helyrajzi szám

Dózsa-szoborcsoport

Lokál

„Én Dózsát a magyar történet egyik legdicsőbb emberének tartom, és szentül hiszem, hogy lesz idő, (ha fönnmarad a magyar nemzet) midőn Dózsának nagyszerű emlékszobrot fognak emelni, és talán mellette lesz … az enyém is.” Petőfi Sándor 1847. március 31-én írta e sorokat Arany Jánosnak, nem sokkal azután, hogy A nép nevében című versében olyan Dózsa-emlékművet alkotott, amely a továbbiakban iránytűként szolgált.

Noha a történészek továbbra is martalócnak, erőszaktevőnek és fosztogatónak írták le a parasztfelkelés titokzatos alakját, Ady Endrét ugyanúgy hidegen hagyta a történettudomány, mint Kun Bélát; a Tanácsköztársaság egyetlen bélyegsorozatának 75 filléres címletére Dózsa (kitalált) arcképét nyomták, mivel nem létezett (és ma sem létezik) egyetlen hiteles ábrázolása sem.

Még a postai kaland sem kellett ahhoz, hogy Dózsa Györgyöt a két világháború között megpróbálja elsüllyeszteni a hatalom, de az olyan ihletett balos alkotók, mint például Derkovits Gyula, nem hagyták. De 1945 után ez is elfajult: a kommunisták már-már viharos szerelme Dózsa iránt minden mást háttérbe szorított. A parasztvezér kultusza a hétköznapokban is megjelent, újabb arcképét az 1948-ban kibocsátott 20 forintos bankjegyre nyomták. A tömeges közterület-, iskola-, üzem- és termelőszövetkezet-elnevezéseken túl még a belügyes sportegyesületek is a Dózsa nevet kapták.

A legnagyobb dobásnak a Népművelésügyi Minisztérium és a főváros 1953 januárjában meghirdetett szoborpályázatát szánták. A pályaműveket nyár elején mutatták be a Műcsarnokban, de nem osztották ki sem az első, sem a második díjat, a harmadikat úgy kapta meg Kiss István és Wagner Nándor, hogy újabb pályázatot írtak ki – csak nekik. A kudarc legfőbb oka az lehetett, hogy a legismertebb szobrászoknak 1953-ra annyi munkájuk gyűlt össze, hogy nem is próbálkoztak, de a hivatalos álláspont szerint más volt a baj: a pályázók nem vették figyelembe, hogy „miként él és miként hat Dózsa szelleme a maradéktalan népszabadsághoz elérkezett népünk körében”. A Műcsarnokban 1953. július 16-án megtartott ankéton a kultúrpolitikusok, illetve a pályázattól távol maradó kollégák megállapították, hogy a résztvevők „elmaradtak népünk öntudata és történelmi gondolkodása mögött”, mert „nyilvánvalóan nem mélyedtek el eléggé a magyar nép történelmi múltjának tanulmányozásában”. A ledorongolt szobrászokat Kisfaludi Strobl Zsigmond azzal próbálta vigasztalni, hogy a Dózsa-ábrázolást „már-már michelangelói feladatnak” nevezte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.