A közösségi média felfutásával, a TikTok világhódító elterjedésével a filmekkel kapcsolatos közbeszéd is megváltozott. Ma már nem kell veretes tradíciókkal rendelkező lapnál dolgozni ahhoz, hogy sajtóvetítéseken vegyen részt valaki, vagy a legnagyobb sztárokkal interjúzhasson. Elég egy jól felfuttatott TikTok-fiók, az itt megosztott vélemények pedig jellemzően jóval szélesebb körhöz jutnak el, mint egy hagyományos filmkritika valamilyen online vagy nyomtatott lapban. A jelenségről bővebben ebben a cikkünkben írtunk.
A hagyományos sajtó egyik legismertebb képviselője azonban most kivont karddal rohant neki a filmkritikusok új, tiktokos nemzedékének: Filmeket értékelnek TikTokon, de ne hívd őket filmkritikusoknak – ez a The New York Times augusztus közepén megjelent riportjának a címe. A cikk bemutat párat a legnagyobb követőtáborral rendelkező filmes tiktokkerek közül, akiknek többsége élesen megkülönbözteti magát a hagyományos filmkritikusoktól. „Egyszerűen nem ilyen megvilágításban látom magam” – fogalmazott a hárommillió követővel rendelkező Maddi Moo. A másfélmilliós követőtáborral bíró Cameron Kozak ezt írta: „Amikor egy filmkritikát olvasol, majdnem olyan, mintha egy számítógép írta volna. De ha ott van valaki TikTokon, akit minden nap nézel, ismered a hangját és az ízlését, abban van valami személyes, amihez az emberek kötődni tudnak.” Kozak csatornáján filmes híreket kommentál, előzeteseket, plakátokat és persze filmeket véleményez, a cikk szerint viszont inkább csak filmes értékelőnek hívja magát. „Sokan közülünk nem bíznak a kritikusokban. Filmeket néznek és csak azt keresik, mibe köthetnek bele. A filmrajongók viszont azért moziznak, mert szórakozni szeretnének” – mutatott rá Bryan Lucious, akit több mint 350 ezren követnek. Szerinte azt, hogy a hivatásos kritikusok és a közönség ízlése messze sodródott egymástól mi sem jelzi jobban, mint hogy a kritikákat összesítő RottenTomatoes oldalon a Top Critics (a legnagyobb lapok és legismertebb kritikusok kapják meg ezt a jelzőt, hogy ezzel is kitűnjenek a több száz idézett kritikából) fül alatt összegzett értékelés csak nagyon ritkán vág össze az oldalon a nézői értékelésekkel.
Persze az, hogy a friss filmes nemzedék megtagadja elődjeit, mert valami újat akar létrehozni, nem újdonság: mint a cikk is megjegyzi, pont ez volt a francia újhullám lényege, melynek prominens tagjai – François Truffaut vagy épp Jean-Luc Godard – szintén kritikusként indultak. De a 60-as 70-es évek egyik legismertebb kritikusa, Pauline Kael ugyancsak nekiment a The New York Times filmítészeinek, ahogy a filmes bloggerek első nemzedéke is a print lapok kritikusaival szemben állva fogalmazta meg magát.
Az idézett cikk szerint azonban több probléma is akad a filmes tiktokkerekkel, akiket ők csak MovieTok néven fognak össze. Mint írják, az új filmes véleményformálók a filmkritikusi szakma több alapvetését egyszerűen elavultnak és nemkívánatosnak tartják. A TikTokon például nem igazán dívik a filmek lehúzása: míg a hagyományos kritikusok egyik állandó jelzője a „véresszájú”, a tiktokkerek inkább igyekeznek filmeket ajánlani, vagy azt megvilágítani, mit és miért érdemes megnézni. A több mint 500 ezres követőtáborral rendelkező Megan Cruz bevallottan tartózkodik az éles negatív véleménynyilvánítástól, ha mégis kritizál valamit, azt is igyekszik dicséretek közé „szendvicsbe csomagolni”. „Fáj azt mondanom erre a filmre, hogy nagy általánosságban véve nem működött nálam. Sok olyan, önálló eleme van ugyanis a mozinak, ami nagyon is működött” – fogalmazott például Renfield-kritikájában.
