Omara Portuondo

  • m. l. t.
  • 2001. augusztus 2.

Lokál

Míg a Buena Vista Social Clubnak csak az emlékét őrzi Havanna, a Tropicana Night kabaréban a mai napig zajlik az élet, és állandó fellépői között van Omara Portuondo is, immár ötvenöt éve. Nem szívesen beszélnék le arról bárkit, hogy odalátogasson, mindazonáltal jeleznem kell: Omarából ugyancsak komoly dózisra számíthatunk egy hozzánk közelebb eső Szigeten. A szomszédos Margitot már megjárta májusban a BVSC-keretben, "budára saját (és ugyancsak népes) kíséretében jön. Pillanatok kérdése már csak, de azért az elmúlt hetven évet sem hagynám szó nélkül.

Míg a Buena Vista Social Clubnak csak az emlékét őrzi Havanna, a Tropicana Night kabaréban a mai napig zajlik az élet, és állandó fellépői között van Omara Portuondo is, immár ötvenöt éve. Nem szívesen beszélnék le arról bárkit, hogy odalátogasson, mindazonáltal jeleznem kell: Omarából ugyancsak komoly dózisra számíthatunk egy hozzánk közelebb eső Szigeten. A szomszédos Margitot már megjárta májusban a BVSC-keretben, "budára saját (és ugyancsak népes) kíséretében jön. Pillanatok kérdése már csak, de azért az elmúlt hetven évet sem hagynám szó nélkül.

Omara édesanyjáról azt tudjuk, hogy jómódú spanyol családból való, és hogy igencsak rossz szemmel néztek rá, amiért egy fekete baseballjátékoshoz ment feleségül. Három lányuk született, akik közül Haydeet említeném először, a tizenöt éves Omara őt követte 1945-ben a Tropicanába, majd hét év múlva együtt alakították meg a Cuarteto Las D´Aidát. Ez az énekegyüttes Kubában és Amerikában is igen kedvező visszhangra talált a latin és amerikai dzsessz-sztenderdek feldolgozásaival, annak a sajátos stílusnak a jegyében, amelyet (az angol "feeling" nyomán) filinnek neveztek "spanyolul".

Éppen Miamiban koncerteztek, amikor nemzetközi válsághoz vezetett, hogy szovjet rakétákat szereltek fel Kubában. Haydee maradt, Omara hazatért, és még öt évig futtatta a Las D´Aidát, majd önálló pályára tért. Az izoláció, az embargó évtizedeit a szocialista kultúrpolitika kegyeltjeként tölthette: nemcsak a Sopoti Dalfesztiválon, de Japánban is felléphetett; készült számos (havannai és spanyol kiadású) felvétele; lényegében a bolero egyes számú dívájaként ünnepelték, de azért főképp csak Kubában. Sikerei dacára éppúgy Ry Coodernek, illetve a Buena Vista Social Clubnak köszönhette a nemzetközi áttörést, mint azon társai, akik addig egyáltalán nem szerepelhettek lemezen. De semmi vész, Omarának ettől nincsenek komplexusai, inkább a tervei kötik le, például hogy duetteket énekeljen Barbra Streisanddal, Shirley Basseyvel, Placido Domingóval és Pavarottival. De ha csak Ibrahim Ferrerrel jön össze, már akkor is több mint jól járunk.

m. l. t.

Világzenei nagyszínpad, augusztus 3., 21.30

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.