„Figyeltem egy csigát, ahogy végigmászik egy borotvapenge élén. Ez az álmom. A lázálmom. Kúszni-mászni végig egy penge élén. És túlélni“ – mondja Kurtz ezredes, és ennél jobban le sem írhatnánk az 1979-es szürreális Coppola-remekmű megtekintésének élményét.
És a csiga most még puhább, a penge még élesebb. Ritkán adódik, hogy egy ilyen volumenű apokalipszist moziban élvezhessünk végig, de ez az új lázálom most nemcsak hosszabb, hanem élénkebb, hangosabb, szebb és borzalmasabb is (digitálisan felújított 4K, stb).
Szóval az Apokalipszis most — A végső vágás (szegény csiga, szegény mi!) szeptember elején érkezik a magyar mozikba, úgyhogy gyorsan megkérdeztem Lichter Péter filmtörténészt, kísérleti filmest, akiről tudtam, hogy ha éppen nem Hamlet szellemében rohaszt a kertjében filmszalagokat (jönnek rá a csigák), akkor Coppola és Spielberg filmművészeti nagyságáról elmélkedik. (Kránicz Bencével közös könyvük, a Kalandos filmtörténet éppen megjelenés előtt áll.)
| ||
Magyar Narancs: Volt már egy-két verziója az Apokalipszis mostnak, ez most a végső. Mit gondolsz, van tétje a különböző vágatoknak? Nekem néha úgy tűnik, Coppola egyszerűen nem tudja elengedni a filmjét.
Lichter Péter: Szerintem általában a rendezői változatoknak nincs sok értelme, az esetek nagy részében túlbeszélik, magyarázzák a filmet. Ez a végső változat is jóval lassabb, talán nehézkessé is teszi a filmet: a francia gyarmatosítók jelenete például ebben a változatban mintegy háromnegyed óra. Persze, megértem Coppolát, maga a forgatás híresen-hírhedten terhelt volt, katasztrofális körülmények között dolgoztak, Sheen infarktust kapott, Brando elhízva jelent meg, elvitte a díszletet a tájfun. Az egész borzalmat egyébként Coppola felesége rögzítette, ebből lett is egy izgalmas dokumentumfilm. Minden rögzített percnek hatalmas volt az ára.
MN: Hogyan lett az Apokalipszis most a filmtörténet egyik legjobb antiháborús háborús filmje (az Iván gyermekkora meg a Jöjj és lásd! után)?
LP: Erre a legfrappánsabb választ maga Coppola adta: ez nem egy vietnami háborús film, ez maga a vietnami háború. Ez alatt azt értette, hogy teljes mértékben reprezentálja a háború inherens káoszát, ami Vietnamra pluszban jellemző volt. Az persze vitatható, hogy mennyire háborúellenes ez a film, mert én nem tudom, mitől lesz egy háborúról szóló film háborúellenes. Az biztos, hogy az Apokalipszis most azért annyira jó film, mert vissza tudja adni a háború bortányos abszurditását, szürrealitását, méghozzá azzal, hogy maga a film is szétesik: tele van dramaturgiai lyukakkal, nem kerek a vége sem, sőt az utolsó fél óra teljesen elszabadul, és ez nagyon jót tesz a filmnek. Attól jó ez a film, hogy messze nem tökéletes.
MN: Mikor van a most? Úgy értem, hogy épp most néztem körbe, de nem látok apokalipszist. A filmben pontosan mikor érhető tetten a világégés kezdete?
LP: A fimben ez egy folyamatos jelen, mindig most van, pláne onnantól kezdve, hogy Willard eljut a dzsungel mélyére. Onnantól nézőként is olyan érzésünk van, hogy kikerültünk térből és időből, túljutottunk a létezés határain. Meg hát a film címe azért is olyan kíséreties, mert amikor kimondjuk, hogy most, akkor az a mi jelenünkre is utal. Most.
MN: Akkor az apokalipszis az emberi természet állandó állapota.
LP: Frankó.
MN: Szerinted mi lakik a sötétség szívében?
LP: (suttog) A borzalom… A borzalom…
