A filmek előtt instrukciók szoktak megjelenni, hogy mindig tudjuk, mely családtagjainkat kell kiküldeni a szobából. Hol a túl sok erőszakra vagy szexre figyelmeztetnek, hol a nyelvezet durvaságaira, igen helyesen. Sofia Coppola új filmjének elejéről azonban lemaradt a felhívás: „Vigyázat, gazdag és gondtalan alakok, drága dolgaikat kortárs lazasággal viselő manhattani lakosok kedves esendőségeit bemutató ízléses film következik, sok kellemes pillanattal és az önreflexió teljes hiányával!”
Aprócska, de alattomos gyanú fészkeli be magát a két cukorfalat gyermeket nevelgető SoHo-beli anyuka fejébe: lehetséges, hogy az odaadó, de a munka miatt sokat távol levő férj designer sportcipőiben olykor félrelép? Ez a nagyon is emberi gondolat annyira felkavarja hősnőnket, hogy félő, ha mindez így megy tovább, egy végzetes reggelen a Chanel retikül helyett a Strand könyvkereskedés hipster vászontáskájával fog munkába indulni. Ez pedig olyan bűn, amiért Sofia Coppola világában kiüldözik az embert Manhattanből. De a lényeg csak most jön és Bill Murray-nek hívják: a playboy papa, a híres műkereskedő, a feketeöves anyaszomorító, a nagypályás nőcsábász és egy vintage Alfa Romeo bohém tulajdonosa amatőr magánnyomozásra csábítja a lányát, lesz is móka, kacagás és kicsi szívfájdalom. A híres apák hosszú árnyairól mind Coppola, mind a főszereplő Rashida Jones (Quincy lánya) sokat tudhat, és egy másik filmben talán majd ebből is mutatnak valamit érdemben. De ez most a SoHo macskaköveinek és Murray megkövesedett manírjainak összekacsintós ünneplése.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
