rés a présen

„Minden bicajtávra van”

  • rés a présen
  • 2023. július 5.

Lokál

Szutorisz Szabolcs főszervező, Tricikli Fesztivál

rés a présen: Hogyan született a Tricikli Fesztivál?

Szutorisz Szabolcs: A Tricikli Fesztivál – Irodalom három keréken elnevezésű rendezvénysorozat 2021-ben jött létre, de maga az ötlet már előtte is megvolt. Petró Annamáriával közösen találtuk ki az alapokat. Mindketten ugyanabban a kulturális közegben mozgunk Szegeden. Ő akkoriban a MASZK Egyesület által működtetett Megálló Közösségi Házban dolgozott, én a Grand Caféban, esténként pedig gyakran ültünk egy társaságban a Jazz Kocsma valamelyik asztalánál. És akkor most el is soroltam az alapító helyszíneket. A Jazz Kocsmához több szálon kötődöm. Egyetemista éveimben először pultosként, később zenés irodalmi bemutatók szervezőjeként dolgoztam itt. Utóbbiból Új Krisztina barátom közreműködésével még egy tehetséggondozó íróműhely is kinőtte itt magát, Törzsasztal Műhely néven.

rap: Irodalom és a kerekezés – hogyan jönnek ezek össze?

SZSZ: Azt hiszem, a kerekezés volt előbb. Szegeden minden bicajtávra van. Lineáris programstruktúrát akartunk, mert az a cél, hogy úgy kössük össze a helyszíneket, hogy közben a közönséget is magunkkal vigyük. A lényeg az, hogy a kisközösségi buborékokból kicsalogatva a látogatókat, megmutassuk nekik a különböző profilú, de minőségi kultúrát közvetítő civil szerveződéseket. Mivel a jól megválasztott szavaknak széles a hatókörük, útközben az is egyértelmű lett, hogy az irodalom fogja ezt a kezdeményezést összekovácsolni.

rap: Mikor lesz az idei rendezvény?

SZSZ: Már az első év után megkerestek minket Sepsiszentgyörgyről, hogy tarthatnának-e ők is Tricikli Fesztivált. A szegedi szervezőkkel végül úgy döntöttünk, hogy ha már így alakult, ne aprózzuk el a bővülést, keressük fel a vajdasági barátainkat is. Ez is bejött. 2022-ben már Magyarkanizsával és Sepsiszentgyörggyel együtt vágtunk neki a szervezésnek. Így van ez az idén is. Magyarkanizsán és Sepsiszentgyörgyön már lezajlott a 2023-as Tricikli Fesztivál, Szegeden július 13–16. között csapunk a drótszamarak közé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.