helyrajzi szám

Dózsa-szoborcsoport

Lokál

„Én Dózsát a magyar történet egyik legdicsőbb emberének tartom, és szentül hiszem, hogy lesz idő, (ha fönnmarad a magyar nemzet) midőn Dózsának nagyszerű emlékszobrot fognak emelni, és talán mellette lesz … az enyém is.” Petőfi Sándor 1847. március 31-én írta e sorokat Arany Jánosnak, nem sokkal azután, hogy A nép nevében című versében olyan Dózsa-emlékművet alkotott, amely a továbbiakban iránytűként szolgált.

Noha a történészek továbbra is martalócnak, erőszaktevőnek és fosztogatónak írták le a parasztfelkelés titokzatos alakját, Ady Endrét ugyanúgy hidegen hagyta a történettudomány, mint Kun Bélát; a Tanácsköztársaság egyetlen bélyegsorozatának 75 filléres címletére Dózsa (kitalált) arcképét nyomták, mivel nem létezett (és ma sem létezik) egyetlen hiteles ábrázolása sem.

Még a postai kaland sem kellett ahhoz, hogy Dózsa Györgyöt a két világháború között megpróbálja elsüllyeszteni a hatalom, de az olyan ihletett balos alkotók, mint például Derkovits Gyula, nem hagyták. De 1945 után ez is elfajult: a kommunisták már-már viharos szerelme Dózsa iránt minden mást háttérbe szorított. A parasztvezér kultusza a hétköznapokban is megjelent, újabb arcképét az 1948-ban kibocsátott 20 forintos bankjegyre nyomták. A tömeges közterület-, iskola-, üzem- és termelőszövetkezet-elnevezéseken túl még a belügyes sportegyesületek is a Dózsa nevet kapták.

A legnagyobb dobásnak a Népművelésügyi Minisztérium és a főváros 1953 januárjában meghirdetett szoborpályázatát szánták. A pályaműveket nyár elején mutatták be a Műcsarnokban, de nem osztották ki sem az első, sem a második díjat, a harmadikat úgy kapta meg Kiss István és Wagner Nándor, hogy újabb pályázatot írtak ki – csak nekik. A kudarc legfőbb oka az lehetett, hogy a legismertebb szobrászoknak 1953-ra annyi munkájuk gyűlt össze, hogy nem is próbálkoztak, de a hivatalos álláspont szerint más volt a baj: a pályázók nem vették figyelembe, hogy „miként él és miként hat Dózsa szelleme a maradéktalan népszabadsághoz elérkezett népünk körében”. A Műcsarnokban 1953. július 16-án megtartott ankéton a kultúrpolitikusok, illetve a pályázattól távol maradó kollégák megállapították, hogy a résztvevők „elmaradtak népünk öntudata és történelmi gondolkodása mögött”, mert „nyilvánvalóan nem mélyedtek el eléggé a magyar nép történelmi múltjának tanulmányozásában”. A ledorongolt szobrászokat Kisfaludi Strobl Zsigmond azzal próbálta vigasztalni, hogy a Dózsa-ábrázolást „már-már michelangelói feladatnak” nevezte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.