Jean Renoir 1937-es klasszikusában még azt mutatta be, hogy háború ide vagy oda, a valódi ellentét nem a nemzetek, hanem a társadalmi osztályok között feszül: a francia arisztokrata jobban megérti az őt fogva tartó előkelő német tisztet, mint munkásember honfitársát, az emberség pedig minden konfliktus felett áll. Ez a nagy ábránd az első világháborúval szertefoszlott, mégis valami hasonlót akar bemutatni A felszabadító.
A 157. gyalogosezred történetéből azonban hiányzik Renoir visszafogottsága, az apró, finom utalásai, ahogy a sorok között olvasás öröme is! „1943. július 10-én egy oklahomai egység, amely mexikói amerikaiakból, amerikai őslakosokból és munka nélküli cowboyokból állt, akik otthon nem ihattak ugyanabban a kocsmában, leszállt Szicíliában és megkezdte kegyetlen, 500 napos útját a nácik uralta Európán át” – narrálja a sorozat, már az elején kijelölve, merre keressük a mondanivalót. A válogatott társaság végül példás csapategységet alkot, s igazi hősökké válnak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
