A Disney leforgatott egy fantasysorozatot, majd úgy döntött, mégsem mutatja be

Mikrofilm

A Christian Slater főszereplésével készült Spiderwick krónikák ugyan elkészült, de lehet hogy a közönség soha nem láthatja.

Kevés dolog árulkodik jobban a saját farkába harapó streaming-őrületről, mint az a kapkodás, amit az HBO Max és a Disney művel az elmúlt hónapokban. A Netflix sikerének farvizén az elmúlt években boldog-boldogtalan saját platformot indított, a koronavírus-járvány és a lezárások pedig csak tovább fújták a streaminglufit. Hamarosan azonban kiderült, hogy pusztán a pár dolláros előfizetői díjból egyszerűen nem bír el a piac ennyi platformot, így hirtelen mindenki költségcsökkentésbe kezdett: az HBO – ami a tengerentúlon immár csak Max – leállította az európai saját tartalmak gyártását, majd számos műsort, köztük a magyar A besúgót is eltüntették a platformról, elkaszálták a már dobozban lévő, elkészült Batgirl-filmet, és a majdnem kész Scooby-Doo rajzfilmet is, amit azért biztonságképp még befejeztettek az alkotókkal; saját gyártású műsoraikat pedig ismét elkezdték kölcsönadni a Netflixnek.

Hasonló fejetlenség uralkodik a Disney-nél is: hét héttel a premier után törölték a több mint 50 millió dollárba kerülő, kifejezetten a Disney+-ra készült Kráter című tini sci-fijüket. De a tisztogatás áldozata lett az 1988-as fantasy, a Willow régóta várt sorozatos folytatása és a 90-es évek népszerű ifjúsági jéghokifilmjéből készült Kerge Kacsák: Így kell tarolni! is. A hírek szerint azonban nem csak a már bemutatott műsorokkal ilyen kegyetlen a stúdió: elkaszálták a Spiderwick krónikák hatrészes sorozatos adaptációját is, amely már elkészült és csak a bemutatóra várt.

Tony DiTerlizzi és Holly Black ifjúsági fantasysorozatának első része 2003-ban jelent meg, 2008-ban pedig már meg is született a belőle készült film Mark Waters rendezésében. Nem lett siker, így hiába kínálta magát a nyolckönyvnyi alapanyag, a mozi nem kapott folytatást. 2021-ben azonban bejelentették, hogy sorozat készül a fantasyból, olyan nevekkel a főszerepben, mint Jack Dylan Grazer, Lyon Daniels, Noah Cottrell, Joy Bryant, és Mychala Lee. A főgonoszt, egy alakváltó ogrét maga Christian Slater alakította. Azonban elképzelhető, hogy a végeredményt soha nem fogjuk látni.

A Disney viszont nem mondott le teljesen a fiatalabbaknak szóló fantasykról: ugyan a Spiderwick krónikák ment a levesbe, a hírek szerint a Percy Jackson-könyvekből készült sorozat továbbra is nagy erőkkel készül. Rick Riordan regényeiből ugyancsak készült már filmváltozat 2010-ben (Villámtolvaj – Percy Jackson és az olimposziak), ami ugyancsak besült, így nem kapott folytatást. Úgy néz ki, a stúdió most mégis nagyobb potenciált lát a félistenekkel hadakozó suhancban, mint a fantasylényekkel kalandozó családban. A másik dolog, ami üzletileg a Percy Jackson mellett szól, hogy annak sorozatos adaptációját a Disney saját berkein belül készíti, ráadásul a könyveket is a stúdióhoz tartozó kiadó jelentette meg.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.