A The New York Times szerint azonban más oka is van a negatív kritikák hiányának a platformon. Először is a hagyományos médiatermékekkel ellentétben a tiktokkerek nem profik, nincsenek arra kötelezve, hogy minden jelentősebb filmről értekezzenek, így csak akkor ragadnak telefont, ha tényleg megtetszett nekik valami. És ez még a jobb helyzet; a rosszabb lehetőség a cikk szerint az átláthatóság hiánya. A MovieTok-alkotók jó pénzt kereshetnek ugyanis azzal, hogy stúdiókkal és streamingplatformokkal lépnek partnerségbe: egy szponzorált poszt 1000, de akár 30 000 dollárt (mintegy 355 ezer és 10 és félmillió forint) is kóstálhat. A tiktokkerek tehát vállaltan nem profi újságírók vagy kritikusok, de ha jól sáfárkodnak, akár teljes állásban is végezhetik hobbijukat. Az egyik legmenőbb tartalomkészítőnek számító Juju Greent például közel 3,5 millióan követik, dolgozott már együtt a Disney-vel, a Paramounttal, a Warner Bros.-szal és a Universallal is. A szakértők szerint a hozzá hasonló tiktokkereknek pénzben is tetten érhető hatásuk van: többek között a tiktokos marketingkampánynak köszönhető, hogy a MEGAN című horror premierje hetében 30,2 millió dollár bevételt ért el; 30 százalékkal többet, mint amit jósoltak neki. Szintén kellett a TikTok ereje az Insidious – A vörös ajtónak, ami 16 milliós költségvetéséhez képest világszinten 183 millió dollárt fialt.
A The New York Timesban és a hagyományos médiában – egy ideális világban – elkülönül a hirdetés és a kritika: hiába vásárol egy stúdió súlyos pénzekért egész oldalas promóciót, nem befolyásolja, milyen kritika jelenik meg a filmről. A TikTokon azonban elmosódnak a határok: egy tartalomgyártó azért kap pénzt, hogy hirdesse és pozitívan nyilatkozzon egy filmről. Igaz tehát az a fentebbi kritika, hogy a hagyományos kritikusok arctalansága bizonyos távolságtartást szül, de épp ennek köszönhetően tudják megőrizni integritásukat is. Carrie Rickey, a The Philadelphia Inquirer egykori kritikusa például azért nem működik már együtt szorosan a stúdiókkal, mert az összeférhetetlenség létszatát is el akarja kerülni. Ezzel ellentétben a tiktokosoknak arca és egész személyisége ott van előttünk, de épp ezt vásárolják meg a hirdetők; így kérdés, mennyire lehet adni a véleményükre.
A másik probléma a The New York Times cikke szerint hogy a fizetett hirdetések mellett a tiktokkerek különböző ajándékokkal és szponzorációkkal is korrumpálhatóak. Habár a cikk nem említi, de mindez a gyakorlat nemcsak a MovieTok esetében létezik: a Golden Globes épp azért vesztette el maradék megbecsültségét is, mert többek között kiderült, hogy előszeretettel jelölik és díjazzák azokat a filmeket, amelyeknek a gyártója méregdrága ajándékokkal és utazásokkal lepi meg a díjat odaítélő testület tagjait. Mint a cikk megjegyzi, számos tiktokker igyekszik a saját maga által meghúzott etikai határon belül maradni és jelezni, ha kaptak valamit a cégektől.
A cikkre persze a tiktokkerek is hamar reagáltak. A már idézett Juju Green szerint az egész vita az influencerekről kialakult negatív megítélésről szól. Megan Cruz hatperces videót tett közzé TikTokon, amelyben kifejti: egyáltalán nem az a lelkét fillérekért eladó tartalomgyártó, aminek a cikk lefesti. Mint elmondja, ugyanolyan sajtóeseményekre jár és ugyanazokban a juttatásokban részesül, mint a hagyományos újságírók, azonban szerkesztője helyett közvetlenül felel a több százezres követőtáborának, akiket soha nem vezetne meg. A TikTokon ráadásul sokkal színesebb és diverzebb véleményekkel találkozhatunk: a hagyományos filmkritikusok döntő többsége például még mindig férfi, ezen a platformon azonban Megan Cruz is érvényesülhetett nőként. Szerinte a cikkben említett 30 ezer dolláros posztonkénti díj nagyon-nagyon túlzó, ráadásul a hagyományos médiatermékek ugyancsak valakinek vagy valaminek a tulajdonában állnak, ami befolyásolhatja az ott megjelenő cikkeket.
A legnagyobb médiacégek tulajdonosai és befektetői igen gyakran összevágnak például a nagy stúdiók vezetőinek érdekeltségeivel. Sokak szerint épp ezért van, hogy a forgatókönyvírók és színészek jelenleg is zajló sztrájkjával kapcsolatban több médium inkább a producerek pártját fogja. Ezzel szemben a közösségi médiában megjelenő véleményeket a stúdiók sem tudják befolyásolni. Erre mutatott rá a TikTok egyik legnépszerűbb forgatókönyvíró tartalomgyártója, Michael Jamin is: míg a 2008-as írósztrájkról főleg a hagyományos médián keresztül értesülhettek az olvasók, mára a TikToknak és a közösségi médiának sokkal nagyobb az elérése, ezeken a platformokon pedig a forgatókönyvírók és a színészek saját maguk számolhatnak be arról, miért is sztájkolnak és hogyan zsigerelik ki őket a stúdiók és streamingplatformok.
Tetszik vagy nem, a TikTok itt van és alapjaiban változtatja meg azt, ahogy filmet nézünk, filmekért rajongunk – és filmkritikát fogyasztunk. Bármit állít azonban a The New York Times, a filmes tiktokokat Megan Cruz szerint valójában senki nem hívja MovieToknak.
