netes használtcucc-árusító alkalmazást, amit Lakatos Dávid amerikai tervezőkkel közösen alkotott meg, villámgyorsan megvásárolta a Dropbox mögött álló világcég. Juhász Márton fejmozgással irányítható közlekedési rendszere, a Gyroset – lényegében a teljesen mozgásképtelen betegek önálló közlekedését teszi lehetővé – 2013-ban egy szilícium-völgyi innovációs világverseny győztese lett. Az első teremben rá lehet mozdulni a 2004-ben nagy visszhangot kapott Distributed Projection Structure érzékeny fénykompozíciójára – szó szerint rámozdulni, mivel az eszköz algoritmussá, abból pedig fényjátékká alakítja a környezetében észlelt fizikai mozgást. Van itt robothal, önellátó konyha és interaktív közlekedési tábla, ovis játékká alakított kipikopi-kapukód, és bármilyen tárgyat internetre köthető, okos eszközzé alakítható processzor, hogy a kreatív alsósok se maradjanak ki a buliból.

A hollandok a címmel is jelzik, hogy a dizájn számukra azonos a mindennapok intelligenciájával. Szemerey Samu kurátor többnyire közösségek által indított-végiggondolt projekteket mutat be. Ilyen a technológiát a háttérbe rejtő „hidden design” szemlélet, a vasúti peronokon végigfutó real-time információs rendszer, az olcsóbb, „fair” mobiltelefonokat előállító, lényegében morális gazdasági kereteket kívánó közösségi projekt, az Alzheimer-kór igényeire válaszoló vizuális arculat, de a sor elmegy egészen a viselhető építészetig és a legócipőig. Katartikus élményt azonban csak egy nagyon egyszerű tárgy tudott hozni, ami a hagyományos formatervezés és a szociális felelősség határáról érkezett. Ez Massoud Hassani széllel hajtott aknakeresője, egy GPS-szel ellátott, bambuszból és vécépumpafejekből eszkábált ördögkerék (a kiállításon a makettje, a földszinti belső udvarban viszont maga a tárgy is jelen volt), ami évente több tízezer ember életét mentheti meg a taposóaknákkal teli, egykori vagy mai háborús területeken. Ahogyan az intelligens rendszereket, ezt is néhány pillanat alatt szerelik össze az ovisok.

Október 3–10. A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.