U4 – Bécs és ami alatta van

  • m.a.
  • 2014. december 17.

Lokál

Kevés olyan hely van a közelünkben, ahová benézett és/vagy muzsikált Prince, Sade, a Nirvana, Iggy Pop, Herbie Hancock vagy éppen Johnny Depp. A bécsi U4 ilyen hely. Nem a metró, hanem a diszkó.

Persze nem kell ragaszkodni a diszkó meghatározáshoz, hiszen korántsem egy zenei műfajhoz kötődő szórakozóhelyről van szó, hanem a világ zenei életének Bécsben található nyúlüregéről. Az 1980-ban létrejött klub lassan betölti a 35. évét, bár régi fénye talán már megkopott. A 2006-os újranyitás óta inkább diszkóként és egyetemista partiközpontként szerepel, mintsem alternatív kultúrlokálként. Történetei és híre azonban mit sem koptak, és az U4 neve még mindig egyet jelent a nyolcvanas évek fiatalságával.

false

A hely a 4-es metró új megállója és egy bevásárlócentrum rejtekén található, Bécs Meidling nevű részén, a Schönbrunner Straße 222. alatt. A régi, lerombolt megálló és a pincehelyiség lett az U4 otthona. Helyén azelőtt is egy klub volt, a Copa Cabana, amely azonban korántsem volt olyan meghatározó, mint utódja lett.

Az U4 tudott valamit, mondják a visszaemlékezések. Megragadta a korszellemet, már ha ezt plasztikusan el tudjuk képzelni. A helyet eredetileg borozónak szánták, de az ablaktalan pincehelyiség nem volt erre alkalmas, így döntöttek a klubnyitás mellett 1980. május 8-án. Ossi Schellmann és társai azonban a mainstream diszkózene helyett az underground szcéna és az akkor még valóban új újhullám otthonát akarták létrehozni. Belépőt nem szedtek, helyette 8 schilling „zenei támogatást” (Musikschutz) fizettek a kíváncsiak. A visszaemlékezések szerint a nyitóbuli előtt egy órával még semmi nem volt kész. A villanyszerelő a táncterem közepén állt egy létrán, kezében kötegnyi kábel, szájában egy joint… Így indult, és ebből a helyből lett legenda, ahol szinte mindenki fellépett, aki kicsit is számít. Az egyetlen olyan bécsi klubbá vált, amelynek a neve külföldön is jelentett valamit.

„Az U4 egy olyan éra szinonimájának tekinthető, ami hasonló a század eleji Central Caféhoz vagy a 60-70-es évek Hawelka kávézójához” – írták róla, nem véletlen, hogy 1989-ben az U4 adott otthont az első melegklubnak, és az U-Mode is innen indult, ami az alternatív divatélet legnagyobb és legnevesebb eseményének számított, a fiatal designerek találkozási pontjának. Szóval akkoriban, ami kreatív és innovatív volt Bécsben, az itt történt.

A konzervatív politikusok először persze hatalmas veszélyt láttak a helyben, ezért egy rövid időre bevonták az U4 ún. táncengedélyét. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy emiatt vált szokássá az élőzenei koncertek rendezése. Falcónak (aki egyébként a Mozart-kugel után valószínűleg az osztrákok legkedveltebb exportcikke) szinte a lakása volt a hely, ahonnan nem csak pályája indult, de több dalban is megénekelte.

Falco (1957-1998)

Falco (1957–1998)

„Az U4 nem csillogás és tündérmese, az U4 tömeg, lárma, forróság, füst, szex, legális és kevéssé legális drogok egyvelege” – írta róla Conny de Beauclaire, a mindenkori biztonsági őr, beengedő- és kidobóember. Conny az U4 kulcsfigurája. Eredetileg egy francia nemesi család elkószált tagja, aki ’80 óta itt dolgozik, mindenki ismeri és mindenkit ismer. A sztorijaival könyveket lehetne megtölteni. Emlékszik, mikor Prince egy nagy bécsi fellépése után zártkörű kis klubkoncertet adott az U4-ban; Falcóval pedig olyan jó barátságban volt, hogy az énekes még a dalok címadásakor is kikérte Conny véleményét. Persze nem volt mindig minden szép és jó, négy-öt komolyabb fizikai támadásról ír Conny. Az egyik legmeredekebb az a magánparti volt, ahol egy colt és egy kés borzolta a hangulatot, de összetűzés szerencsére nem lett. Kevésbé volt megnyugtató vége annak, amikor egy tiroli fickó, miután nem engedték be totál részegen a klubba, elővett egy gépfegyvert és belelőtt az ajtóba, majd teljes nyugalommal taxiba szállt és elhajtott.

„Mindenki az U4-be járt, és minden ott történt” – írja egy egykori törzsvendég. Az osztrák zenei élet legjava megfordult itt: Hansi Lang, Sissy Pink, Mario Soldo, Helmut Lang… Mario Soldo, aki pultos és dj is volt a helyen, legszívesebben a Divine-koncertre emlékszik: rajongóként megélni, hogy ott játszott előtte, és a túlvilágított kisszínpadról lejőve az énekes tőle kért zsebkendőt. „Én pedig gálánsan átnyújtottam neki egy tekercs WC-papírt” – írja. De előadott itt Clapton, az AC/DC, a Stones; Stanley Clarke, Herbie Hancock: a műfajokat és a neveket hosszan lehetne sorolni. A színpad mögötti termekben folyt a VIP-részleg élete. Raktárak, próbaterem, lakó- és klubszoba – ahova nem lehetett jegyet váltani, csak bekerülni: az U5.

Conny de Beauclaire

Conny de Beauclaire

 

Az első nagy átalakítás 1989-ben zajlott, mikor a klub teljesen kiégett – ez azonban még nem jelentette a klub végét. 2005-ben viszont új gárda került a hely élére – s ez nagyon gyorsan a bezárást is jelentette. Egy év múlva indultak újra, azóta az U4 igyekszik őrizni régi arcát, ápolni a kultusz emlékét. Falco-emlékesteket tartanak évente, megmaradtak a klubrendezvények is, ám az osztrákok úgy tartják, hogy a régi jó Kultur-Hotspot helyett Party-Hotspot lett belőle. „Az U4 ma már olyan, mint bármelyik más diszkó” – meséli egy ott dolgozó. Másrészről viszont egyet jelent Bécs kamaszodó és felnövő nyolcvanas évekbeli városával.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.