A Disney leforgatott egy fantasysorozatot, majd úgy döntött, mégsem mutatja be

Mikrofilm

A Christian Slater főszereplésével készült Spiderwick krónikák ugyan elkészült, de lehet hogy a közönség soha nem láthatja.

Kevés dolog árulkodik jobban a saját farkába harapó streaming-őrületről, mint az a kapkodás, amit az HBO Max és a Disney művel az elmúlt hónapokban. A Netflix sikerének farvizén az elmúlt években boldog-boldogtalan saját platformot indított, a koronavírus-járvány és a lezárások pedig csak tovább fújták a streaminglufit. Hamarosan azonban kiderült, hogy pusztán a pár dolláros előfizetői díjból egyszerűen nem bír el a piac ennyi platformot, így hirtelen mindenki költségcsökkentésbe kezdett: az HBO – ami a tengerentúlon immár csak Max – leállította az európai saját tartalmak gyártását, majd számos műsort, köztük a magyar A besúgót is eltüntették a platformról, elkaszálták a már dobozban lévő, elkészült Batgirl-filmet, és a majdnem kész Scooby-Doo rajzfilmet is, amit azért biztonságképp még befejeztettek az alkotókkal; saját gyártású műsoraikat pedig ismét elkezdték kölcsönadni a Netflixnek.

Hasonló fejetlenség uralkodik a Disney-nél is: hét héttel a premier után törölték a több mint 50 millió dollárba kerülő, kifejezetten a Disney+-ra készült Kráter című tini sci-fijüket. De a tisztogatás áldozata lett az 1988-as fantasy, a Willow régóta várt sorozatos folytatása és a 90-es évek népszerű ifjúsági jéghokifilmjéből készült Kerge Kacsák: Így kell tarolni! is. A hírek szerint azonban nem csak a már bemutatott műsorokkal ilyen kegyetlen a stúdió: elkaszálták a Spiderwick krónikák hatrészes sorozatos adaptációját is, amely már elkészült és csak a bemutatóra várt.

Tony DiTerlizzi és Holly Black ifjúsági fantasysorozatának első része 2003-ban jelent meg, 2008-ban pedig már meg is született a belőle készült film Mark Waters rendezésében. Nem lett siker, így hiába kínálta magát a nyolckönyvnyi alapanyag, a mozi nem kapott folytatást. 2021-ben azonban bejelentették, hogy sorozat készül a fantasyból, olyan nevekkel a főszerepben, mint Jack Dylan Grazer, Lyon Daniels, Noah Cottrell, Joy Bryant, és Mychala Lee. A főgonoszt, egy alakváltó ogrét maga Christian Slater alakította. Azonban elképzelhető, hogy a végeredményt soha nem fogjuk látni.

A Disney viszont nem mondott le teljesen a fiatalabbaknak szóló fantasykról: ugyan a Spiderwick krónikák ment a levesbe, a hírek szerint a Percy Jackson-könyvekből készült sorozat továbbra is nagy erőkkel készül. Rick Riordan regényeiből ugyancsak készült már filmváltozat 2010-ben (Villámtolvaj – Percy Jackson és az olimposziak), ami ugyancsak besült, így nem kapott folytatást. Úgy néz ki, a stúdió most mégis nagyobb potenciált lát a félistenekkel hadakozó suhancban, mint a fantasylényekkel kalandozó családban. A másik dolog, ami üzletileg a Percy Jackson mellett szól, hogy annak sorozatos adaptációját a Disney saját berkein belül készíti, ráadásul a könyveket is a stúdióhoz tartozó kiadó jelentette meg.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.