Film

A szavak ereje: olcsó happy end helyett

  • 2019. július 20.

Mikrofilm

Hogy egy tizenéves fiú egyszer csak minden magyarázat nélkül eltűnik, és nem kerül elő többé – családi drámát implikáló téma.

Az önvád, hogy ki mit rontott el, az emésztő keserűség, a lassan mindent betöltő, mert a legköznapibb cselekvéseket, történéseket is átértelmező és magának az életnek, az élésnek állapotává váló hiány…

De Carl Hunter filmje nem dráma, hanem egy végtelenül melankolikus, kifinomult humorú vígjáték; ha volna ilyen, mondhatnánk: életörömöt sugárzó elégia. Amelyben az, hogy vajon visszatér-e évtizedek múltán a kirakós betűjáték közepén sértődötten elrohanó gyerek, hogy vajon ő üzen-e internetes scrabble-partik szósorain keresztül a róla lemondani ennyi idő után sem akaró apjának – lassan háttérbe szorul a nyilvánvalóan élők és jelenlévők (az otthon maradt testvér családja, benne egy ugyancsak kamasz korú, az eltűntnél nem kevésbé érzékeny és büszke fiú) mindennap alakuló, a közelség és a kommunikáció lehetőségét nyújtó életéhez képest.

false

 

A különleges szavak ismerete helyett az egyszerű szavak értelmére helyeződik a hangsúly. Az egymásra utaltság, az olykor szarkasztikus csatározásokban testet öltő gyengéd elfogadás filmje ez. Van hozzá egy minden gesztusával az esendő ember nagyszerűségét kifejező ragyogó színész, Bill Nighy, és van egy elemelt, stilizált, kicsit kaurismäkis, ízlésesen teátrális filmnyelv.

Olcsó happy end helyett a helyzet szomorú tényeinek cseppet sem könnyű tudomásulvétele zárja a művet, mégis mosolyogva áll fel a néző. Úgy látszik, lehet katarzist átélni derűvel is.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”