Tévésorozat

A felszabadító

  • SzSz
  • 2020. november 19.

Mikrofilm

Jean Renoir 1937-es klasszikusában még azt mutatta be, hogy háború ide vagy oda, a valódi ellentét nem a nemzetek, hanem a társadalmi osztályok között feszül: a francia arisztokrata jobban megérti az őt fogva tartó előkelő német tisztet, mint munkásember honfitársát, az emberség pedig minden konfliktus felett áll. Ez a nagy ábránd az első világháborúval szertefoszlott, még­is valami hasonlót akar bemutatni A felszabadító.

A 157. gyalogosezred történetéből azonban hiányzik Renoir visszafogottsága, az apró, finom utalásai, ahogy a sorok között olvasás öröme is! „1943. július 10-én egy oklahomai egység, amely mexikói amerikaiakból, amerikai őslakosokból és munka nélküli cowboyokból állt, akik otthon nem ihattak ugyanabban a kocsmában, leszállt Szicíliában és megkezdte kegyetlen, 500 napos útját a nácik uralta Európán át” – narrálja a sorozat, már az elején kijelölve, merre keressük a mondanivalót. A válogatott társaság végül példás csapategységet alkot, s igazi hősökké válnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.