magyarnarancs.hu: A fővárosi lokálpatrióták folyóirata, a Budapest első számát 1945-ben nyomtatták ki, két évig volt kapható, aztán megszüntették. 1966-ban újraindult, akkor huszonkét évet élt. A harmadik folyam 2004. március 15-én jelent meg először, s azóta is minden hónapban.
Török András: A lap megjelenését egy hozzám hasonló Budapest-rajongókból álló civil csoport, a Nagy Budapest Törzsasztal létrehozása előzte meg 2002-ben. Eleinte tényleg semmi másról nem szóltak az összejöveteleink, csak beszélgettünk, emlékeztünk, megosztottuk élményeinket, de egy idő után ennél többet akartunk. Buza Péter, kiváló helytörténész – aki korábban a Népszabadság Budapest-rovatának a szerkesztője volt –, állt elő az ötlettel, hogy indítsuk újra a Budapest folyóiratot. Ennek immár tíz éve, és eleinte nem is nagyon bíztunk abban, hogy hosszú életű lesz, mivel a lapot az előfizetésekből és adományokból tartjuk fenn. Ám úgy tűnik, azért van rá igény, noha minden egyes lapszám elkészülte kész csoda. Azonban a hagyományok miatt továbbra is ragaszkodunk a nyomtatott megjelenéshez. 1945-47 között egy nagyon színvonalas, szabad szellemű és független folyóiratként működött a Budapest, és igaz ugyan, hogy amikor 1966-ban újraindult, függetlenségről már nem lehetett szó, az akkori körülmények között is kiemelkedő nívót képviselt. Emlékszem, diákként én is előfizettem rá, és fantasztikus élményt jelentett egy-egy szám, hiszen az egyedüli olyan lap volt akkoriban – nagyszerű fotókkal –, ami megidézte a régi Budapestet.
| ||
magyarnarancs.hu: Honnan jött az ötlet, hogy digitalizálják a régi, szinte már csak könyvtárban fellelhető lapszámokat?
TA: Amióta a honlapunk létezik, szerettünk volna egy kereshető archívumot létrehozni, közkinccsé tenni a korábbi számokat, mi több, egy olyan egyesített adatbázist, ami címszavak szerint is kereshető. Hogy mindez meg is valósulhatott, ahhoz kapcsolatba kellett kerülnünk az Arcanum Adabázis Kft. vezetőjével, Biszak Sándorral, aki nemcsak üzletember, de egy nagy szellemi étvágyú értelmiségi is. Az Arcanum munkásságát nagyon tiszteljük és nagyra tartjuk (Képeslap-adatbázis projektjükről itt írtunk.), és örömünkre szolgált, hogy vállalták ezt a feladatot. Lényegesen olcsóbban a piaci árnál, bár számunkra még ez is megfizethetetlenül soknak tűnt.
magyarnarancs.hu: Hogyan teremtették elő rá a forrást?
TA: A pénz magja cégem, a Summa Artium idén tavaszi árverésén jött össze. Ez évtől az a szokás, hogy minden projekt, amelyre nem gyűlt össze elég pénz a helyszínen, felkerül a NIOK Alapítvány működtette adjukossze.hu közösségi portálra, itt gyűlt össze végül, több tucat ember jóvoltából az az 1,2 millió forint, amennyire szükség volt. Valóban elmondhatjuk, hogy a Budapest folyóirat digitalizálása közadakozásból jött létre. Voltak, akik névtelenül adakoztak, de a legtöbben örömmel adták a nevüket. A leginkább egzotikus adakozó a „Tolerancia & Testvériség Szabadkőműves Vegyes Páholy” volt. Az összes adakozó listája itt.
| ||
.jpg "false")
magyarnarancs: Hogy működik a digitális Budapest?
TA: Minden 1945 óta megjelent lapszám összes oldalát beszkennelték, ezek évfolyamonként is böngészhetők, de úgy is, hogy ha rákeresünk egy-egy szóra, akkor megjeleníti az összes találatot, ami ezzel kapcsolatban a hatvankilenc év alatt megjelent. Az archívum bárki számára hozzáférhető, és teljesen ingyenes. Az oldal terveink szerint évenként frissül az aktuális számokkal, mert ahhoz továbbra is ragaszkodunk – már csak a hagyományok miatt is –, hogy először nyomtatásban legyen hozzáférhető. Annyit azonban még el kell mondanom, hogy az Arcanum afféle ráadásként vállalta még azt is, hogy beszkenneli az 1928 után megjelent budapesti telefonkönyveket is, ami a megszállott Budapest-rajongók számára tulajdonképpen kiváló kutatási anyag lehet. Ebbe a projektbe sikerült belevonni a Postamúzeumot. Most úgy látszik, hogy ők nem engedik feltrancsírozni az összes példányukat – lehet, hogy a hiányzó darabokat nekünk, a Nagy Budapest Törzsasztal tagjainak kell összeadnunk. Ha kell, örömmel megtesszük.
