Film

A szavak ereje: olcsó happy end helyett

  • 2019. július 20.

Mikrofilm

Hogy egy tizenéves fiú egyszer csak minden magyarázat nélkül eltűnik, és nem kerül elő többé – családi drámát implikáló téma.

Az önvád, hogy ki mit rontott el, az emésztő keserűség, a lassan mindent betöltő, mert a legköznapibb cselekvéseket, történéseket is átértelmező és magának az életnek, az élésnek állapotává váló hiány…

De Carl Hunter filmje nem dráma, hanem egy végtelenül melankolikus, kifinomult humorú vígjáték; ha volna ilyen, mondhatnánk: életörömöt sugárzó elégia. Amelyben az, hogy vajon visszatér-e évtizedek múltán a kirakós betűjáték közepén sértődötten elrohanó gyerek, hogy vajon ő üzen-e internetes scrabble-partik szósorain keresztül a róla lemondani ennyi idő után sem akaró apjának – lassan háttérbe szorul a nyilvánvalóan élők és jelenlévők (az otthon maradt testvér családja, benne egy ugyancsak kamasz korú, az eltűntnél nem kevésbé érzékeny és büszke fiú) mindennap alakuló, a közelség és a kommunikáció lehetőségét nyújtó életéhez képest.

false

 

A különleges szavak ismerete helyett az egyszerű szavak értelmére helyeződik a hangsúly. Az egymásra utaltság, az olykor szarkasztikus csatározásokban testet öltő gyengéd elfogadás filmje ez. Van hozzá egy minden gesztusával az esendő ember nagyszerűségét kifejező ragyogó színész, Bill Nighy, és van egy elemelt, stilizált, kicsit kaurismäkis, ízlésesen teátrális filmnyelv.

Olcsó happy end helyett a helyzet szomorú tényeinek cseppet sem könnyű tudomásulvétele zárja a művet, mégis mosolyogva áll fel a néző. Úgy látszik, lehet katarzist átélni derűvel is.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.