helyrajzi szám

Stigma – Bernovits Vilma emlékére

Lokál

Már az 1990-es években megfogalmazódott egy általános érvényű, minden áldozatra vonatkoztatható magyar holokauszt-emlékmű igénye, s ez 2000-ben a bécsi, majd 2005-ben a berlini emlékművek átadása után erősödött fel.

De állami pályázatot nem írtak ki, 2014-ben pedig világossá vált, hogy ilyet a jövőben sem szándékoznak. A kormány A német megszállás áldozatainak emlékművét rendelte meg, amely nem csak megjelenésében, de az eljárás lebonyolításától kezdve a Szabadság téri helyszín kiválasztásán át a címadásig a holokauszt-emlékmű antitézisét testesítette meg. Sokan vélték úgy, hogy ennél mélyebbre nem lehet süllyedni, mások szerint ennél is rosszabb és ízléstelenebb lett volna, ha a kormány egy monumentális holokauszt-emlékművet állíttat ugyanilyen eljárással.

A Szabadság téri emlékmű nagyban hozzájárult, hogy a 2014 utáni időszakban a holokauszt-emlékműveknél a helyi vonatkozások és a könnyen megfejthető üzenetek kerültek előtérbe. Jó példával Pauer Gyula járt elöl, aki 2005-ben készítette el a Cipők a Duna-parton című installációját. Ám hiába lepleztek le számos emlékművet országszerte és még a határon túl is, alig van köztük olyan, amely túl tudna lépni a témával kapcsolatos sztenderdek – Dávid-csillag, héber szöveg, tehervonat, szögesdrót – felidézésénél. Ha mégis, akkor modorosak, túlbonyolítottak, magyarázatra szorulnak. Jó példa erre az új Klauzál téri gettóemlékmű, amely csak a mellékelt tájékoztató elolvasása után válik érthetővé.

A ferencvárosi önkormányzat pályázatának győztese a Boráros téri Duna-parton, vagyis inkább a Duna-partban áll, Bernovits Vilma emlékét őrzi, s voltaképpen emléktábla. Hartvig Dániel és Kálna Dávid műve teljesen eltér a megszokottól: fekvő, rozsdás vastömb, amelyet a Duna-parton, a partfal peremén, az útburkolat síkjába építettek be. Bernovits Vilma nevét a vastömb felületén aranyszínű felirat jelzi, de a személyére utal az is, hogy a partfal egyik rácsát keresztté alakították át. „Az idő múlásával a kezeletlen vastömb pusztul, a nemesfém felirat egyre hangsúlyosabb rajzolatú. Az időben lejátszódó folyamat a Duna szemszögéből nézve ellentéte a sétány halk, bensőséges találkozásának. A megfolyó rozsda hangos kiáltás, stigma a pesti oldalon” – írták pályázatukban az alkotók. Ez így meglehetősen hatásvadász szövegnek tűnik. Főleg azért, mert ennyi erővel kimondhatták volna, hogy a megfolyó rozsda valójában vér, a műalkotás a vízszínt emelkedéseitől függően vérzi össze a partfalat, s ettől változik mindennap. Ám a látvány cseppet sem hatásvadász, inkább természetes – amennyiben elfogadjuk, hogy az emberek többsége még 1944 decemberében sem tudta elhinni, hogy bármelyik pillanatban áldozat lehet ő is. Hartvig Dániel és Kálna Dávid művének legnagyobb érdeme, hogy – Pauer Gyula cipőihez hasonlóan – legfeljebb a pályázatírás során szorult magyarázatra. Nem így Bernovits Vilma, akinek a nevét alig ismerik. A vastömb felirata szerint keresztény hitoktató, embermentő, akit „zsidó embertársainak nyújtott áldozatos segítségéért a nyilasok 1944. december 27-én a Szociális Testvérek Társaságának Bokréta utcai nőotthonából hurcoltak el és lőttek a Dunába”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

BKV: csak semmi pánik, lesz fizetés!

A cég megbízott vezérigazgatója belső körlevélben igyekszik nyugtatni a cég dolgozóit, hogy mindenki megkapja a fizetését júniusban. A szakszervezetek megkezdték az egyeztetéseket arról, milyen eszközökkel éljenek, ha ellehetetlenül a BKV és többi fővárosi szolgáltató cég működése.