Végvári Napok Sümegen

Van apród?

  • Orosz Ildikó
  • 2011.08.25 00:00

Lokál

Tizenhetedik alkalommal rendezték meg Sümegen a Végvári Napokat. A lódobogás, a csatazaj és a magyar virtus itt garantált, de idén mélyebben kellett érte a zsebbe nyúlni.

"Kétezer csak a vár, a műsor plusz háromezer. Gyereknek ezer" - tájékoztat a sümegi vár kapujánál üldögélő anyuka, látván, hogy azon tanakodunk, vajon a borsos belépő takar-e valamilyen programot, ahogy azt a felirat sejteti. Nem takar. ' be sem ment a várba, apuka vitte be a három gyereket; előtte meg a várhegy tövében található arénába, a történelmi és lovasjátékokra anya vitte be a két kicsit - a legnagyobb erről már le tudott mondani. Évek óta járnak ide, de az új épületbe költözött, kibővített utazókocsi-gyűjtemény, amelyet tavaly még ingyen lehetett megnézni, idén már szóba sem jött (500 Ft/fő) - ha az egész család mindent megnézett volna, közel 20 ezer forintot hagynak ott, és akkor még semmit nem fogyasztottak. A hegytetőre érve sokan fordulnak vissza a kapuból a tarifákat látva.

Kár, mert a Balaton-felvidék legnagyobb, legépebben megmaradt vára szépen megújult. Igazán csak két dolgot hiányolunk: a kínzókamra-panoptikum ajtajáról a korhatáros karikát, és valami lábjegyzetfélét abban a vitrinben, ahol 18. századi mellvértek, szablyák és korabeli tárgyak közt "ifj. Papp Imre várkapitányi ruháját" is kiállították - ő ugyanis a látszattal ellentétben kortársunk: a helyi négycsillagos wellnessbirodalom alapítójának sarja. A villanyszerelőből lett nagyvállalkozónak és családjának múlhatatlan érdemei vannak a sümegi idegenforgalom felvirágoztatásában, ám azt, hogy a kilencvenes évek elején kinevezte magát várkapitánynak, és e címet fiára is áthagyományozta, egyelőre még nem mondanánk történelmi eseménynek.

Az árak megugrottak, ugyanakkor el kell ismerni, hogy a várbirtok (hotel, csárda, kocsi- és fegyverkiállítás, állatfarm stb.), amelynek tulajdonosai az egész évben látható lovagi játékokat rendezik, és a várat is üzemeltetik, évről évre többet nyújt.

Valamilyen - nagyjából ugyanolyan - lovagi torna ma már Nagyvázsonytól Boldogkőváraljáig csaknem minden várban és alföldi fesztiválon látható, ám a sümegi repertoár eszközeit, méreteit tekintve kiemelkedik - nem véletlen, hogy a végvári napokon 8-10 ezer ember fordul itt meg.

Ha pechünk van, a gyerek pont az alatt a fél óra alatt növi ki a lovagkorszakát (ahogy kinőtte a kukásost, a masinisztást és a kalózost is), amíg a kapu előtt dekkolunk, és mire a lelátókon elhelyezkedünk, már kérdi is nagy izgalommal, hogy lesznek-e űrhajósok. Az nem, de minden más igen. Az első fellépő a Circus Fabricius: három fivér zsonglőrködik, aranyosak persze. Nem is lehet őket másképp felülmúlni, mint négy fivérrel: póniháton érkeznek a tatárszentgyörgyi gyerekcsikósok, a Mészáros testvérek. Édesanyjuk konferálja őket, jó érzékkel, a nagyobbtól a kisebb felé haladva. László, Csaba ostort pattogtat, pónit fektet, a 11 éves Balázs pedig a világ legfiatalabb puszta ötös hajtójaként viszi át a lécet. (Ilyenkor elöl három, hátul két ló vágtat, a lovas a két hátsón állva egyensúlyoz, kezében a hajtószárakkal. A hagyomány szerint Ludwig Koch osztrák festő álmodta meg a formációt a 20. század elején, és csak a magyar csikósok tudták valóra váltani, de valójában Koch a manézsban látta a mutatványt, ami akkor már félszáz éve az európai cirkuszok kedvelt száma volt, s onnan szivárgott át pusztai attrakcióvá.) Végül a cukiság netovábbja, az ötéves Bence következik shetlandi minipóniján (alulról súrolja az egy métert), amely mellett ráadásul ott ugrabugrál 12 napos csikaja. Hiába, elleni tudni kell!

Látunk még dekoratív olasz zászlóforgatókat Orte városából, akik állítólag Tom Cruise esküvőjén is felléptek; bohóc-lovagokat ("Apród, van apród?"), és hastáncot kígyóval, arab zenére: a szultán ajándéka (ó, kultúrák találkozása!). Délután öt ágyú segítségével szétlövik a sümegi várat, majd az ország legderekabb vitézei mérik össze ügyességüket. A szokásos csatacsillag, csatabárd, íjász, kelevéz és kopjatörési bemutatókat lóhátról is abszolválja a sümegi (Papp) Imre vitéz, Lajos vitéz Kolozsvárról, Ákos lovag Krasznahorka büszke várából, meg a többiek. A szilaj kedv és a honi büszkeség föltétlenül indokolt egy olyan vár tövében, amely sohasem került török kézre, és a "magyar" szó túlhasználatát is elnéznénk heroldunknak ("magyar fiú magyar verset szaval"), de sajnos nem ússzuk meg annak kimondását, hogy "míg Magyarország elvérzett a török alatt, addig a Nyugat meggazdagodott, és ezt nekünk Európa eddig nem köszönte meg. Azaz egyszer mégis, Versailles-ban". Európáról jut eszembe, a vár felújítására 680 millió forintos uniós támogatás jutott.

Odakint, a kirakodóvásárban egyetlen irredenta standot leszámítva feltűnően igényes, válogatott népi iparművészeti és kézművesárukat találunk, a másutt szokásos gagyinak nyoma sincs. Különdíjazás nélkül kipróbálható a korongozás és a kovácsmesterség, bejárható az istálló - a nemes vérű paripák körül nagyobb a tisztaság és a rend, mint egy átlagos kétgyerekes háztartásban -, és idén még a rackákat, a kecskéket meg a disznókat is ingyen lehet etetni fűvel, párizsis zsömlével.

Neked ajánljuk