helyrajzi szám

Stigma – Bernovits Vilma emlékére

Lokál

Már az 1990-es években megfogalmazódott egy általános érvényű, minden áldozatra vonatkoztatható magyar holokauszt-emlékmű igénye, s ez 2000-ben a bécsi, majd 2005-ben a berlini emlékművek átadása után erősödött fel.

De állami pályázatot nem írtak ki, 2014-ben pedig világossá vált, hogy ilyet a jövőben sem szándékoznak. A kormány A német megszállás áldozatainak emlékművét rendelte meg, amely nem csak megjelenésében, de az eljárás lebonyolításától kezdve a Szabadság téri helyszín kiválasztásán át a címadásig a holokauszt-emlékmű antitézisét testesítette meg. Sokan vélték úgy, hogy ennél mélyebbre nem lehet süllyedni, mások szerint ennél is rosszabb és ízléstelenebb lett volna, ha a kormány egy monumentális holokauszt-emlékművet állíttat ugyanilyen eljárással.

A Szabadság téri emlékmű nagyban hozzájárult, hogy a 2014 utáni időszakban a holokauszt-emlékműveknél a helyi vonatkozások és a könnyen megfejthető üzenetek kerültek előtérbe. Jó példával Pauer Gyula járt elöl, aki 2005-ben készítette el a Cipők a Duna-parton című installációját. Ám hiába lepleztek le számos emlékművet országszerte és még a határon túl is, alig van köztük olyan, amely túl tudna lépni a témával kapcsolatos sztenderdek – Dávid-csillag, héber szöveg, tehervonat, szögesdrót – felidézésénél. Ha mégis, akkor modorosak, túlbonyolítottak, magyarázatra szorulnak. Jó példa erre az új Klauzál téri gettóemlékmű, amely csak a mellékelt tájékoztató elolvasása után válik érthetővé.

A ferencvárosi önkormányzat pályázatának győztese a Boráros téri Duna-parton, vagyis inkább a Duna-partban áll, Bernovits Vilma emlékét őrzi, s voltaképpen emléktábla. Hartvig Dániel és Kálna Dávid műve teljesen eltér a megszokottól: fekvő, rozsdás vastömb, amelyet a Duna-parton, a partfal peremén, az útburkolat síkjába építettek be. Bernovits Vilma nevét a vastömb felületén aranyszínű felirat jelzi, de a személyére utal az is, hogy a partfal egyik rácsát keresztté alakították át. „Az idő múlásával a kezeletlen vastömb pusztul, a nemesfém felirat egyre hangsúlyosabb rajzolatú. Az időben lejátszódó folyamat a Duna szemszögéből nézve ellentéte a sétány halk, bensőséges találkozásának. A megfolyó rozsda hangos kiáltás, stigma a pesti oldalon” – írták pályázatukban az alkotók. Ez így meglehetősen hatásvadász szövegnek tűnik. Főleg azért, mert ennyi erővel kimondhatták volna, hogy a megfolyó rozsda valójában vér, a műalkotás a vízszínt emelkedéseitől függően vérzi össze a partfalat, s ettől változik mindennap. Ám a látvány cseppet sem hatásvadász, inkább természetes – amennyiben elfogadjuk, hogy az emberek többsége még 1944 decemberében sem tudta elhinni, hogy bármelyik pillanatban áldozat lehet ő is. Hartvig Dániel és Kálna Dávid művének legnagyobb érdeme, hogy – Pauer Gyula cipőihez hasonlóan – legfeljebb a pályázatírás során szorult magyarázatra. Nem így Bernovits Vilma, akinek a nevét alig ismerik. A vastömb felirata szerint keresztény hitoktató, embermentő, akit „zsidó embertársainak nyújtott áldozatos segítségéért a nyilasok 1944. december 27-én a Szociális Testvérek Társaságának Bokréta utcai nőotthonából hurcoltak el és lőttek a Dunába”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.